Gray és Juvia vagyis egy jégmágus multja.

- Juvia nem lenne kedved lelépni valahova amíg ezek itt "turbékolnak".- mutatott kuncogva Gray a veszekedő 6-osra. Erza Gerarddal beszélgetett és félpercenként leütötte Natsut aki Gajeelal verekedett. Lucy is próbálta leállítani őket csak úgy mint Levy.
- Felőlem mehetünk....- mosolygott a lány.  Juvia boldogan követte a fiút és végül egy réten lévő cseresznyefa alatt kötöttek ki. A rózsaszín virágok gyengéden táncotak a kellemes szélben.
- Gyönyörű....- csillant fel a kékhajú lány szeme.
- Igen.....az.- mondta Gray halvány pírral az arcán. Ugyan is Juvia elég közel állt a fához és amikor mosolyogva a fiú felé fordult....egy ártatlan angyal képét nyújtotta. A lány kék hajába lágyan belekapott a szél.....olyan volt mintha egy telejesen idegen tiszta és ártatlan lény állt volna a fiú előt.  Nem is hitte el amit látott és egy teljesen ismeretlen mégis meleg érzés járta át testét.
-  Valami baj van Gray??- kérdezte a lány aggódó tekintettel.
- Nem ... dehogy.- motyogta a fiú. Valamiért a lányról eszébe jutott a múltja és az édes anyja meleg mosolya.....azok a régi szép napok amikor a szüleivel együtt mosolyoghatott....és a pokol amit utánna át kellet élnie.....persze ezt a nemolyan rég látott Lyon is ugyanúgy kiváltotta belőle....csak ő inkább a bánatot kavarta fel a lelkében.
- ....... Gray?,- szólongatta megint a lány.
- Ohhh van egy ötletem.- mondta és a fához ment. Ujját a fa törzséhez érintette amin gyönyörű jégvirágok futottak fel. A jégvirágokból pedig a fiú neve rajzolódott ki.
-Gyere te is.- intett a lánynak.  Juvia odament a fiúhoz. Gray megfogta a lány kezét.
- Figyelj....most ez olyan lesz mintha az én kezem lenne a toll. Fogd meg és írd fel vele a neved. - utasította a lányt. Juvia csak bólintott majd megfogta a fiú kezét. Gray keze hirtelen hideg volt de amint a lány megfogta mégis melegség járta át. Felírták a nevüket a fára majd leültek annak tövébe.
- Mond csak Gray..... az a nyaklánc honnan van??

 Olyan szép.- gyönyörködött benne a lány.
- Ezt egy fontos személytől kaptam.....- itt elhallgatott. Szegény fiúnak ez az egy emléke volt szüleiről.
- Értem.....mond csak......már ha nem veszed tolakodásnak........merre élnek a szüleid??- kérdezte félénken a lány. Ez volt az a kérdés amit sohasem kellett volna feltennie. A fiú ökölbeszorította kezét mely dühtől remegett.
- Neked ahhoz semmi közöd!- mondta dühösen majd sietve az érdő felé indult ezzel magamögött hagyva a lányt.

Jónéhány évvel ezelőtt:

Egy mégsem olyan hideg de mégis havas környéken született  egy kisfiú. A neve Gray melyet édes anyától Mikától kapott szürkés fekete szemei miatt. Apja Silver Fulbuster

volt a legboldogabb ember a Földön amikor elöször megpillanthatta kisfiát.
Ám a boldogságuk nem tarthatott örökké. Egy nap mikor Gray még csak 6 éves lehetett megtámadta a falujukat Zeref könyvének egy démona a Deliora.

Hatalmas pusztítást rendezett melynek rengeteg áldozata eset.....köztük Gray szülei is. A fiú elájult és mikor magához tért a lerombolt várossal és egy fiatal sötét hajú nővel valamint egy vele egyidős halvány kékhajú fiúval találta szembe magát.
A nő neve Ur a legnagyobb alkotó jégmágus.

A fiú neve pedig Lyon Vastia....a nőnek a tanítványa.

Ur és Lyon befogadta a fiút majd megtanították a jégmágia fortéjaira. Többek között a vetkőzésre ami a fiú számára kényszeressé vált.

