Szép napra ébredtem, a madarak csiripeltek, az ébresztőórám hangosan csilingelt, jelezve, ideje felébrednem. Lassan kinyújtóztattam a tagjaim, megmasszíroztam az elgémberedett nyakam, és élveztem még a takaró melegét. Leállítottam az ébresztőt, majd felültem, hogy készülődjek. Az előttem lévő pálmafa szekrény oldalán egy több mint húszcentis műfasz állt, jelezve a tegnapi parti súlyosságát.

Felálltam onnan, nem viseltem ruhát. Hamarosan ráeszméltem, mellettem egy igen izmos, stréber pasi feküdt, akinek kockáit elrejtette a terhes hasa. Egy pillanatig azt hittem, képzelődöm, de érzékien felszippantottam az éjjeliszekrényre kiszórt kokaincsíkót, hogy utána a mellette lévő bankkártyámmal magamhoz rendeljem a Starbuckos italhordó csicskám.

Semmi sem változott, tényleg izmos volt! Meglepődve a felfedezésemen, miszerint Gizdariaban is élnek erős és terhes kentaurok – mivel az volt, erre akkor eszméltem rá, mikor megláttam, hogy kilóg a lóláb –, akik lefekszenek hozzám hasonló, esztétikus életet élő lányokkal, megbökdöstem a srác lófaszát.

Ezzel a nappal minden más lett. Kiderült a nevem: Sarah Smith. C-kosaras, hetyke mellemre mindössze egy haspólót húztam, tehát mégis kilógott, míg a pocimon finom anyag feszült. Magamra a kenta úr ingét vettem fel, ami igen jól mutatott rajtam, hiszen lófarhoz készült. Tekintve, nagy, feszes, edzőteremben kigyúrt fenekem meg vastag combom révén, ez a méret szinte kötelezőnek számított.

Kimentem a konyhába, hogy a fémből készült csaptelepen megnézzem az arcom. A segítségével elkészítettem a sminkem, igaz, végül le kellett mosnom, azonban nagy szerencsémre egy árva pattanásom nem jött ki, mióta megszülettem, de előtte természetesen sokkal rendelkeztem, ahogy minden magzat.

Ezután a fürdőszoba következett, ott MILF – Maria Ilda Lovetti-Femme, –, vagyis az édesanyám, Mrs. Smith sütötte az almát és a banánt, azonban elutasítottam, mondva, úgysem kell sietnem, utána elvettem egy gofrit meg szép kupac palacsintát. Komótosan, az iskolába nem igyekezve, megkentem mindkettőt, majd megettem, végül pedig az ágymelegítő kenta úrfi is levándorolt. Semmit sem viselt, igaz, elloptam az ingjét, a faroktakaróját pedig a hajamba tettem hajpánt gyanánt.

Legalább én jól mutattam, míg ő megigazította a szemüvegét, rendbe tette kocka alakú szeplőit, végül kedvesen távozott, miközben megmondta nekem, soha többé ne találkozzunk. Miután elkészültem, bepakoltam a táskámba, csak a szükségeseket: az über menő kutyajátékom, amit rágcsálni szerettem órán, a szekrényen talált segédeszközöm, a naplóm, amiben a legáltalánosabb jellemzőim tároltam, míg a titkaim hordozó matek tankönyvet – mivel azt úgysem nyitja ki senki –, itthon hagytam.

Az ötmillió dolláros villánkból kilépve, végigvágtattam a tyúkok és kacsák között, alattuk sáros volt a föld. Kitéptem néhány állat tollát, majd próbáltam tintát keresni. Amint nem találtam, elhatároztam, a saját vérem tökéletesen megfelel az írásra, így elköszöntem MILF-től, ahogyan sosem dolgozó, nem üzletember apámtól is.

Amint realizáltam, egyikük sem halt meg tragikus balesetben, még kiskoromban, ezért nincs semmi traumám, csak drogozni, inni, baszni és cigizni szeretek kicsit, ja, ahogyan gyilkolni is néha, úgy döntöttem, ideje lesz felülnöm a hajómra, egyedül elvezetnem, hogy végre eljussak az iskolába.

Nyugodtan tettem meg az alig kétnapos utat, aztán kikötöttem a sulim előtt, amire az volt írva: Redfordi Elmegyógyintézet. Mosolyogva léptem be, minden szem valaki másra szegeződött, míg én összeütköztem egy kocsival. A jármű kezéből kiesett minden, addig Sarah nevű lány jogán, a nagy dudámmal dudáltam neki.

– Bocsi, felveszem – mondtam neki végül, majd a karomba kaptam az egytonnás testét. – Bocsi, ezt is – mutattam a telefonomra, így kénytelen-kelletlen ledobtam a földre.

Amíg szégyenkezve elgurult, megigazgattam pár centisre nyírt, pukizöld hajamat, orrkarikám piszkáltam, majd buggyos nadrágomban lazán lépkedve, senki figyelmét sem felkeltve, végigsétáltam a tornatermen, ugyanis éppen ott sikerült bejutnom a valamiért nagyon erősen zárt ajtók egyikén.

Köszöntem a kedves osztálytársaimnak, mélyen gyűlölt tanáraimnak, és az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Az ajtaját egy könnyed mozdulattal berúgtam, majd elővettem a zsebemben lévő, veszélyesen rezgő hajzselét, és megfenyegettem vele az igabát:

– Gyerünk, tata, virítsd a kókuszcsókot! – követeltem a jussom, mire elővette az apró sütiket, és lenyugodtam.

– Köszcsike – mondtam neki buta lányos kifejezéssel élve. – Holnap jövök a következő adagért, addig is beszélek a maffia főnökével, hogy ne vigyék vissza a feleségét.

– Köszönöm, alig bírom elviselni az asszonyt!

– Tudom, tudom, ezért raboltuk el, ismeri az árakat, Sheperd igazgató úr, nem igaz?

– De, így van!

– Rendben! – egyeztem bele, majd boldogan folytattam a sulis napom. Végül beleestem egy srácba, éppen a folyosón sétált, mikor megbotlottam, aztán véletlenül lyukkal a jó irányba zuhantam a farkába. Ettől teherbe esett, és szült nekem egy tucat jóllakott gyereket. Ez az én történetem, ez Sarah Smith története.