IV.Fejezet- A lány

A két férfi egy bárban állt,egy sötét sarokban,s egy fehér hajú lányt vizslattak,aki feszülten s fáradtan olvasott egy levelet,ami frusztrációt váltott ki belőle. A hosszú göndör hajú férfi látta a lányt,emberként tekintett rá,viszont a mellette lévő sötét bőrű kopasz férfi csak a feladatot látta maga előtt.
-Ő az?-kérdezte a göndör hajút a sötét bőrű.
-Ő az.
-Mondcsak miért nem teljesíted a feladatod? Egy hónapja vagy lent és még semmit sem értél el. Miért Michael?
A férfi összeszorította az állkapcsát. Sose szerette,ha számon kérték. Mindig tudta,hogy mi a helyes eljárás.
-Van benne valami. Ki kell derítenem,hogy mi Uriel.
A kopasz férfi harsányan fel nevetett.
-Csak egy feladat semmi több. Vagy tán a nagy Michael el puhult az évek során?
-Megtámadta egy démon.-ejtette ki száján határozottan a kemény mondatot Michael. Uriel idegesen pásztázta társát a hír hallatán.
-Akkor meg mire vársz? Teljesítsd a feladatot!
-Nem.Még nem.-vezette Michael tekintetét a lányra,aki épp a főnökével veszekedett plusz műszakért. Már egy ideje a lány nyomában van,de Maze egyszerűen ki ismerhetetlen.-A démon megjelölte.
Uriel még idegesebb lett,mint valaha.
-Hát akkor mire vársz!? Nyomkövető van rajta. Nem keveredhet a démonok közelébe.
-Levettem róla a jelet,de furcsán reagált rá....fájt neki..pokolian.
-Miért foglalkozol a testi fájdalmaival? Ő csak egy nephilim.Végezd el a feladatod vagy Gabriel jön le és azt nem akarhatod.-vágta a képébe dühösen Uriel.
Michael ezt nem tűrte. Csettintett egyet,mire Uriel a falnak vágódott. Kapkodta a levegőt fájdalmában. Michael zsebre vágta kezeit,s dühösen méregette a falhoz feszülő társát.
-Csak egy métert tegyetek felé. Te és Gabriel..csak próbáljátok meg...a lány az enyém! Ne dühítsetek fel. Van elég feladatotok,az enyémbe ne vájkálódjatok. Remélem megértettük egymást Uriel. Takarodj a szemem elől.-fordult el az arkangyal Urieltől.
-Elmegyek,de Gabriel ezt nem fogja annyiban hagyni.Ja és Michael a szárnyaid szélei már feketék.
Uriel eme mondata után eltünt.
Michael lenyugodva vette újfent figyelmébe a lányt. Sose értette a cselekedeteit Maze-zel szembe. Ösztönösen érzett valamit a lány felől. Volt benne valami sugárzás,ami vonzotta az angyalt. A lány épp a bárt akarta elhagyni,amikor is össze rezzent a lány. A derekához kapott. A férfi akaratán kívül tett felé egy lépést,de megállította magát. A lány nem láthatja meg. Maze mellett egy tükör volt,amelyben mindketten a billogot vizslatták. Először a démoni jel körvonalazódott ki. A lányt fájdalmak gyötörték. Testét többször átjárta a pokoli kín. Az arkangyal furcsálva tűnődött a lányon. Nem kellene így reagálnia a jelre. Aztán a bőrén a jel eltünt s egy fehér angyali lenyomat rajzolódott ki. Michael jele volt,amit arra használt,hogy lefedje a démonok által használt trükköt. Védett volt,a másik oldal sose találhat rá. A jel pulzált a lányon,aki félelmében és fájdalmában csak kapkodta a levegőt. Aztán az angyalok jele is eltűnt.
-Mi a..?-akadt az arkangyal nyelvén a kérdés. Maze már majdnem felsikított,de nem tette mert egy új szimbólum vette át bőrén az uralmat. A férfi kíváncsían nézte a jelet. Arany színben pompázott,s mintha a démonok és az angyalok jele összemosódott volna. A lány tapogatta,nézegette s nem hitt a szemének. Remegő végtagokkal hagyta el munkahelyét,s sietett haza. A férfi erőt érzett a szimbólumból. Ősi mélyről jövő energiát. Sápadtan hagyta kiszaladni száján a szavakat.
-Ő nem lehet nephilim.-suttogta a sötétébe,majd eltünt.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top