Der Res ezen a reggelen is úgy kelt, mint a többin: sehogy. Ehelyett inkább délig aludt, majd komótosan felkelt, és elvégezte meditációját, vagyis pontosabban fogalmazva lebokszolta idegesítő kakukkos óráját. Miután a madár jó szokását megtartva elhalálozott, s főnixhez hasonlóan feltámadt, Der úgy érezte, ideje megreggelizni.

Mivel már elmúlt ezen étkezés ideje, és anyukája nem volt hajlandó neki tojásrántottát adni, inkább egy egyszerű ebédet kért: egy tündérbogyó levest, tündérhús pörköltet tündérnokedlivel és tündérsütit. Tudniillik, Der Res anyja, Tes-Tes imádott főzni!

Főleg ezt a pár hetes ételt. Hiszen a tündérbogyót begyűjteni már önmagában nagy munka volt, mert az apró szárnyaikkal mindig elkerülték az embert, aki a levegőben csapkodhatta őket, mint a legyeket. Aztán az édes növényekből nagyon sok kellett, mellesleg mérhetetlenül puha állaggal rendelkeztek.

Aztán a tündérhús pörkölt, a kiemelkedő fogás a Reseknél, akik nem voltak restek finom ételeket enni. Úgyis Der anyja, Tes-Tes végezte a főbb munkálatokat, míg ő a kanapén döglődve nézte a szappanoperát. Azonban a nő, akinek szülőcsatornáján keresztül kikúszott, őt szólongatta.

– Mit akarsz, anya, nem hallod, hogy nézem a sorozatom?

– Ó, a sorozat! Nekem is hátravan még a mai rész a Figyeljmánból, ami az egyik kedvencem.

– Én inkább ezt az angyaloperát szeretem, a Kaszárnyát. Tetszik a sok dráma, a szerelmek és a fordulatok!

– Fiam, el kéne menj, hogy összeszedd a szükséges hozzávalókat! Addig én apáddal tündértáncolnék... vízszintesben.

– Nem vagy ahhoz te túl testes, Tes-Tes?

– Jól figyelj ide, Der Res, az anyád vagyok, nem a haverod! Továbbá nem kapsz ebédet, hogyha megint nyafogni kezdesz!

– Jól van, jól van, anyu, akkor két hét múlva jövök!

– Rendben, fiam, vigyázz magadra, míg én, apáddal... khm... – köszörülte meg a torkát Der anyja – táncolunk. Azért ne felejts elköszönni a testvéreidtől!

– Akkor megyek is.

Tehát ezzel Der el is indult, hogy megkeresse két rokonát, Die-t és Dast. Nővérére és legidősebb testvérére faházuk apró szobájában talált rá, amint karjukat lengetve, a himnuszukat énekelve keringenek a szobában.

Die mindig is jó nővér volt, karcsú és nőies, legtöbbször kedves és csak kicsit zsidóellenes. Ezzel ellentétben az önmagát semleges neműnek valló Das agresszív viselkedésformákat mutatott, zsidóellenessége pedig nagyon nagy mértékeket öltött.

Szerencsére Der Res jó fiútestvér volt, és nem ítélt el senkit a származása miatt. Szóval gyors ölelést váltott két testvérével, fülükbe súgta, hogy elrejtette a telefonjukat, táskájába bepakolt az útra, majd kilőtt, mint a macskák, ha uborkát látnak.

Ez jó motiváció volt, ha nem akarta elveszteni a saját értékeit is a csínytevésért. Futott, ahogy csak a lába bírta, aztán hamarosan rájött, van szárnya is. Innentől azokat használta, s repült csak repült messzire, míg meg nem látta az erdőt, amit megfelelőnek talált.

Landolt a földön, majd körülnézett a békés terepen. Miután megbotlott egy buckában, rájött, nem ez lesz a tökéletes hely. Pár méterrel arrébb simább talajt keresett, s amint megtalálta, tudta, ez megfelel.

Mivel látni akarta a tündérvilágot, főleg a tündérbogyót és a tündéreket, amelyeket hidegvérrel leölhetett, létre kellett hoznia egy úgynevezett tündér-kört. Ezek az esztétikus, pillangószárny, denevérürülék és madártoll felhasználásával létrehozott, varázserővel rendelkező körök képesek voltak átjárót nyitni a tündérek világába.

Ezért Der Res neki is látott megkeresni a szükséges hozzávalókat. Először a közeli barlangba ment, és onnan elemelt egy nagy adag guánót. Azt egy műanyag dobozba helyezte, majd jöhetett a következő darab. Der úgy döntött, a pillangószárny lesz a következő hozzávaló.

Új elhatározásától eltelve éppen elindult kifelé a barlangból, azonban magára kicsit sem jellemző professzionalitással csúszott el a földön található ürülékben. Miután néhány röpke percig kalimpált, mint az elesni készülő jégkorcsolyázó, végre tényleg elvágódott a kemény talajon.

Der szinte minden gond nélkül felállt, de fájós karjához kapott. Nem tudta, hogy eltörte-e vagy sem, ezért erre csak akkor kapott választ, mikor kiment a sötétből. Alkarcsontja könyökénél kikukucskált, mire Der Res fellélegzett.

– A Szent Tündéranyára, csak egy kis horzsolás! – motyogta magának megkönnyebbülten a fiú.

Miután különösebb gond nélkül túlélte az esést, úgy sejtette, itt az ideje elmenni a pillangószárnyért. De aztán kint eleredt az eső, és Der Res egy pillanat alatt vágta le minden cuccát a földre. Magát ismerve még egyszer el fog esni, ezért sértődötten hazarepült, majd éjszaka már ott is ácsorgott az ajtó előtt.

A faházukból különös hangok szűrődtek ki, mintha valakit kínoztak volna. Nagy szerencséjére Der okos fiú volt, így tudta, ezek csak a vízszintes tündértánc hangjai. Inkább fogta magát, berúgta a nyílászárót, és kiszolgálta magát. Elővett egy mirelit pizzát, majd megsütötte.

– Francért kell megint ilyet ennem... – morgolódott magában Der, majd meglátta két testvérét, akik csorgó nyállal jöttek az ételért.

– Der! – mondták boldogan a pizzát fixírozva.

– Die, Das! Elég legyen!

Tehát a mai nap Der Res körülbelül már ezredjére jött rá, hogy következőnek érdemesebb lenne valamilyen könnyebb fogást kérnie, mert lassan már csinálnia is kell valamit.