Minden rendben lesz, minden rendben lesz, semmi baj sincs, csak vennem kell egy rohadt nagy levegőt, aztán összeáll a világ. Komolyan nem hiszem el, hogy eltörtem anyukám vázáját! Most mit fog velem tenni? Kilakoltat, bedug egy árvaházba, majd innentől ott kell leélnem az életem?

Ez szörnyűséges, nem akarok, nagyon félek, remélem, apu megment a házisárkány haragjától! Jó, le kell higgadnom, ha összeszedem a darabkáit, még sikerülhet, talán túlélem. Tiszta ideg vagyok, agyon fog baszni egy fakanállal!

Őrület ez a világ, egy nap az ember még kanos fiú, aki a pasijától jön haza kielégülten meg nagy boldogan, máskor meg már a gyermekek szégyene, és szeretné túlélni egy újabb napját. Félelemmel átitatva, úgy döntöttem, a bátrabb utat választom: megmutatom neki a bénázásom végtermékét.

A szilánkokat összekaparva a földről, a partvishoz tartozó lapátba tettem őket, utána pedig újabb levegőt vettem. Túl fogom élni, túl fogom élni, minden rendben lesz, anyám nem szörnyeteg, biztosan megbocsájtja a dolgot!

Ezért összeszedtem magam, lassan odaálltam elé a nappaliban, aztán mondani kezdtem a mondanivalót:

Anya, sajnálom, de lezúztam a kedvenc vázád, véletlen volt, kérlek, ne ölj meg... annyira! – hőbörögtem, és behúztam a fejem a nyakam helyére, a kezem pedig felemeltem. Reménykedtem a legjobbakban, mikor pedig még sehol sem gurult a kobakom, megnyugodtam.

Az arcára néztem, azon néma harag kapott helyet, bassza meg! Anyu egy gyors mozdulattal kirohant a konyhába, majd ott a sodrófáért nyúlt. Azt ütögetve kergetett végig a lakáson, én meg jó gyerek módjára, hevese bocsánatkérésekkel elárasztva, végigrohantam mindenen.

Amikor nagyon elfáradtam, ráadásul úgy tűnt, elveszett minden reményem, berúgtam a fürdőszoba ajtaját, ahol az éppen trónoló apám ült, és meglepetten bámult rám. De ő nem igazán érdekelt, az ablakhoz futottam, amin rögvest kiugrottam.

Az emberi anyám üvöltözve nézett utánam, míg én örültem neki, amiért angyal vagyok, ami miatt baromi jókat tudok repülni. Elmosolyodtam e levegőben: megúsztam. Végül nekicsapódtam egy oszlopnak, rendesen elkenődve rajta.