jonginorout
Hallod gec
Az a gyerek
Irogat
A csajommal:)
Es ne basszon mge az ideg🤡
De komolyan
Higy
A kurva
Szajat mar
Bioban is kint vam
Hohy foglalt
Rohadz
Kurva
Elet mar
Nem tud olvasni?
Vagy mina faszom?

jeon_jkoo
Nem tudom eldönteni, hogy azt
a szerencsétlen Minát sajnáljam
Akit megemlítettél
Vagy a billentyűzetedet
Amit valszeg szarrá
nyomogatsz az ujjaddal
Bár akkor már inkább a telefonodat
Vaaaagy
Azt, hogy ékezetre se telik

jonginorout
Basszal fel te is🤡
Ugy van

jeon_jkoo
Inkább fel, mint meg

jonginorout
Te kis köcsög
Legalább aktív szexuális életed lenne
De nem
Ezt is elutasítod

jeon_jkoo
Miért, szeretnéd, hogy keféljek veled?

jonginorout
És azt a srácot is kikészíted
NEM!!!!!!!!!!
Isten Menta
Ments*****

jeon_jkoo
Menta🤣🤣🤣
Sírok rajtad
Komolyan
De nyugi
Nézz bele a csajod telefonjába
Növessz magadnak tököt
És kérd számon

jonginorout
Aha, aztán ha nem úgy van
Akkor harapja is le legközelebb🙂

jeon_jkoo
Legalább biztosan tudni fogod,
hogy a szájába vette😂

jonginorout
Te ma nagyon köcsög vagy
De mizu Jiminnel?🙂
Beszéljünk akkor róla🙂
Visszavonta már a blockot?🙂

jeon_jkoo
🙂🖕

jonginorout
Na látod🙂
Én legalább beszélek a csajommal
És jól megvagyunk
De te
Hát hagyjuk

jeon_jkoo
Hát nem fogok futni egy tini után
Aki random behisztizett
Mert nem érti a poént😂
Ne is haragudj
De ez nem
Annyira nem érdekel
Nem is volt időnk rendesen
megismerkedni
Nem volt mit veszítenem

jonginorout
Aha
Csak egy jó csávót
Fiatal
De jól néz ki
Te pedig
Ha nem lennének heréid
Kurvára egyedül lenne a falloszod
Csak mondom
Ráadásul nem is jársz el ismerkedni
Oké, hogy nem tudsz szeretni
De akkor is
Élvezd ki, hogy még tudsz lökni😂
Lehetőleg csípőfájdalom nélkül
Mert már én sajnálom
Hogy csóri falloszodnak csak a jobbos jut
Lompos és jobbos):
Még a neve is szarul hangzik
Jól nézel ki
Komolyan
Lenne lehetőséged felszedni barkit
De te csak ülsz ott
És simogatod magad
Mikor más is barátkozhatna a falloszoddal
Tudom, hogy nehéz elválasztani őket
Mert már nagyon összeszoktak
De kell a változás):

jeon_jkoo
Kabbe akkor a falloszom🙃
De oké
Akkor felszedek valakit
Egy éjszaka
És kész
Semmi más
Leápol, én is őt
És utána pofád lapos

jonginorout
Az kell neked
Szex
Na jó
De ha nem
Akkor...
Csinálsz egy másik accot
Vagy tudom is én
És megmutatod az arcod Jiminnek
Áll az alku?

jeon_jkoo
Áll

jonginorout
Szuper
Kapsz
3 napot
Azaz péntek
Szombat
És vasárnap
A bizonyíték pedig
Egy kép lesz a palival

jeon_jkoo
Megbeszéltük

[***]
12:47, szombat

✨tanácsos trió✨

p.jmochi
@kim_seungmini
Hol vagy??
Rád várunk

kim_seungmini
Késik a busz
De sietke
Sietke
Sietek****
Ott leszek
Nyugi

p.jmochi
🥺

[***]

J U N G K O O K

Amilyen kihívást adott nekem Jongin, az egyszerűen kifogott rajtam. Nehezebb volt olyan srácot találni magamnak, akivel össze is feküdnék, mint gondoltam. Jártam bárokban, ismerkedtem emberekkel, de egyikkel sem jutottunk el a szobáig. Nem volt kedvem hancúrozni velük, egyszerűen nem mozgatták meg a fantáziámat.

Semmiképp sem akartam egy új fiókot létrehozni azért, hogy Jiminnek küldjek egy képet magamról. Egyrészt zaklatni nem akartam, másrészt pedig ez úgy jönne le, mintha én annyira vágynék a társaságára. Azért ennyire nem adok le, s fogok térden állva könyörögni egy pisisnek. Csupán a becsületemet sértené a veszteségem, az pedig fontos volt számomra.

