A járaton ülünk. Stella mellettem el aludt.
Addig kicsit tudok mesélni magunkról.

Kinézetre nekem barna a hajam és mindig kicsit más árnyalatú, viszont van egy érdekessége a hajamnak! Van benne egy fekete tincs, senki nem tudja hogy miért. De ott van egy ez nálam még farkas alakban is látszik. Ja igen én farkasként is barna bundájú vagyok, ami eléggé ritka. És mivel nincs falkánk, így csak mindketten béták vagyunk.

Stella haja fekete és a napon kicsit vöröses, viszont a bundája meg sötét szürke színű.

Jellem kérdésben teljesen mások vagyunk! Hihetetlen. Amíg ő mindig optimista, addig én inkább realista vagyok, vagy néha pesszimista.

Carolról is pár szó. Egy nagyon aranyos 30 és 40 év közötti hölgy, sosem mondta meg hogy pontosan hány éves. Ő nem vérfarkas, ő egy gyógyító. Egy ugye mint már mondtuk ő vigyáz a négy srácra is, mivel a régi falkánkból ő az egyetlen felnőtt.
Igen ő is a falka tagja, hozzáment egy farkashoz és úgy lett.

- Stella ébresztő! Itt vagyunk!!

- Ó, már is?

- Igen végig aludtad az utat. - mosolyogtam az én fáradt fejű "nővéremre" igen néha már tényleg olyanok vagyunk mint a testvérek.

Felhívtam Carolt.

- Sziaa! Itt vagytok már?

- Igen most indultunk el a az állomásról.

- Okés. Az utat tudjátok. Ugye?

- Igen. Megyünk akkor hozzád.

- Jó jó. Várlak titeket. Puszi!

- Sziaa!

Amint ki léptünk az épületből, elénk tárult a város... Olyan volt mint régen amikor el mentünk. Lappa város azóta sem változott. Meg mindig ugyanolyan szép mint volt kb. 10 évvel ezelőtt.

- Istenem, mennyi emlék köt ide...

- Igen engem is. - mosolyogtam. - De most már menjünk.

Nem volt messze Carol háza. Igen mondtam hogy szép város de alapvetően nem egy nagy város.

- Te miért van itt ennyi idegen? - nézek körbe az utcán.

- Nem tudom hugi. Nekem is fura.

- Ott meg három srác! Fenébe erre néznek.... Minket!

- Hahj... 

- Hé cicáim! El tévedtetek? Ha akarjátok tudok segíteni... Meg másban is. - kacsintott, miközben végig mért.

- Nem, csak tévedtünk. - közöltem vigyorogva.

- Miben? - kérdezte gyanútlanul.

- Abban hogy mindenkiben van jó modor meg tisztelet. - vágtam rá kapásból.

- Na jó van ám. Inkább hagyunk titeket.

- Az egy jó ötlet. - mondta mosolyogva Stella is.

Végre elértük a  házat. Nagyon szép és nagy így kívülről, pont mint ahogy emlékeztem rá. Miközben én ezt figyeltem, Stella csengetett.

- Lányok!!! - nyílt ki az ajtó és rohant ki Carol majd megölelt minket.

- Carol de jó látni.

- Nagyon hiányoztál.

- Ti is nekem lányok! Gyertek be. Most még nem tudom hogy hogy leszünk este, mert a fiúk elmentek a város ligetbe, de addig legalább tudunk beszélgetni csak hárman.

- Az nagyon jó lenne. - mosolygott rá  Stella. Meg én is.

- Gyertek, pakolhattok oda. - mutatott a kanapé mellé.

..... - .....

Éppen Carol mesélte hogy mi van azóta velük, amikor hallottunk hangokat az ajtó másik oldaláról. Ezek a fiúk lesznek.
Kíváncsi leszek mit fognak szólni!

- Carol megjöttünk!! - hallottam meg Adam hangját.

- Carol merre vagy? - szólalt meg Will is.

- A nappaliban. Gyertek mind.  - válaszolt mosolyogva. Direkt mondta, hogy mind a négyen jöjjenek és lássanak meg minket.

Hallottuk a lépteket, ahogy jönnek fel a lépcsőn, hiszen mi most a fölső nappaliban voltunk.

- Mi lesz a... - kezdte a mondatot Shawn,  de meg akadt amikor meglátott minket.