Lyon élőlényeket tudott teremteni a jégből míg Gray inkább élettelen tárgyakat hozott létre. Lyon álma Ur túlszárnyalása volt még Grayé a Deliora elpusztítása. Egy nap a sötét hajú fiú rábukkant egy iszonyú erős mágiára és megakarta tanulni.....mikor a Deliora újra felbukkant a fiú elszökött hogy maga végezzen a démonnal. De kudarcot vallot.... túl gyenge volt a küzdelemhez. Ur menetete meg őt újra.
-U....ur....a lábad....-kezdte Gray és könnyek folytak le az arcán.

-Látod milyen csodás az alkotó mágia.- mosolyodott el kedvesen a nő.
- De...de
Ekkor Lyon ugrott eléjük és meg akarta próbálni az ice shellt. A fiút Ur térítette magához egy gyomrossal de az el is ájult.
- Gray mond azt neki hogy meghaltam......így legalább szabad lesz..
Ezt pedig itt és most elintézem. ICE SHELL!- kilálktott majd felvette a pózt és elkezdte véghez vinni a mágiát.

Testén repedések futottak végig.

- Gray remélem te és Lyon is szabadok lesztek.....remélem elűztem  a szívedbe rejlő sötétséget.....én tovább élek....tovább élek a jégbörtönként mely elzárja ezt a démont. - mosolygott majd teste darabokra tört és jeget képezett a démon köré.

-URR!!!-borult sírva a földre a fiú. Csak sírt és sírt hogyan is tudta volna anélkül feldolgozni egy újabb szerettének a halálát és ennek tetjébe már nem mert se Lyon sem a többi ember szemébe nézni. Mikor az ezüst hajú fiú felébrett Graynek ugrott.
- Hogy hagyhattad????- kiabálta.- Nem a Deliora....hanem TE VAGY UR GYILKOSAA!!!!!- ordította majd hátatfordított a fiúnak és otthagyta. Gray teljsen összeomlott és tehetelenül ródta az utakat és a városokat. Még nem elérkezett egy nagy fekete aurával védett érdőséghez. Amint az erdőben bolyongott egy hang szólalt meg a fejében.
* -Meddig akarod még rontani a világ levegőjét?*- kérdezte.
- Nem tudom......- motyogta a fiú összetörve.
*- Ugye tudod hogy mindenkinek jobb lenne ha meghalnál.*
- Igen tudom.....megkéne halnom....- folytak le sós könnyei.
- Ilyet sose mondj.- mondta egy rózsaszín hajú fiú aki ott állt az erdő közepén. Zöld szemeiben megbánás és szomorúság csillogott de sajnálat egyáltalán nem. - Ha meghalnál.....hogyan néznél azok szemébe akik szerettek és támogattak? -kérdezte.
- Már mindenki csalódott bennem......már nincs is miért élnem.- sírta.- Elbuktam.
- Nem. Ha elbuktál volna akkor már nem itt lenél. Szeretnél erősebb lenni? - erre a kérdésre a fiú felkapta a fejét. - Én is elveszetettem valakit aki fontos a számomra és ezért is vagyok itt.....én erősebb leszek.....és neked is most itt a lehetőség. Legyünk erősebbek együtt.- mosolygott a rózsaszín hajú. Ez volt az az esemény mely beindította a sors kerekét. Így ismerkedett meg Gray és Natsu és így váltak idővel a legjobb barátokká. Gray bosszút esküdött Zeref ellen ám amikor megtudta hogy Zeref Natsu bátyja és hogy ha megölné azzal a legjobb barátjával is végezne. Így hát feladta bosszúját és inkább a démoni létbe menekült. A fiú sokáig nem tudot se sírni se mosolyogni...de mégis a Natsuval való vitái és a vele töltött idő visszahozta a mosolyát és bár sose ismerték volna be de testvérükként gondoltak egymásra.

...........

Gray vissza ment a többiekhez.
- Hol hagytad Juviát??- kérdezte Erza amire a fiú csak vállatvont.
Natsu gyanakvóan méregette a fiút. Aztán befutott Juvia is de kerülte Gray pillantását ahogy ő is a lányét.
-A terv a következő.....

Vajon mi a terv?? És mi lesz Grayel és Juviával?A kövi részben kiderül.

Yo mimna😸 Gomenne hoyg ilyen sokáig nem jelenkeztem de tényleg minden összejött. Gome a helyesírási hibákért és a rövidke részért. Várom hogy kiről vagy miről szóljon a következő különrész. Addig is jó olvasást.