Eszméletlenül hiányzól, és nagyon fáj az űr amit hagytál bennem.
Én csak azt akarom, hogy újra mellettem legyél, hogy ha bár te nem is érezted úgy, de mindent elmondhassak neked, mert tudod olyanokot mondtam el, amiket amúgy nem szokásom, de valahogy előled nem akartam titkolni, nem mindha nagy dolgok lettek volna, sőt, de jól esett elmondani, az a sok kicsi őszinteség.
Jól esett, hogy valakivel nem olyan a kapcsolatom, hogy hazudok neki, hanem hogy bármiről is volt szó, el birtam mondani. Ezek tényleg nem voltak nagy dolgok, de az hogy már ebben is igazat mondtam, az nagyon felszabadító érzés volt. Néha mondjuk a reakciód miatt úgy ereztem, hogy hülye vagyok, hogy elmondtam, és hogy fölösleges volt, de igazából nem tudom, nem tudom hogy az volt-e, mert mondani nem igazán mondtál sokat, pedig szeretem a hangodat, azt, ahogy nekem beszéltél, legtöbbször még mindig úgy szólsz hozzám, de van hogy már nem. Lehet mert már nem érdekellek annyira, hogy azzal foglalkozz, hogy mikor milyen hangnemben szólsz hozzám, és általában fáj, mikor máshogy szólsz, de aztán elgondolkodom, és eszembe jut, hogy neked is lehet rossz napod, rossz kedved, csak nagyon nem szeretem, amikor rossz kedvű vagy, de jelenleg nem igen merek tenni ellene, hisz mégis hogyan, azt sem tudom érzel-e még irántam valamit.
Lehet tenyleg csak egy fellángolás voltam a számodra, csak ténylegesen, és nem úgy ahogy azt eddig értelmeztük...

Bár ezt nagyon nem szeretnem, de mostanában nem igazan beszéltünk a húsvéti incidens óta, igazából azt a reakciódat sem értettem, de mindegy, ha megtudom akkor megtudom, ha nem akkor nem, már nem igazán tudok vele mit kezdeni. Nem feladom, mert arra képtelen vagyok, de kezdek belefáradni, egy kapcsolathoz két ember kell, és az nem kifogás, hogy te nem tudsz beszélni, mert én sem, de megis mert érdekelsz, ezert keresem a kontaktust, valamit, hogy tudjam mi van veled, de már csak rád várok, hogy folfogd ezt, és végre rámírj, azért mert még mindig érdekellek, mert még mindig fontos vagyok számodra.
Ha mégsem vagyok az, akkor azt is jó lenne ha megírnád, mert akkor legalább nem kételyek között örlődnék, de nem tudom erre mennyi időt kell varni, de én türelmes ember vagyok, azt mondtad, hogy egy évig szeretted volna húzni, én úgy vagyok vele, hogy azt az időt is ki birom várni, de csak ha tényleg komolyan gondolod, nincs erőm meg egyszer beleölni az energiámat az években azert hogy ne legyen belőle semmi, még egy barátság sem, úgyhogy bármi van, csak jó lenne, ha őszintén elmondanád, és ha most az egyszer nem nekem kéne kezdeményeznem ezt az egész beszélgetést, bár ha úgy nézzük, ezzel a kis szöveggel pont azt teszem, de nem mintha te olvasnád, nah mindegy...

2022.05.06.