Utána bejött Will is ő is lefagyott. Dave szeme meg kikerekedett. Ezután még bejött Adam is, ránk nézett majd a srácokra, majd megint ránk, és csak ennyit kérdezett:

- Carol! Miért nem mondtad?

- Gondoltam, meg lepünk titeket ezzel hogy Rella és Stella hazajött.

- Ez nem volt szép! Miért nem mondtad előre akkor korábban haza jövünk! - méltatlankodott Will is.

- Nyugi fiúk! A lényeg nem az hogy itt vagyunk és ti is?

- De, tényleg. Bocsi csajok hogy hirtelen úgy tűnt hogy nem is örülünk nektek. - kért rögtön bocsánatot Shawn.

- Semmi gond. - mosolygott Stella.

- Na jó! Fiúk üljetek le és akkor mindenki tud kérdezni.

- Oké. - szólalt meg egyszerre a két iker Dave és Will.

Ők ketten le ültek Carol mellé a nagy kanapéra. Shawn rögtön le ült Stella mellé. Hah! Tudtam!!! Úgy is tudtam hogy ők nem közömbösek egymás felé!! Adam meg meg állt előttem.

- Igen? - néztem fel rá, pont úgy mint amikor kicsik voltunk.

- Rella a helyemen ülsz!

- De nincs ráírva a neved!

- De mindenki tudja ebben a házban hogy az alfa helyére nem ülünk! - nézett rám mérgesen, tudtam hogy tetteti! Mindig ilyen volt, régen is.

- Alfa? Hol? Nem látom! - játszottam el hogy nézelődök.

- Itt előtted! Én! - közölte úgy mint aki nyert a csatában.

- Ó, te vagy. Nem gondoltam volna. - idegesítettem tovább. - Hahj na jó most az egyszer fel kelek innen, de most az egyszer!

- Le kötelezel. - közölte vigyorogva. Fel álltam, ő meg rögtön le ült a fotelba, majd megragadta a derekamat és magával húzott így bele estem az ölébe.

- Adam!!! - néztem rá dühösen. Ő meg csak vigyorgott rám.

- Mi a baj? Talán nem ülhetsz most is a fotelben?

- Hahj. Akkor itt maradok. - helyezkedtem el az ölében. És neki dőltem, ő meg átkarolta a derekamat.

- Most már be fejeztétek? - nézett ránk mosolyogva Carol.

- Igen. - feleltük egyszerre.

Most hogy végig nézek a társaságon, rá jöttem hogy most értem haza.

Ott ül Dave és Will az ikrek. Mindig együtt csinálnak mindent és minden hülyeséget is. Will barna hajú és vannak fülbevalói, Dave festett szürke hajú. Ők is farkasok, Will sötét szürke színű, Dave világos szürke.
Aztán ott van Shawn szőke haja van és szürkés fehér színű bundája van farkas alakban.
És Adam: fekete, kissé sötét barna haja van. Idegesítő kékes zöld szeme van és a fején most is ott van az elmaradhatatlan kendő amit mindig hord jó persze van több is neki. Ő is farkas méghozzá az alfa, neki fekete bundája van.
Meg persze Carol és mi Stella meg én.

- Oké akkor utolsó kérdés, ki fogadja be a lányokat mert ti elfoglaltátok az összes szobát és így nekik nem maradt?!

- Ó, hoppá. - szólalt meg Dave.

- Akkor? - nézett a fiúkra Carol.

- Én hozzám jöhet Stella. - szólalt meg Shawn. - Persze csak ha neked is jó? - nézett Stellára, aki kissé zavarba jött.

- Öhm... Nekem oké.

- Jól van egy oké. És mi lesz Rella sorsa? Hm?? - nézett körbe Carol.

- Jössz hozzám? - suttogta Adam.

- Igen, de csak akkor ha normális leszel.

- Én mindig az vagyok!

- Na persze... - forgattam meg a szemem rögtön.

- Ti meg mit pusmogtok??

- Semmit csak meg beszéltem Rellával  hogy jó helye lesz velem egy szobában. - közölte és még erősebben őket át.

- Oké akkor ez is eldőlt. Remek. Akkor jó éjt mindenkinek!!! - köszönt el Carol.

_________________________________________

Azta több mint 1000 szó lett!!!
Késnek hogy tetszik eddig?
Vajon lesz majd a kis csapattal?
Írjatok véleményt kommentben!! ❤️