J I M I N

Őszintén szólva nem is tudom, hogy milyen szóval tudtam volna jellemezni a kialakult helyzetet. Frusztráló? Idegtépő? Valami hasonló. Jonghyun-hyung nem volt olyan jó kedvében, így a boldogan mosolygós képeket hanyagoltuk. Jongin-hyung azt mondta, hogy majd megpróbálkozunk vele később, mert úgy tűnik, hogy túlságosan zavarban vagyunk így, első alkalommal, ezért nem menne.

Persze, hogy zavarban vagyok, ha valaki ilyen tekintettel illet, mint a modellt álló társam! Hát ha úgy nézne rám, mint a fotósra, akkor össze is fosnám magam helyben.

Az egyetlen megnyugvásom csupán az volt, hogy a barátaim folyamatosan szemmel tartottak. Seokwoo folyamatosan árgus szemekkel pásztázott, s bármilyen furán hangzik, megnyugtatott, hogy úgy viselkedik, mint egy testőr. Mondjuk kellett is, hiszen rendesen féltem a srác mellett. Nagyon ijesztő!

- Tartsunk egy kis szünetet. – sóhajtott egyet Jongin-hyung. – 10 perc és folytatjuk, csak kiszaladok, mert a barátnőm és az apja átdobják a softboxot, hogy jobbak legyenek a fények kicsit. – nézett az órájára.

- Megyek veled, ha kell segítség. – indult el felé Jonghyun-hyung, mire a srác csak egy kínos mosolyt ejtett. Mintha ő is tartana tőle. Akkor miért hívta? Lehet, hogy ő erőltette ezt az egészet? Bár kétlem, üvölt róla, hogy nem akar itt lenni.

Hatalmas sóhajt kiengedve ajkaim közül, úgy ültem le a barátaim mellé a padra. Seungmin a kávéhoz kapott szívószálat rágta, mintha az olyan finom lenne. Bár nagyon átszellemült, hiszen csak maga elé bámult, mégis kérdezett.

- Minden oké? – kérdezte jobbra-balra dülöngélve, én pedig elhúztam a számat.

- Nem történt semmi, de nagyon ijesztő a csávó. – motyogtam, ő pedig bólintott egyet, de még mindig egy pontot nézett pislogás nélkül. Ilyenkor komolyan elgondolkozok azon, hogy leállt-e a rendszere a srácnak, vagy szimplán így próbálja feltölteni magát annyira, hogy cselekvőképes legyen.

- Valamiért nagyon ismerős nekem Jongin-hyung. Nem tudom, hogy honnan, de mintha már láttam volna valahol. – motyogta.

- Bárhonnan is ismered, szerintem nem csíp téged. – döntöttem a fejemet Seokwoo vállára, s ajkaimat biggyesztve bámultam én is magam elé, majd hirtelen megszólaltam. – Hiányzik Jungkook. Szerintem vissza fogom mondani a tiltást.

- Csak nem? – nevetett Seungmin, én pedig biccentettem egyet.

- Nem sokat dumáltunk, de hiányzik. Ha jobban megismertem volna, lehet, hogy sokkal jobb társaság lenne és idővel képet is kaptam volna róla. Ismeretlen vagyok neki, ő csak elővigyázatos volt velem ellentétben, mert én meg minden marhaságot kirakok instára, ami történik velem.

- Ez így van. – szólalt meg végre Seokwoo is. – Figyelj, old fel szépen és írj rá. – nyitotta szét összekulcsolt kezeit, hogy az ujjaival játszani tudjak.

- És ha ezúttal ő tilt le? – kérdeztem kissé szomorúan.

- Megérdemelnéd. Ha mégsem, nem igazán törődne veled. Ne vedd sértésnek, de ő idősebb tőled pár évvel, egyetemista, szerintem nem futna egy kissrác után eszét vesztve. – dőlt hátra Seungmin, aki hajlandó volt befejezni az eddigi fura viselkedését, s már szemkontaktust is létesített velünk. – Mindenesetre próbáld meg, aztán meglátod, hogy mi történik. – rántott vállat, s ideadta a telefonomat, hiszen eddig ő őrizte azt nekem a zsebében.

Gondterhelten néztem az érintőképernyővel rendelkező okos kütyüt, viszont pár másodperc elteltével mégis a kezembe vettem. Hajlamos voltam túlgondolni dolgokat, ez egy nagyon rossz tulajdonságom sajnos, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem, amíg nem kezdek el magamban pro és kontra érveket gyártani, hogy miért vonjam vissza a tiltást, s miért nem kellene.

