-Készen.-fogtam meg a kezét. Elindultunk a pláza felé. Először a könyvesboltba mentünk. Fél óra(!!!!!) alatt kiválasztottam egy könyvet és indultam fizetni mire Zsolti elém ugrott és kifizette nekem. Dühösen néztem rá de nem hatotta meg csak ment tovább. Vicces párosítás voltunk. Ő a 180 centiméter magas óriás és én az alig 150 centiméter magas törpe aki ráadásul duzzog. Fél úton jártunk a meki felé amikor is Zsolti megfordult.
- Oké eddig bírtam. Mi a baj? -nézett rám kétségbeesetten.
- Én is ki tudtam volna fizetni a könyvet. Nem kellett volna.
- De kellett. Én hívtalak meg én is fizetek. Emiatt ne duzzogj. -mondta teljesen komolyan. Ránéztem és nem vitáztam vele többet csak átöleltem és utána mentünk tovább. A mekiben mint mindig rengetegen voltak. Zsoltival rendeltünk, majd leültünk egy üres asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Szóba került minden. Cortez, Kinga, Virág, szülői háttér, nagyszülők és az, hogy Zsolti hogy érzi magát, hogy mit érzett, hogy az anyja újra megjelent.
-...tudod fura is, mert félek, hogy megint elmegy. Annyi évig nem érdekeltem, most meg hirtelen fontos lettem neki. Olyan mintha akarna valamit.
- Csak a fiát akarja ennyi az egész. Nekem nem volt ilyen helyzetem, de biztos vagyok benne, hogy csak visszaakar kapni.
- Reni... 15 éve nem tudtam róla. Az alapján amit mondott új életet kezdett...
- Tudod akkor szerintem nem jött volna vissza.
- Lehet....-mondta. - Reni... köszönöm. Mindent. Nagyon hálás vagyok neked. -mondta majd megfogta a kezem. -Reni... én... szeretlek...szerelmes vagyok beléd....-mondta.....