Csak egyetlen éjszakáról volt szó, az idő pedig szorított. Szombaton volt az a fotózás, amire a fiú felkért modellnek. Ezzel az egész délutánom el fog menni, de legalább bulizni megyünk ezek után. Talán ott találok magamnak valakit, aki hajlandó lesz tovább haladni egy csóktól. Fontos volt, hogy megnyerjem ezt a kis fogadást, nem csupán azért, mert a versenyszellemem nem hagyta volna nyugodni a büszkeségemet a vereség után. Tényleg nem akartam zaklatni azt a srácot. Behisztizett rám, de ha letiltott, akkor — számára — nyomós okkal tette.

Szombaton a fél szekrényemet feltúrva találtam meg a nekem kellő ruhadarabot. Azt hittem, hogy a szövetkabátom felfalta saját magát, mivel sehogy sem akart előkerülni. Nem használom gyakran, mivel nem akarom összekenni. Csupán különleges alkalmakkor, például ünnepeken viseltem. Esetleg, amikor haza kellett látogatnom a családhoz. Azért azt nem a festékes ingemben, s köpenyemben kellene megtennem. Még mindig úgy gondolják, hogy az eszemhez képest kevés az, amivel foglalkozni szeretnék. Nos, számomra az fontosabb volt, hogy amivel foglalkozni fogok a jövőben, azt élvezzem. Az elsődleges célom pedig az volt, hogy az álmom egy kiállítás keretében megvalósuljon. Viszont ehhez még rengeteg tapasztalatra és jobb kézügyességre volt szükségem. Gyakorlok az egyetemen, nem erről van szó, csupán nehezen engedek mások akaratának.

Kisebb koromban rengeteg gond volt azzal, hogy én nem olyan színeket használtam, amik megadottak voltak, nem azt rajzoltam, amit kellett, avagy nem úgy, ahogy az megkövetelt volt. Általánosban a tanárnő a többiek elé állított, hogy szégyelljem magam, amiért ilyen maszatos lettem, a padot sem kíméltem ez alól. Az ujjaimmal satíroztam, így a begyek mindig feketék voltak a grafittól. Még a szüleimet is behívta, hogy mennyire rendetlen gyerek vagyok, s ez elsősorban az ő szégyenük. Egy szó, mint száz, nem voltam kedvenc. Eszem az volt, nem voltam buta, csupán nem kötöttek le dolgok, legalább is nem annyira, mint a rajz, a festés.

Általános felső tagozatán történt, hogy amikor tetoválást kellett tervezni, a tanár — szerencsére ott már más oktatta a vizuális kultúrát — elkérte az enyémet, s bemutatta egy ismerősének, aki egy tetováló volt. A tervem jelenleg is valaki lapockáján büszkélkedik. Ott döntöttem el, hogy többször szeretném látni a saját munkámat, azt, hogy tetszik valakinek, hogy legalább olyan különlegesnek tartja, mint én. Nem is volt kérdés, hogy hova vezessen az utam innentől. A tanártól minden támogatást megkaptam, amire szükségem volt, s később a szüleimtől is. A mai napig húzzák a szájukat a döntésem miatt, de be kellett látniuk, ez az én életem, nem az övék. Nekem kell szeretnem azt, amiben a jövőmet látom.

- Végre! — kiáltottam fel örömtelien, amikor a kezem ügyébe akadt a szövetkabátom.

Az órára pillantottam, s ott láttam, hogy nem maradt olyan sok időm. Hamar el kellett készülnöm, ha oda akartam érni időben. Márpedig muszáj voltam az utóbbi pontot teljesíteni, mert másképp Jongin letépné a farkamat és a fejemre tűzdelné. S mintha megérezte volna, hogy ő jár a gondolataim között, a telefonom rezgett egyet. Írt nekem.

[***]
12:52, szombat

jonginorout
Jeon
Az anyád picsájában ragadtál?
Bassza meg
Hol vagy??

jeon_jkoo
Még van időm
🤭

jonginorout
A pontosság egy dolog
A másik pedig
Hogy formalitásból mondtam
Nem kell pontosan akkorra érkezned
Előtte mondjuk
Mert már csak rád vseunk
Várunk*

jeon_jkoo
Jó
Nekem az csak 5 perc kb
Gyalog

jonginorout
A kéményfüstös tüdődnek futva se 5
Apád faszát
Siess, mert egy seggberúgással
foglak üdvözölni

jeon_jkoo
Akkor ne írogass
Hanem hagyj készulődni
Na pá
Sietek

jonginorout
Ajánlom is🤬

[***]

J I M I N

Seungmin késik. Nem akartam nélküle odamenni, hiába volt itt velem Seokwoo, viszont megismertem a srácot, aki írt nekem instán. Tényleg egy fotós lehetett, mivel mellkasát keresztezte a táska, amiben a fotómasina volt a különböző objektívekkel, ugyanakkor egy tripodot is elhozott, amit a hóna alatt tartott.

