A következő három Destyna201 kihívására készült, amiknek elkészítését nagyon élveztem! A borítókon nem volt kedvem lecserélni a nevem. 

Szavak: Evol, Linori, Bligaun, fruits, fantasy

A nap magasan sütött Bligaun városa felett. A hely lakói szorgosan aratták az érett terményeket. Volt köztük lagon virág, malan bogyó, teran gyümölcs. A finom ételekből süteményeket készítettek a tavaszi fogadásra, vagyis a birodalom vezetőjének látogatására. Evol király pár nap múlva jön Bligaunba, ezért fontos volt, hogy felkészültek legyenek, és az uralkodó elégedetten hagyja el a városkát.

Linori az egyik gyümölcsösben guggolt, és egy malan bokorról gyűjtötte be a lédús, édes ízű bogyókat. Egy nagy, talajra helyezett kosárba szedte a nektárral rendelkező terméseket. Időnként ő is bekapott egy-egy falatot, amíg a felügyelője nem figyelt rá.

Már izgatottan várta a király érkezését, főleg, azért, mert az ő tulajdonosainak a segítségét kérték az esemény ellátására. Ők biztosították a különböző ételeket a nagy ünnepségre, amit Evol tiszteletére rendeztek. Az uralkodót szerették a birodalomban, Bligaunban pedig igazán nagy imádattal tekintettek rá.

Linori számára külön nagy ünnep volt ez, ugyanis tizenkilencedik életévének betöltése után bárki lehetett az ország vezetőjének felesége. Nem ő volt Evol király első rajongója, hiszen a férfi szép arccal, erős, magas termettel rendelkezett. Vonzódtak hozzá az asszonyok, ahogy az ifjú leányok is.

Pár nap múlva érkezett a díszsereg előkelő lovakon ülve. Magabiztosan lépdeltek be a város vastag falain túlra.

A bligauniak mély meghajlással köszöntötték őket, az alacsonyabb rangú férfiak és nők le is térdeltek előtte, ahogy azt a szokás tartotta. Mivel ideértének ideje bizonytalan volt, ezért Linori még a kertben serénykedett, gyűjtögetett, és gazolt.

Az uralkodó és a követői így találtak rá, a bogyók levétől ázottan, ragacsosan. A lány nagyot sikkantott meglepetésében, majd szégyenteljesen a cselédeknek fenntartott házba rohant.

Sebesen mosakodni kezdett, barna haját kifésülte, és elegáns copfba fonta. Felvette legszebb ruháját, vékony csuklóját karkötővel díszítette, nyakába egyszerű nyakláncot aggatott. Kézi tükrében megtekintette karcsú alakját, aranybarna íriszét, teranvörös ajkát. Miután megfelelőnek találta tükörképét, kisurrant a szobából, és reménykedett benne, hogy nem találkozik össze a királlyal a család házában.

Azonban nem tűnt úgy, hogy szerencséje lenne, mert amint belépett az épületbe, a jóképű uralkodó azonnal felé fordult, mire Linori erővel, de visszafogta kijönni készülő visítását. Ezután alázatot mutatva pukedlizett Evol király előtt.

– Üdvözöljük a Remvont háznál, felség! – köszöntötte illedelmesen a leány. – A ház ura és a felesége hamarosan itt lesznek. Vágyik addig valami édességre, királyom?

– Édességre vágyni, miközben ilyen szép hölgy tárul a szemem elé?

– Szép hölgy?

– Egy igazán szép hölgy... – tűnődött a király, s végigmérte Linorit, kinek szája széle felfelé kunkorodott.

– Köszönöm, felség, igazán jól esik a bók!

Evol király arcára széles vigyor telepedett, majd hármat csapott jobb kezével a combjára, míg baljával magához intette. Linori értette, mire gondolt a király, már hogy ne értette volna? De szabadott ezt neki?

A király még egyszer megismételte a korábbi műveletet, mire a barna hajú leány kérdés nélkül odasétált elé, majd az ölébe helyezkedett. Megigazgatta ruháját, miközben az uralkodó csókolni kezdte a nyakát, és a testével a leányhoz simult.

Linori kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát, ezért megpróbált felállni, azonban Evol ujjai karja köré fonódtak, s visszarántották őt. A lány sikított, de hangja beleveszett a szájára került tenyér bőrébe.

– Tartsatok kint mindenkit, most szórakozni fogok! – adta ki a parancsot Evol király, mire a katonái engedelmesen bólintottak, majd elhelyezkedtek a bejárati ajtóban. – És most, te jössz, leány...