Szavak: Aevin, Glimona, Prestonia, bájital

Aevin egy újabb napra kelve, nyugodtan ballagott le a padlásról a bájitalokat és varázsfüveket áruló kisboltba. Elrendezgette a mindenféle gyógyító italokat, esszenciákat, kivonatokat, varázsokat. Az üveggömbökbe zárt átkok és óvások szépen sorakoztak selyempárnáikon, a zöldfű, véralga és egyebek a számukra megfelelő környezetben voltak.

Némelyikük akváriumban pihent, amikben vadul szálltak fel a buborékok, míg mások betonkeretbe foglalt, vízzel feltöltött medencékben álltak, és onnan szívták fel a nekik szükséges tápanyagokat.

A bolt tulajdonosa, Aevin, kinyitotta a csengettyűs ajtót, elmosolyodott annak hangjára, majd addig is elment, hogy a varázslatos állatokkal szöszmötöljön. Megetette, megitatta őket, finom falatokkal jutalmazta a pitypangszőröket, törpeunikornisokat, háromszemű asztrálmacskákat.

Amint visszatért a barnás, néhol aranyosra festett, kissé rozoga asztalához, hamar meglátott egy nőt. Glimonát ismerte fel benne, aki úgyszintén az apró üzletben dolgozott a társaságában. Sokszor segített neki a bájitalok megfőzésekor, a növények vagy az állatok gondozásakor, ahogyan takarítani is együtt szoktak.

Korán jött. Ilyenkor még nem volt igazán nagy forgalom, ahogy általában az üzlet sosem futott túl népesen, mégis Aevin szerette a hangulatát, s örült, hogy olyannal foglalkozhatott, amit szeretett is. Nem is tudta, melyik lesz a kedvence a különböző elfoglaltságok közül, mindnek megvolt a maga varázsa.

A reggeli nyugalomban leült a szép, pirospozsgás arcú lány mellé, aki egy bőrrel bevont kanapéról figyelte az egyik akváriumban úszó vízi élőlényeket. A fiatal nő arcán halovány mosoly tetszelgett, mely a férfire is átragadt.

– Szeretem nézni őket, olyan nyugodtak. Valójában az egész üzletet imádom, annyira hangulatos.

– Köszönöm! Remélem, tudod, ez a te érdemed is! Nagyon sokat segítettél benne, hogy felvirágozzon a mi kis varázsbirodalmunk! – nézett rá Aevin, mire a lány erősen elpirult.

Finom vonalú ajkát a férfi felé fordította, nagy, zöldesbarna szemével a bolt tulajdonosát vizslatta. Barna, fonott haja a vállán nyugodott, amit egy mozdulattal a háta mögé vetett. Pillantásától az ifjú legény szinte elalélt, bármikor meglátta azt a két, ragyogó ékkövet megcsillanni.

Kellemes forróság járta át őt Glimona közelségétől, majd egy óvatos mozdulattal a hölgy kezéért nyúlt, aztán a tenyerébe fogta a kis markot. Mélyen a szempárba nézett, majd elmosolyodott. A szépség a szerelme, mióta csak az eszét tudja, rajong érte, mégsem kaphatta meg idáig. Néha ezt sorscsapásként élte meg, máskor pedig nem.

Valójában a kisasszony nem is Prestonában lakott, hanem egy ahhoz közeli kisebb településen, ahol nem volt sok munkalehetősége, a lányokat pedig hamar dolgozni küldték. Ettől függetlenül itt, Aevin boltjában lehetőséget kapott egy szebb életre, ezért pedig hálásan viselkedett.

Az ifjú pedig ebben a pillanatban vesztette el minden kontrollját, a szép ajkakra hajolt, s úgy csókolta a nőt, ahogy már ezerszer elképzelte: szenvedélyesen, mámorosan, boldogan.