Este lementem a konyhába, hogy igyak valamit meg talán enni is. De inkább azért inni.

Miután mindenki hazaért együtt ettünk vacsorát és jó kedvűen beszélgettünk. Igazából mindenki beszélgetett mindenkivel.

Szóval elértem a konyhába és szembe találtam magam Stella és Shawn párosával, akik abban a pillanatban amikor le értem szét rebbentek. Na Gondolhattam volna, hogy őket találom itt, de mondjuk mindhárman meglepődtünk.

- Ó, meg zavartam valamit? - néztem rájuk mindent tudó mosollyal.

- Nem. - közölte Stella vörösen.

- Igen. - közölte vele egy időben Shawn is vigyorogva.

- Értem, értem... - mosolyogtam. - Szerintem akkor én felmegyek. Jó éjt!

- Oké. Neked is! - mosolyogott Stella még mindig kissé zavartan.

Sietve fel mentem a lépcsőn és körbe néztem, hogy ki merre van.

Carol a saját szobájában olvasott. Nagyon bele merülve egy Nicholas Sparks könyvbe. Megértem azok a könyvek tényleg nagyon jók. 
A nappaliban meg Will és Dave néztek valami öldöklős filmet. Szóval szerintem hozzájuk sem csatlakozok.
Viszont Adam nem tudom hogy hol van. Lehet hogy a szobában. Mindegy megnézem.
Oda mentem a szoba elé és benyitottam. Adam ott ült az asztalnál és valamit nagyon írt egy lapra.
Oda mentem mögé hangtalanul és hátulról át ölelve, le is hajoltam.

- Mit csinálsz te itt egyedül? - kérdeztem tőle kissé suttogva.

- Csak Carol kérte hogy írják össze hogy esetleg mire van szükségünk mert majd menne a nagy bevásárló központba. Jó persze nem ruhákra gondolt de a többi dolgot ő egyedül gyorsabban meg veszi.

- Értem. Ez mondjuk jó.

- És te? Hogy hogy nem Stellával beszélgetsz?

- Nagyon elfoglalt. Shawn és ő a konyhában voltak amikor lementem. De szerintem meg is zavartam valamit.

- Így már értem. Gondolom a többiek meg filmet néznek, amit téged meg egyáltalán nem érdekel.

- Így van. Carol meg olvas.

- Szóval maradtam én? - kezdett el vigyorogni.

- Igen maradtál te akit az őrületbe kergethetek. - vigyorogtam én is rá.

- Majd meg látjuk. - kacsintott. - Mit szólnál ha kimennénk egyet az erdőbe túrázni vagy csak sétálni?

- Nekem oké. De lehet hogy jobb lenne ha farkas alakban lennénk.

- Oké, ebben egyetértek.

- Egyébként most szünet van a suliban?

- Igen mert a fűtés elromlott ezért rendkívüli szünetet hírdettek.

- Így már értem. Mehetünk?

- Igen. Menjünk. - mosolygott.

Kimentünk a kert kapuhoz majd azon át és ott is voltunk az erdő szélén.
Úgy döntöttem hogy át is alakulok. A következő pillanatban már barna bundájú farkasként álltam meg a nálam egy kicsit nagyobb és erősebb éj fekete farkas mellett. Aki amint meg érezte hogy ott állok mellette rám nézett, és jól szemügyre vett engem.

"Mi az, mit figyelsz?"

"Csak azt néztem hogy még mindig látszik az a fekete csík ami a hajadban is van és mindig látszik."

"Igen ott van."

"Na jó Kis farkas merre menjünk?"

"Ezt nem az alfának kéne eldönteni?"

"De lehet" - majd félre döntötte a fejét és így nézett rám. Ilyenkor olyan aranyos mindig. Habár sose tudom hogy ilyenkor mire gondolhat.

Először futottunk egyet az erdőben. Aztán meg sétáltunk tovább. Meg utána sikeresen el csúsztam és le gördültem egy dombról...

"Jól vagy?" - állt meg előttem érdeklődő fejjel Adam.

"Igen, azt hiszem." -fordultam hasra és továbbra is a földön feküdtem.
Adam megállt velem szemben és a szemembe nézett.

"Biztos nincs semmi baj?" - ilyet eléggé ritkán csinál és csinált. Ez nála az a jelenség hogy alfa ként próbálja megtudni az igazságot és azzal hogy a szemembe nézett hatást gyakorolt rám.

"Hahj oké, csak az oldalam fáj egy kicsit de nincs más baj."

"Rendben. De ha van valami kérlek mond el. Nem akarom hogy bajod legyen."

"Értem. De kérlek ne nagyon használd rajtam ezt a ráhatásos dolgot."

"Rendben. És sajnálom, csak másként sosem mondtad volna meg." - nézett rám bűnbánó arccal. Majd lehajolt hozzám és az orrát az én orromhoz érintette.

"Menjünk szerintem valami fedett helyre mert elkezdett nagyon fújni a szél."

"Oké menjünk. Tudok egy helyet." - majd elindult, hogy minél előbb oda érjünk.

Néhány perc séta után elértünk egy barlangot aminek a bejárata eléggé el van takarva.

"Mi ez a hely?" - kérdeztem amikor megláttam hogy egy szépen berendezett szoba szerűség van ott.

"Ez az én titkos helyem. Ide szoktam jönni ha már nagyon elegem van"

"És volt már hogy más is jött veled?"

"Nem te vagy az első aki itt lehetsz."

"Ó ezt vegyen megtiszteltetésnek?"

"Nem nem, csak gondoltam hogy téged el kérlek ide hozni mert a fiúk biztosan szét szednék a helyet."

"Köszi hogy bízol bennem."

"Én meg örülök hogy újra itt vagy."

Ezután még beszélgettünk mindenféle dologról. Majd el álmosodtam. És egy leterített vastag pléden aludtam el farkas alakban, úgy hogy Adam nagyon közel bújt hozzám, olyan védelmező stílusban feküdt mellettem.