Elmélyülten tanulmányoztam az iskola mosdójában a billogot,amely mára már elérte a kiakasztó fokozatot. Az eddigi fekete jel arannyá változott. A minta egy kör volt,melyet keretezett egy pár angyal szárny. Az elhelyezkedése furcsa volt,mert ahelyett,hogy felfele ágaskodna le fele konyult s védelmezően vont burka alá két kardot,amelyek egymásba fonódtak. Tudtam,hogy ez nem lehet sem billog, sem pedig tetoválás. Olyan hatást keltett mintha teljesen a bőröm alatt lenne. Most nem éreztem fájdalmat csak egy fajta pulzálást. Otthon Maggs egy szót sem ejtett a jelről,mintha meg sem történt volna. Fogalmam sem volt arról,hogy mihez kezdjek vele.
A vizslatások közepette megszólalt a jelző csengő,így aztán befejeztem a jel tanulmányozását,s a szekrényem felé indultam. Mikor oda értem a tárolóként szolgáló szekrényt teljesen befedte egy hosszú fekete hajú lány,akit Mic döntött oda teljes hévvel s épp a nyelvével keresett valamit látszólag a lány szájában.
-Khmm...-köhögtem egyet feléjük jelzés képp,de nem ért semmit eme cselekedetem.-El mennétek innen? Kellenek a könyveim.
Mic abbahagyta a lány ostromlását,arrébb húzta őt,s nyitott tenyérrel ütött a szekrényem ajtajára. A szerkezet megadta magát s kinyílt. Mic kérdezés nélkül nyúlt a szekrényembe,s kivett belőle pár könyvet,majd a háta mögé dobta. Nagyot puffanva ért földet.
-Szedd fel. Flepnis.-nézett rám furcsa tekintettel,majd újra a lányra mászott. Elvezettem tekintetem róluk,ekkor vettem észre,hogy akik a folyosón voltak mind engem bámultak. Ám senki sem segített felvenni az eséstől szinte már szétszakadt könyveimet. Somolyogtak az orruk alatt. Újra meg lettem szégyenítve. Düh és zavar keringett lelkem mélyén. Leguggoltam felszedni a tankönyveimet. Az oldalamon a jel pulzálni kezdett. Megszédültem egy pillanatra,de kitartóan vettem kezeimbe a könyveket. Mélyről jövő harag fedte el az agyam azon részét,amely a józan gondolkodást vette elő a fontossági sorrendben. Olyan érzés volt mintha ez a furdaló érzés lassú gyilkosként fonná körbe lelkemet. Mély levegőt vettem,s felálltam a padlóról. Még tudtam tűrtőztetni magam,de azt akartam hogy Micnek és a lánynak ez a reggel jól induljon. Megveregettem a fiú vállát,amaz morogva vált el a lánytól.
-Mi van?-köpte felém a szavakat.
-Szem előtt kell most tartanod a tényt Mic,hogy ami következni fog az mind a te hibád.Mary? Ugye?-kérdeztem a lánytól,aki megszeppenve bólintott egyet. Hetek óta kering a pletyka arról,hogy Mic a legszerényebb lányt fogja ágyba vinni. Látszólag beatta a lánynak a kedves lelkű srácot,akit az iskolai hierarchikus rendszer magával rántott, s egy seggfej lett belőle. De ez nem volt igaz. Mic Philips a megismerkedésünk kezdete óta egy barom.
-Ha kíváncsi vagy az igazi Micre péntek esténként gyere el a Fekete Hajóba.-rá támaszkodtam a srácra,s úgy néztem Maryre.- Ez egy bár és pontban kilenckor a jó öreg Mic a férfi mosdóban mindig más lányt dönget. Előtted is ezt csinálta,most is ezt csinálja és pénteken is ott lesz. Ugye Mic?-néztem rá mosolyogva.
-Állj le.-suttogta felém.
-Még csak most kezdem.-néztem vele farkas szemet,de ekkor a duracell Drew a semmiből pottyant mellém s húzott el onnan.
-További szép napot!-kiáltottam feléjük,míg Drew a folyosón menetelt velem. Egy vissza pillantásból még láttam,hogy Mary egy bazi nagy pofont adott Micnek. Előttünk Mr.Harris állt az egyik terem ajtajában.
