27. Derengés
Szavak: veríték, rohan, Lysanda, kék, fény
Lysanda lihegve rohant előre, hogy elmeneküljön üldözője elől. Egyre gyorsabban futott, nem hagyhatta, hogy a férfi utolérje a sötétben. Amikor ment előre, egy ponton úgy érezte, lerázta őt, ezért térdére támaszkodva, verítéktől csillogó homlokkal, megállt egy kicsit.
Tüdeje sípolt a megerőltetéstől, fekete haja homlokára tapadt, ajka vértől volt vörös. Ahogy a szinte teljesen fekete erdő fényőfái körbevették, szinte teljesen elvesztette tájékozódási képességét. Azonban Lysanda hirtelen valami fényt látott meg, csupán halvány, kék derengést, de rögtön úgy érezte, a Hold magasodik fölé.
Elindult annak irányába, hogy végre kijusson a labirintusszerű rengetegből. Közben maga mögött meghallotta egy motor zúgását, és észrevette annak fehérséget bocsájtó fényszóróját. Az megvilágította koszos, korábban fehér, szakadt hálóingjét, a lány riadt arcát, amint visszafordult egy pillanatra.
Tudta, a jármű hamar utoléri, de nem fogják megölni, hiszen élve kell nekik. Minden erejét latba vetve, a szúrós talajjal a meztelen, már vérző talpa alatt, próbált meg elmenekülni bátyja elől, aki mellette repesztett. A férfi üvöltözött, azonban a szögekkel fedett sisak tompította a hangját.
Lysanda a kékség felé indult, majd hamarosan meglátta a teliholdat teljes valójában. Testét fájdalom öntötte el, ujjai megnyúltak, fejére szőr nőtt, fülei hegyesek lettek. A kíntól a fűre rogyott, majd immár vérfarkas formájában felegyenesedett.
Ahogy testvérére tekintett, fejében ezernyi kép suhant át a közös élményeikről. Azonban harcolnia kellett, muszáj volt ezt tennie. Ezért felemelte óriási mancsát, majd az érkező motornak rontott. Az egyből kiugrott Alist alól, aki tovább zuhant a mélybe.
Odalent nagy csobbanás hallatszott, a szinte fekete víztükör körkörös hullámokat vert. Lysa dicsőségteljesen a szirt szélére állt, majd nagy levegőt vett, és elegáns ugrás keretében bátyja után indult. Ki menekül most?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top