Már vagy egy fél órája hogy elmentek. Komolyan nem hiszem el hogy képek futó versenyt csinálni... Remélem azért minden rendben lesz.... Féltem nagyon Adam-et de bízok is benne!

Vártunk és vártunk én pedig egyre gyengébbnek éreztem magam... Nem is tudtam hogy mi történik vele, de egyszer csak majdnem el szédültem. Mi van velem? Erre fel figyelt Stella és Carol.

- Rella jól vagy? - kérdezte Carol.

- Igen persze, csak kicsit meg szédültem. Biztos nem ittam eleget...

- Lehet de akkor most gyere és igyál egy kicsit vizet.

- Rendben csak vissza is szeretnék jönni majd hogy mi lesz.

- Rella, ez nem játék pontosan nem is tudjuk hogy mi van szóval szerintem maradj bent! Stella te is! Ne mond hogy nem! Tudom hogy reggelente rosszul vagy, ne is próbáld tagadni!

- De Carol! Honnan?

- Csak onnan hogy én is nő vagyok, az lehet hogy ezek négyen nem fognak fel semmit de én más vagyok! Szóval itt maradtok bent és kész!

- Rendben. / Oké. - mondtuk egyszerre. Majd Carol bólintott és kiment.

- Mi van veled Stella? - néztem rá kérdő tekintettel.

- Nem tudom csak pár napja reggelente rosszul vagyok de nincs semmi bajom. És veled mi volt az előbb?

- Nem tudom... Olyan volt mintha el veszíteném az erőmet és el akarnék ájulni de szerencsére nem történt meg.

- Mindkettő eléggé furcsa...

- Lányok! Most már tudom mit kell tennem! - jött be Carol. - Szóval rájöttem! Stella valószínűleg terhes! Mivel ez az egyik első jel hogy reggelente rosszul vagy! Rella te pedig össze köttetésben vagy az éppen futó Adammel és mivel ő sok energiát használ ezért te meg nem vagy olyan erős hogy talpon maradj.

- Ó, ezek szerint terhes vagyok? - mosolyodott el Stella.

- Igen minden valószínűséggel igen. De mindjárt kiderül csak meg kell vizsgálnom. - tette a kezét Stella hasára. - Igen terhes vagy. Érzem a pici szív verését is. - mosolygott.

- Stella ez csodálatos!!! - kezdtem el ujjongva örülni én is.

- Úr isten de boldog vagyok!! - jelentette ki Stella is.

Mosolyogtam rájuk. Majd egyszer csak azt éreztem hogy megint nagyon gyengülök... El homályosodott a látásom majd elnyelt a sötétség.....

........ ~ ...........

Amikor kinyitottam a szemem, szembe találtam magam a szobánk plafonjával. Hogy kerültem ide? Majd oldalra néztem és ott ült egy széken Adam közben egyik kezével fogta a kezemet, a másikkal meg a fejét tartotta mert aludt.
Kicsit erősebben meg szorítottam a kezét hátha felébred tőle....
Az érzésre Adam szeme kinyílt majd rám emelte a tekintetét és egyszerre mosolyodott el, és kezdtek el könnyek gyűlni a szemében!!!

- Mi a baj? Mi történt? - ijedtem meg.

- Semmi baj nincs most már. Végre felébredtél és jól vagy. Csak nagyon nagyon örülök, hogy nem lett bajod. Nem tudom mi lett volna velem nélküled! - fogta meg a kezem mind két kezével.

- De mi történt velem?

- Carol azt mondta hogy el ájultál, miközben és futottam. Aztán rájött a köztünk lévő erős kapocs miatt volt. Aztán meg meg vizsgált és még jobban meg lepődött. Merthogy csak részben miattam fáradtál el, részben meg a még valaki miatt, akit én már nagyon várok és nagyon boldog vagyok hogy ő is él! - mosolygott rám.

- Miről beszélsz? - gondolkodtam.

- Rella! - fogta meg a kezemet és a hasamra tette. - Nekünk gyerekünk lesz!

- Komolyan? - hatódtam meg. Úr isten de boldog vagyok!!! Anya leszek!! - És te mit szólsz? - kérdeztem félve Adamtől.

- Hogy mit? Kicsim én vagyok a legboldogabb, hogy a mi babánkat várod és most meg még boldogabb vagyok hogy te is teljesen jól vagy. Nagyon nagyon szeretlek! - hajolt hozzám és megcsókolt. Mire én vissza is csókoltam őt.

~ 5 évvel később ~

Mit is mondhatnék? Csak annyit hogy boldog vagyok! Van családom! Akinek nagyon nagyon szeretek és nem is lehetnék jobb helyen! Azóta meg főleg hogy Cameron vesztesként távozott.

Carol azóta is nagyon fiatalos és üde. Mindig mindenben segít és olyan mint egy igazi nagymama!

Dave és Will elutaztak világkörüli útra hogy megtalálják az ő útjukat és párjukat is. De minden héten egyszer beszélünk velük.

Shawn és Stella olyan boldogok együtt hogy az már néha hihetetlen... Azóta amióta meg megszületett a lányuk, azóta meg főleg! Mondjuk még is értem Avery imádnivaló lányka! Szép okos és kedves is.

Ezt pedig a fiam is tudja aki folyton vigyázni akár rá. Persze Averynek erre semmi szüksége. De azért Matt mindenképpen ott van mellette...
És igen mi... Mi hárman Adam, Matt és én. Komolyan nem is tudnám elképzelni ez életemet nélkülük!

- Min gondolkodsz kicsim? - ölelt át hátulról Adam.

- Csak azon hogy milyen jó nekem. Veletek, és persze főleg veled és Mattel! - fordultam felé. Majd elmosolyodtam. Ő pedig adott egy puszit az arcomra.

- Hmmm... Kicsim mit szólnál egy esti setához majd? Persze farkasként.

- Oké. De úgy is én leszek a gyorsabb. - vigyorogtam.

- Persze, persze Kis farkas majd el is hiszem. Ugye? - mosolygott.

- Hidd csak el. Tudod hogy ugyanolyan gyors vagyok mint te! - folytattam, mire ő is meg én is el nevettük magunkat.

Vége

__________________

Ne féljetek, nem hagylak itt titeket! Ismét lesz új könyvem mert van már több ötletem is. Annyi kérdésem lenne hogy mi legyen a következő könyvem?

A,.   egy pizzéria körüli történet, gimisekről akikkel bármi megtörténhet

B,.   egy érdekes nyárról, egy csapatról akikkel mindent megismerhetünk a balatoni életből mindent is

Kérlek írjatok meg kommentben higy melyik legyen! Szerintetek. Persze a végső döntés az enyém de kíváncsi vagyok! ❤️❤️
Illetve kérek véleményt hogy milyen lett ez a rész és a történet egésze is!