-Ms.Greyson tegnap megint ellógta a büntető órát.-szólt hozzám. Drew megállt vele szemben tiszteletből,de én jelenleg magasról tettem rá.
-Szokjon hozzá!-rivaltam rá s egyszerű lazasággal kikerültem a töri tanáromat. Drew kellemetlenül felnevetett,s Mr.Harrishez szólt. Nézze el neki Tanárúr menstruál. Menet irányosan tartottam a tantermem felé. Őrületesen lüktetett a jel én pedig még zabos lettem tőle,de valahogy most nem nagyon érdekelt ugyanis üdítő érzés volt.

&

Az ebéd szünetem nyugodtan telt. Drew ma jobbnak látta,ha kerül engem. Így csak csendben ültem a kuka melletti asztalnál s falatoztam,addig a pillanatig,míg Mic rá nem tenyerelt az asztalomra.
-Mazekien.-ejtette lágyan a nevemet. Elment az étvágyam. Püffögve vágtam bele a szendvicsem a kukába.
-Nem voltam még elég ma?
-Na ide figyelj.-csúszott mellém a padra. Jelenléte gyomorideget idézett elő.-Szépen elbaltáztad ma a hétvégi nyaralót.
-Mi van?
-Jules és én fogadtunk. Megdugom Maryt és enyém a hétvégi nyaralójuk,de miattad..-bökött meg hirtelen-...nos ugrott a lehetőség. De nem lennék egy Philips,ha nem bírnék a romokból várat építeni.
-Add elő magad valaki másnak. Mi az istenről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Te vagy Mary pótlékja.
-Meg vagy húzatva.-állapítottam meg s készültem otthagyni őt,de megragadta a csuklómat.
-Ugyan Maze...mindenki jól jár. Hajlandó vagyok hozzád nyúlni,te elveszted a szüzességed én meg bulizok egy nagyot a hétvégén.
-Menj a francba és eressz el.
-Na jó figyelj. Lásd kivel van dolgod. Megteszed ezt a kis szívességet én pedig az iskola élére állítalak,sőt mi több,ha jól szerepelsz az ágyamban meg tartalak további szolgálatokra.-mosolyodott el sunyin. Az agyam fel sem fogta az ajánlatát de furcsa mód a testem igen. A szimbólum lüktetni kezdett,majd perzselni s őrjöngő düh vette át az irányítást. Észre sem vettem,hogy mikor történt,de az öklöm útjára indult. Mic a padlón kötött ki. S az ebédlő zsivaja egy csettintésre elhalkult.
-Mit képzelsz ki vagy te?-ordítottam magamból kikelve. Elég volt. Többé nem alázkodom.
-Te tényleg flepnis vagy.-nézett rám a földről kacagva.Mindenki nevetésbe kezdett. Elborult aggyal ugrottam neki. Ütöttem ott ahol értem. A sértettség és a dühödt zavartól kiesett némi képkocka. Arra eszméltem,hogy valaki a derekamnál fogva emel le Micről.
-Eressz!-kiabáltam,de nem tudtam ki van mögöttem.
-Cssss.-nyugtatgatott a töri tanár. Mérgem még jobban fel izzot.Ficánkolva akartam kiszabadulni meglepően erős karjai közül.
-Michael eressz el!-ordítottam még jobban,mint akinek ideg összeroppanása van. Tenyeremet karjára fektettem s kilátástalanságom miatt rászorítottam a férfira. Tenyerem alól halovány fény tört elő,s égette meg Mr.Harris bőrét. Rögtön elengedett,s a fenekem a padlóval találkozott. Az elmém rögtön kitusztult. A szám elé kaptam a kezem,ahogy a bevert képű Micre néztem. A töri tanárra kaptam a fejem,aki morogva jött felém,s a hátára kapva vitt ki az ebédlőből. Az igazgatói iroda várójában vágott le a székre.
-Ott maradsz.-mondta,majd a karját dörzsölve lépett be az igazgatóhoz.
Akkor ott tudatosult bennem,hogy ki fognak rúgni.