FIGYELEM, EZ AZ ÍRÁS ENYHÉN HUMOROS! AKI ALLERGIÁS RÁ, ROSSZULLÉTET TAPASZTAL, SÜRGŐSEN KERESSE FEL AZ ORVOSÁT! A MELLÉKHATÁSOKÉRT, HALÁLESETEKÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK!

Fas Osh Vag Yok vagy röviden Fas Osh, esetleg Fas, na, ő egy farkas volt. Volt farka meg minden, konkrétan kettő is! Hogy melyikről kapta a fajtája a nevét, azt viszont nem tudni! A bárány meg jó kérdés, ezért nem is lesz több szó az eredetéről!

Na, viszont volt ez a Fas Osh, a kanfarkas, aki igazi bula volt duplafarkú létére. A hátán hordta a Pulcci márkájú báránybőrét vagy bundáját, amit imádott, majdnem annyira, mint ürüléket enni. Mindig ebben járt-kelt, tett-vett, cseszett ebben a városban. Ennek a helynek Bárhány volt a neve, bár hány százalék esélye volt annak, hogy ez lesz?

Fas feltételezte, rengeteg. De ő azt is feltételezte, a báránybőre sokáig bírja még, hát tévedett. Ugyanis egy szép napot a farát és a farkát csóválva sétálgatott az úton, mikor kishíján valami furcsa kupacba lépett. Szerencsére még megállt előtte, majd szopópózba térdelt, ezután pedig megszagolta azt a valamit. Bárányszar.

Bár hányni akart, nem tette, ehelyett undorral a képén felállt, megigazította a ruhadarabot, amitől luxusprostinak érezhette magát, majd fennkölten sétált tovább. Ez volt a módszere, amivel elcsábította a kedves, idős, marhalábszárban gazdag bácsikat. De természetesen a nénik felé is ugyanúgy vakkantott, de miért, mikor a farkasok nem tudnak ugatni, nem tudni. Viszont ő olyan ász farkas volt, hogy megtehette.

Azt is megtehette, hogy így sétál végig az úton, de arra nem számított, hogy ilyen büdös bárányszag fog terjengeni a levegőben. Azért ő csak ment tovább, ment mendegélt, valami mesét regélt vagy mégsem, nem érdekes.

Itt csupán az számított, hogy valakiknek gondja akadt vele. A gusztustalan, kérődzésre hajlamos bárányok már vártak rá. Fas Osh látványára még a füvet is hangosabban rágták, hátha idegesíthetik vele. Ő mégis tojt rájuk, inkább az egyik közeli fához lépett, megemelte a lábát, majd eleresztette rövidebb farkát. Ettől, hogy ilyen módon megjelölte a területét, a bárányok bélcsavarodást kaptak, és megdöglöttek.

Ezt pedig a többiek, az erősebbek már nem tűrhették. Fas azonnal felismerte, hogy ezek a BEEEETA-sok, akik a bárányok jogait védik, és szokásuk placentával lenyomni a bárányból készült, általában Pucci márkájú ruhákat. Szegény Fas Osh, nem tudta, hogy ez fog történni vele! Hogy a szivacsos kis szemetek ezt teszik ártatlanságával, emiatt pedig most büdös, rohadó félben lévő biológiai feleslegben úszik majd.

Azonban ő igen erős kétfarkas volt, összeszedte magát, letörölte könnyeit kurvás, kanos jellegű arcáról, és csúnyán a bárányokra nézett. De annyira félelmetes módon, hogy az állatok egyszerűen összefosták maguk. Na, erre a pillanatra várt Fas Osh Vag Yok, mert sokkal jobban lehetett bárányt nyúzni, ha nem kellett minden szirszarban turkálnia.

Így elővette pengeéles farkát, majd egyesével levágta a bárhányoki lakosok fejét. Ezek után büszkén kapta fel őket, választotta le szőrös kis testükről a bőrt. Büszke volt magára, amiért egyszer a büdös életben végzett valamit. Innentől már csak szereznie kellett egy fuvart egy patás bácsitól, aztán már mehetett is Casa Bolo-hoz, a szabóhoz.

Ezzel a módszerrel oldotta meg Fas Osh a problémáját, amit az idegesítő BEEEETA-sok okoztak a Pulcci-jával. Boldogan lépett ki újdonsült teljes szettjében, de azért meghagyta rajta azt a négy lyukat, amit kellett: egyet a farkának, egy másikat a rövidebbnek, a két utolsót pedig a folyton álló mellbimbóinak.