Feloldottam a készüléket, s az általam legtöbbször használt applikáció ikonjára nyomtam. Egyből meg is jelent az egyik kedvenc színészem képe, amint egy szép csokor virággal pózol. Bár kíváncsi voltam a leírásra, s a kommentekre is, inkább azt tettem, amit elterveztem, hogy meg fogok csinálni. A tiltást feloldottam, ezzel nem is volt baj, viszont nem mertem írni neki. Igaza van Seungminnek, az ő szemében én csak egy kis hülyegyerek vagyok, aki túlreagált egy poént. Semmi több.

- Jimin. – szólt nekem Seokwoo, mire felemeltem a buksimat. A telefonomra bökött. Ő is tudja, hogy már most kezdem elbizonytalanítani saját magam. Éppen ezért megráztam a buksimat, s elkezdtem pötyögni.

Többször is kitöröltem az üzenetet, mert nem tartottam elég jónak, avagy túlgondoltam a helyzetet, s rájöttem, hogy az nem megfelelő. Másrészről nem akartam őt túlzottan idegenként kezelni.

Már a lábam is járt, s az agyamban lévő fogaskerekek is hangosan kattogtak, amikor végre felvillant a fejemben lévő villanykörte. Gyorsan megnyitottam a kamerát, s a lencsét eltakarva fotózni kezdtem.

[***]
13:13, szombat

p.jmochi
Szia😊👋

Szóval... izé...
Hol is kezdjem😅😅😅
Gyereks voltam
Gyerekes*
Sajnálom🥺

Nagyon megbántam, hogy
letiltottalak
A te dontésed, hogy megmutatod-e
az arcodat vagy sem
Nekem ezt tiszteletben kellett volna
tartanom, nem pedig erőltetnem
Tényleg nagyon szemét voltam
Meg gyerekes
És bánom is

Tudom, nem fair, de
Meg tudnál nekem bocsátani?🥺
Nagyon megbántam
Tényleg...
Ne haragudj, amiért olyan genya voltam

[***]

J I M I N

Elszontyolodva néztem az egyre sötétedő képernyőt, s inkább visszadőltem Seokwoo vállára.

- Nem fog visszaírni, igaz? — kérdeztem reményvesztetten.

- Még nem is látta. Lehet, hogy dolga van, sose tudni. — nyugtatgatott a colos.

- Vagy meghalt. — rántott vállat Seungmin, mire idegesen kaptam felé a fejem. Védekezően emelte maga elé a karjait, s nagyokat pislogva nézett rám. — Most mi van? Az is lehet, nem? Benne van a pakliban, te sem tudod, hogy mikor jön el érted a kaszás.

- Ha el is jön, akkor visszaküldöm. — forgattam szemet. — Amúgy lehet, hogy éppen fest vagy csak bent van az egyetemen.

- Szombaton?

- Fogd be! Próbálok lenyugodni, erre te...! — hallgattam el hirtelen.

- Csak tényeket állítok eléd. Semmi gond sincs azzal, ha rávilágítalak a valóságra. Egyébként is, szoknod kellene, hogy az emberek nem feltétlen kötekedni akarnak veled, csak elmondják a véleményüket, ami nem feltétlen egyezik a tieddel. Mint például az, hogy én a tejet öntöm előbb a tálba, nem pedig a müzlit. Azon nagyon kiakadtál, nem is értem, hogy miért. Vagy azon, hogy a spagettire nyomtam ketchupot... Figyelsz te rám?! — nyomta meg az oldalamat mutatóujjával, mire picit megugrottam, de most nem lekiabáltam, ahogy alapból tenném, csak eltátott ajkakkal, s nagy szemekkel néztem rá lassan. — Mi van? Kajakra megláttad a kaszást? — nevetett, de én csak lassan, teljesen elhűlten mutattam felé a telefonomat.

- Látta.

❌❌❌

Hello Sütikék! Na eljött ez is😂😂😂 Ugyebár ez az a bizonyos könyvem, amit úgy kezdtem el, hogy akkor folytatom, amikor van időm és kedvem is. Nos, a vizsgám után valahogy fejbe vágott a gondolat, hogy igenis létezik ilyen, szóval visszaolvastam és rájöttem, hogy naggggyon sok ötletem van ide😂💪

A kép idő közben elveszett, amit használtam a részekhez, szóval azt majd később töltöm fel, mihelyt megtalálom valahol😂 A telefonomon fix, hogy nincs, de talán gépen valamelyik mappámban ott lesz. Lehet, hogy belekevertem rendezésnél az egyik rajzoshoz, nem tudom, de majd utána járok😌♥️♥️♥️♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook