A tenyeremmel tartottam a fejem,s az ablakon bámultam kifelé. Egyedül ültem a padban, hangzavar vett körül,próbáltam kizárni az osztálytársaimat,nem nagy sikerrel. Az új történelem tanárunkra vártunk,aki még húszonhárom perces késés után sem jelent meg. Mélyet sóhajtva meredtem továbbra is az elém táruló utcára. Kint vihar tombolt. Az ég zengett a mennydörgések miatt. A fák lomb koronáit a szél tépte kegyetlenül. Az elhaladó autók ablaktörlője eszeveszett gyorsasággal igyekezett tisztábbra mosni a szélvédőt,hogy a söfőr kiláthasson. Az iskola egy kereszteződés mellett épült. Az emberek az esernyőikkel egy stop tábla mellett várták,hogy átmehessenek az utcán,bár ilyen forgalomban kevés volt rá az esély. Személy szerint örültem,hogy meleg fedett helyen lehetek. Miután meguntam a leskelődést a telefonomhoz fordultam figyelem elterelés képp. Az osztálytársaim hangosan kacagtak, s bár csak a fél osztály volt jelen,mégis a hangzavar rendkívül idegesítő volt. Ketté volt osztva a csoport ,mert túl sokan járunk ide és ennyi emberrel egyszerre haladni szinte lehetetlen,vagyis csak a tanárok szerint. Szerintem ez egy hülyeség, a tanári kar miatt egyedül kell átvészelnem ezeket az órákat, ugyanis a legjobb barátnőmet külön csoportba osztották,a többiek pedig csak Drew miatt állnak szóba velem. Szerintük én tulságosan is fura vagyok a múltamat tekintve. Pedig én csak egy hétköznapi árva vagyok. De ha egy pletykás kisvárosban cseperedik fel az ember lánya,hát..ne csodálkozzon ha a szájára veszi mindenki,akinek tulajdonképpen semmi köze a magánéletéhez. A telefonomon elíndítottam a pacmant,s belemerülve játszottam,addig a pillanatig ameddig egy férfi hang fel nem csendült.
-Hölgyem! Szíveskedne elrakni a telefonját,ugyanis bejöttem!
Felkaptam a tekintetem. Az új történelem tanárunk állt asztalánál. Meglepő volt a férfi,ugyanis akárhányszor valaki szóba hozta az új tanárt egy öreg,kopaszodó férfit képzeltem el,nem pedig egy harmincas éveiben járó jó képű tanárt,aki inkább hasonlított egy festőhöz barna félhosszú göndör hajával. Zöld szemeiben határozottság ült, az egész megjelenése tekintélyt parancsoló volt. Hangja mélyen csengett igazán férfias volt. Tweet zakót viselt,v kivágású fehér felsővel és farmernadrággal . Gyorsan eltettem a telefont,s elhadartam egy bocsánat kérést. A férfi gyorsan túllépett a történteken,majd belekezdett a bemutatkozásba.
-Jó napot osztály! A nevem Michael Harris és én leszek az új történelem tanár.Nem fogok ma tanítani,de átnéztem a "menetrendet"..-ült fel az asztalra Mr.Harris.- ..kicsit változtatni fogok rajta,de majd meglátjátok. Most pedig egyesével fogtok bemutatkozni,tudni akarom a neveteket,a hobbitokat,a szüleitekről is mesélhettek,kik ők,honnan jöttek . Szóval személyes dolgokat,hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a viszonyunk.
Pff,méghogy közvetlen. Miért van az,hogy a tanárok folyton faggatnak minket,de ők sose árulnak el semmit. Még egy tekintet felém,ami majd szánalmat fog sugározni. Pedig ha tudnák,hogy a múltam miatt semmit nem érzek,és hogy teljes életet élek,de ha elmondanám sem hinnék el. Hisz én vagyok a város szánni való báránykája,akit ha kell tudnak mutogatni.
-Kisasszony a telefonja!-rivallt rám a férfi.
-Mi,hogy?-ugrottam fel hirtelen,a többiek kinevettek,az új tanár viszont mérgesen nézett felém ,elpirultam,a mobilom viszont csak csengett és csengett.
-Elhalkítaná?-dörrent rám.
-Máris.-kaptam a táskámhoz. A kijelzőn a gyámom neve villogott. Kikapcsoltam,majd készültem vissza ülni a helyemre,de egy hang megállított.
-Most már ne üljön vissza,mondja hogy hívják?
-Mazikeen Greyson,Maze.-feleltem zavartan.
-Mazikeen.-ízlelgette a nevemet-Zsidó tündér.-a többiek felnevettek ismét.
-Hogy tessék?-lepődtem meg megállapításán. Szinte sértőnek hangzott a szájából ez a két szavas mondata. Rögtön tudtam,hogy az idei éven bajom lesz a törivel. Mr.Harris felpattant az asztalról,s felém kezdett sétálni. A lépései elegánsak voltak,kecsesek,de mégis lazák.
-A neved jelentése egy szörny faj neve. Zsidó tündéreknek,hogy egész pontos legyek. Ők rangban az angyalok és az emberek közt állnak. Szárnyuk van,ismerik a jövőt,és alapjáraton a természetük hóbortos. Szeretnek inni,és alakváltók.-állt elém.
Felnéztem a tanár úrra,dühös voltam,hisz az osztály füle hallatára jegyezte meg,hogy a nevem eredete egy szörny fajhoz kapcsolódik.
-Akkor ezért fehér a hajad Maze?-kiáltott oda hozzánk Mic Philips. Mic az iskola teljeskörű szemétládája. Mindenkiben meglátja a hibát és hangoztatja is,viszont ha ez fordítva történik meg,akkor repül a jobb horga és kikéri magának. Alapvetően tenyérbemászó egy alak volt,s imádott engem szekálni. Legnépszerűbb témája az én rendellenes haj színem volt.
-Elég volt!-harsogta Mr.Harris.-Milyen indítatásból tetted ezt magaddal?-vonta fel a szemöldökét.
Annyiszor előadtam már a kamu sztorit arról,miért festettem fehérre a hajam,de most hirtelen lefagytam. A férfi szemeibe nézve nem tudtam rávenni magam arra,hogy hazudjak. Nem tudtam azt mondani,hogy keresem az egyéniségemet. Kikívánkozott belőlem az igazság arról,hogy valamilyen fura betegség áldozata lettem,ami miatt a hajam elvesztette színét. Megakartam szólalni,épp nyitottam a számat feleletre,de Mic megelőzött.
- Mert nincs ki mind a négy kereke,azt hiszi,hogy valami sznob nagy városban él.
A szemeimet ködfátyol lepte el. Nem értettem a reakciómat,általában jól bírom társaim szemétkedését,de ma reggel valahogy különösen érzékeny voltam.
-Te ott! Büntető óra négytől hatig.
-De..
-Nincs vita. Nem szeretem a lázadókat.-nézett le rám jelentőség teljesen,aztán a telefonom ismét megszólalt. Összeszorítottam a szememet. Francba Maggs. A telefonhoz nyúlva gyorsan kikapcsoltam teljesen. A vihar előtti csend fullasztó volt. Nem mertem a férfira nézni,de végül megembereltem magam,s rá vezettem a tekintetem. Mindenki őt nézte,viszont Mr.Harris az ablakon kifelé nézett. Arcvonásai megkeményedtek.
-Mazikeen te is itt legyél négykor .

§

Dühösen meneteltem végig a folyosón táskám pántját szorongatva,az ebédlő felé tartottam,ami külön volt választva az iskolától. Egy mellék épület volt. Vissza kellett fojtanom az indulataimat. A büntető óra nem lett volna baj,ha hosszú idő óta nem ez lenne az első szabad estém,mellesleg Drew szülinapja,és hogy fokozzam még..a fene se akar Mic-cel együtt tölteni két órát egyhuzamban. A telefonom újból felcsendült. Felvettem.
-Ugye tudod,hogy miattad elzárást kaptam.
-Ijjj...órán voltál?-kérdezte félve gyámom,tudtam a telefon másik végében épp összeszorított szemekkel várja Maggs a leszidást. Elmosolyodtam.
-Mindegy. Miért hívtál oly kitartón?
-Van egy szabad estém,leadtam a cikkem szóval arra gondoltam,hogy csajos este?
-Elhúztam a számat. Nem volt szívem lemondani őt,mindketten egyfolytában dolgozunk,haza csak aludni járunk,s mikor van egy szabadesténk,akkor én mással vagyok. Bűntudatom lett.
-Van programod estére.-esett le neki szótlanságom oka.
-Lemondhatom.-vágtam a szavába,majd homlokon csaptam magam. Hisz két tűz közé estem. Nem mondhatom le Drew buliját sem.
-Isten ments Maze! Menj nyugodtan,kapcsolódj ki,oké?
-Oké.
-Maze! Maze várj már!-megálltam a folyosón,majd mosolyogva fordultam hátra.
-Figyelj le kell tennem,mert egy szőke energia bomba felém tart.
-Drew?
-Drew. Na szia.
-Szia.-mondta,majd megszakította a hívást.
-Hé! Itt a szülinapos.-mosolyogtam rá.
-Ja igen,jó hogy szóba hoztad,mikor indulunk? Szerintem menjünk vacsizni hatkor és..
-Hatkor nem jó, büntetést kaptam az új tanártól.
Drew nem szólt semmit,csak kérdőn bámult rám,ami valami ilyesmi lehetett: Hogy a fenébe voltál képes erre?
-Mic és Maggie.-adtam gyorsan magyarázatot.
Drew kifújta a levegőt,majd neki állt felfogni szőke hosszú hullámos haját copfba .
-Akkor tolunk mindent egy órával későbbre.
-Drew nem lehetne,hogy..
-Ó nem,nem és nem Maze. Megígérted.-emelte fel mutatóujját,amin három ujjperc gyűrű fityegett. Elmosolyodtam. Akárhányszor fel vesz valamiféle gyűrűt,mindig hajlamos lesz túlzottan gesztikulálni kezeivel.
-Jó,jó,megyünk.-emeltem fel védekezően kezeimet.
-Te pedig nem mész el erre a hülye büntető órára.
-Már,hogy a fenébe ne mennék el?
-Maze hibás voltál a helyzetben?
-Mi? Nem, Maggs folyton hívogatott,aztán Mic is megkezdte hozni a formáját.
-Akkor én megítélem a helyzetet,s azt mondom ártatlan vagy.-tárta szét a kezeit.-Ugyan Maze,légy laza..ezt kérem tőled szülinapomra,nem is kell ajándék.
-Mintha nem loptad volna már ki a szekrényemből otthon a múlt héten az ajándékodat.
Felkacagott. Nevetése harsány volt,de senki nem foglalkozott vele,mindenki sietett az ebédlőbe.
-Tanulság! Ne vedd meg olyan hamar az ajándékokat,főleg ne ha a barátnőd hiperaktív.-az utolsó szót elsuttogta,maj elszontyolódott. Kezeimet a vállaira helyeztem.
-Na most jól figyelj,te vagy az én kedvenc hiperaktív barátom. Nem értem miért nem vállalod fel, és ha egy kicsit kele kótya vagy és nem köt le semmi? Akkor mi van?
Drew "betegsége" kiskorában jelentkezett. Először az óvodában tették szóvá,hogy figyelem zavaros és izgága,így nem tudják iskolába engedni.A szülei betudták annak,hogy még csak tulságosan is kicsi és játékos. Természetes,ha egy kislány nem ül végig egy tanóra hosszát nyugodtan. Aztán jöttek az apróbb jelek,mikor iskolába ment. Nem volt képes figyelni,gondok voltak a betűkkel,emiatt sokszor volt dühös és frusztált. Folyton mindenki szavába vágott,csetlett botlott. Emiatt különcnek érezte magát,míg nem találkozott velem,aki talán még nála is nagyobb különc voltam. Elmosolyodott,majd megölelt. Átkaroltam őt,ekkor vettem észre Mr.Harrist,aki az egyik sarokban állt,látszólag a papírjait rendezte,bizonyára ügyeletes volt. Minket nézett teljes figyelemmel,kezeiben valamit szorongatott,de nem láttam jól a tárgyat,arca merev volt,mikor tekintetünk találkozott. Drew elhúzódott tőlem,majd belém karolva csak annyit mondott:-Ebédelünk?

§

-Please Don't Tell?
Néztem a bár bejáratánál kiakasztott villogot.
-Ez a bár neve?-grimaszoltam Drew-ra.
-Mi a baj vele? Szerintem király.
-Szerintem bizar.
-Szerintem meg menjünk be.-lökött be az ajtón.
Mikor beértünk a pulthoz telepedtünk. Körbe néztem inkább volt egy túlfűtött disco,mint bár. Az emberek este kilenckor úgy simultak partnereikhez,mintha kötelező lenne.
-Meg van miért hívják így a bárt.-biccentettem egy párosra,akik fittyet hányva az etikettre adták át magukat egymásnak.
-Frigid.-lökte oda nekem Drew,míg levette kabátját,majd elegánsan felültt a kör alakú bárszékre.
-Nem is. -tiltakoztam egyből,barátnőm rám nézett,én pedig kacagva megvontam a vállam. -Tudod hogy állok az érzelmekhez.-vettem le én is zöld kabátom,majd ültem le barátnőm mellé.
-Hé ismered azt a viccet,mikor egy hiperaktív és egy gamofóbiás beül egy bárba.-vigyorodott el szemtelenül.
-Ó fogd be. Inkább rendeld meg az első italodat nagykorúként.
-A tiédet,hogy is ünnepeltük? -intett a pultosnak.
-Gyerek menü az egyik gyors kajázdában.-mondtam unottan.
-Pontosan és ezt megböjtölöm rajtad,szóval lesz két pohár whiskey.-fordította menet közben a fejét a pultos sráchoz.
-Ó nekem elég egy cola.-hárítottam el az alkoholt.
-Ne legyél ennyire kis szegény árva Maze.-jegyezte meg.
-Drew!-szóltam rá.
-Jó tudod hogy értem.-csitítgatott.- Mindig a pedáns kislány vagy,egyfolytában dolgozol és tanulsz. Hidd el egyszer kétszer elengedheted magad nyugodtan. Attól nem leszel rossz ember,és amúgy is szülinapom van és péntek este . Szóval ma iszol,hétvégén józanodsz,hétfőn pedig lehetsz újra a jó kislány . Oké?
Gondolkodtam,s valami isteni sugallat hatására döntöttem helytelenül.Válaszul csak az elém tett felespohárért nyúltam,s legurítottam az égető whiskeyt. Drew hangosan éljenzett,én pedig rendeltem egy újabb kört. Körbe néztem újfent. Az egymásra hangolódott párocska eltűnt,bizonyára valamelyik vécé fülkében egymásnak estek. A falra szerelt hangszórókból egy igencsak erotikus zene szólt,mély basszussal. Az össze simuló táncoló emberkék közül észre vettem egy ismerős alakot egy vörös démonnal táncolni. A zene refrénjén egymáshoz dörgölőztek. A lány Mr.Harrisnek háttal állt. Lábaik enyhén berogytak. A férfi érzékin simított végig a lány karján,s vezette végig a vállain kezeit. Az egész annyira furcsa volt az én szemszögemből. A férfi lenyűgöző volt,cseppet sem hasonlított arra a tanárra,akit délelőtt megismertem. A mozdulatai elvarázsoltak,elnyílt ajkai miatt azt kívántam bár én lennék a vörös hajú nő helyébe. Csuklóján bőr pánt fityegett,amelyet eltüntetett a kiváncsi szemek elől,azzal hogy tenyerét a nő hajába vezette. Nagyot nyeltem. Az egész annyi mindent váltott ki belőlem,ami megmagyarázhatatlan volt. A férfi felnézett,épp a lány combjait simította meg,piros ruháját eltűrte az útból. A vörös hajú vállára hajtotta fejét. A nő suttogot valamit,bizonyára azt hogy kiszáradt,mert Mr.Harris a pult felé nézett,s akkor vett észre engem. Gyorsan fordultam a pult felé. Egyrészt mert rajta kapott,hogy bámulom,másrészt pedig mert lógtam a délutáni órájáról,amiért eleve bűntudatom volt,most ha még lecseszést is kapok,akkor teljes lesz az életem drámai része.
-Nem tudod esetleg mi ennek a zenének a címe? Iszonyat dögös.-hajolt át a pulton Drew fekete mini ruhájában,a pultos srác vigyorogva hajolt felé.
-Two Feet~Go Fuck Yourself.
Barátnőm karja után nyúlva húztam vissza a székre.
-Ha ma szűzen akarsz haza menni,akkor ne hajolgass össze vissza.-suttogtam a fülébe mérgesen.
-Mit adhatok Michael?-szólt a pultos mellettem lévő férfihoz. Nem néztem oda,s ehhez minden idegszállamra szükség volt.
-A szokásosat.-felelte,én pedig felírtam magamnak fejben,hogy soha többet nem jövök ide,ha a férfinak ez a törzs helye. Kikapta az italokat,majd fizetés nélkül fordult a táncparkett felé. Kifújtam a levegőt,ekkor valami meleg csapta meg a fülemet.
-Majd hétfőn.-jegyezte meg a férfi halkan felém,utalva a lógásomra. Drew a szemöldökét ráncolta,mikor a férfi vissza talált párjához.
-Hát ez meg ki volt Maze?
-Az új töri tanárunk.-feleltem fűtött állapotban,nem tudtam miért van ilyen melegem,de reméltem,hogy az alkohol van rám ilyen hatással. Kértem még egy kört. Drew "nem semmi" fejjel bámulta a férfit, úgy ahogy én tettem pár percel ezelőtt.
-Hát akkor írjunk történelmet.-vigyorodott el,majd koccintottunk,s elkezdődött az este.