A fiú, sőt, mondhatni már férfi, magas volt, viszont Seokwoo ebben túlszárnyalta őt. A telefonját kezdte nyomkodni, mire mély levegőt vettem, s kisebb önbiztatás után egy lágy mosollyal mentem felé. Megkopogtattam a vállát az ujjammal, mire felém nézett, s széles vigyorra húzta az ajkait.

- Szia! Örülök, hogy élőben is sikerült találkoznunk és annak is, hogy elfogadtad a felkérésemet. Sokat jelent nekem mindez. — ingatta a fejét. — Egyébként Kim Jongin vagyok, nem tudom, hogy elmaradt-e a bemutatkozás instán, vagy sem. — nevetett.

- Ugyan, örülök, hogy felkértél. — hajoltam meg szerényen. A srác az egy fejjel magasabb Seokwoora nézett, s eltátotta a száját.

- Oké, nem gondoltam volna, hogy komolyan hozol testőrt. — mosolyodott el kínosan. — Üdv! — köszönt a colosnak biztatóan. — Hamarosan jön a másik emberem is, legalább is azt írta, hogy mindjárt itt van. — nézett a telefonjára egy pillanatra. — Egyébként örömmel látom, hogy olyan ruhában jöttél, amit megbeszéltünk. Remélem, hogy a másik sem felejti el. — jegyezte meg epésen. Egy pillanatra meg is rándult a szám. Úgy tűnik, hogy az, aki a másik modell szerepét fogja eljátszani, problémás személy. Örülök, hogy nem vártam Seungminre, mert elég kellemetlen lenne, ha nem érnék ide időben.

Szerintem nem telhetett el sok idő, mire megláttam a barátomat, aki pont most jött felfele a mozgólépcsőn. Mikor a Starbucksba ért, intettem is neki, hogy mindenképpen kiszúrjon, viszont nem én voltam az egyetlen, aki meglátott valakit. Jongin is felkelt, s hasonlóképp cselekedett, mint én. Seungminnel egy közel olyan magasságú srác lépett be, mint a fotós. Szövetkabát volt rajta, egy fekete darab. A haja sötét volt, kissé hosszabb, ezért a szemébe lógott. Igazán jól nézett ki, viszont mikor meglátott, egy pillanatra megtorpant, majd a most megismert férfira sandított, s szemét végig szikrázóan rajta tartva jött felénk.

- Csak ideért az elveszett báránykánk. – karolta át a férfit egy mosollyal, viszont a másik sokkal inkább tűnt frusztráltnak, mint boldognak. Nem barátságos fazon.

- Az enyém is. – mondtam, s üdvözöltem Seungmint. Ezúttal viszont a fotósnak fagyott az arcára a mosoly. Zavartan néztem rá. Ismernék egymást? – Üdv, Park Jimin vagyok. – köszörültem meg a torkom, s hajoltam meg inkább a magasabb, idegen férfi előtt. Egyáltalán nem volt szimpatikus eddig, nagyon morcosnak tűnt. Lehet, hogy csak rossz napja van, de reméltem, hogy ez nem rajtam fog csattanni, s nem engem fog elhordani mindennek, ha a fotózás nem úgy fog elsülni.

- Kim Seungmin vagyok, örvendek. Kicsit késett a buszom, de ideértem. – mosolygott a barátom.

- Jongin. – biccentett a férfi. Jézusom, hova kerültem?

- Seokwoo vagyok, örültem a szerencsének. – szólalt meg a colos is, s már csak az újonnan érkező fekete szövetkabátosra vártunk, hogy megszólaljon, ám ő csak bámult rám. Zavaromban oldalra néztem, s azon gondolkodtam, hogy van-e bármi az arcomon, ami miatt így néz rám.

- Ő itt mellettem Jeon. – akarta Jongin bemutatni a férfit, viszont ő a szavába vágott.

- Jonghyun. Jeon Jonghyun vagyok. – mondta, de én nem néztem vissza, inkább csak bólintottam egyet. Ha szemmel ölni lehetne, akkor biztosan tömeggyilkosságot tudna végrehajtani ez a fickó.

Végül annyit vártunk, amíg rendelünk magunknak kávét, bár én nem szívesen fogyasztottam ilyesmit. Hamar felmegy a vérnyomásom és kerülnöm kell ezeket, ha nem akarok rosszul lenni. Ezért inkább egy boltban vettem magamnak egy dobozos kakaót, hogyha nem olyat, de legalább valami tejterméket fogyasszak én is, ugyanis, ahogy hallgattam a rendeléseket, mindenki valami tejjel, vagy legalább tejszínnel felöntött italt kért.

Jongin elvezetett minket oda, ahol a fotózást tervezte végrehajtani. Egyikünk se volt kisminkelve, viszont mondta, hogy ez nem baj, mert nincs erre szükség. Ha valami gond van, akkor szerkesztés közben azt úgyis észre fogja venni.

Kissé feszengve álltam a barátaim mellett, s néztem, ahogy előttünk pár méterre lévő két férfit.

- Mi az? – lökött oldalba kicsit Seungmin, mire végre hajlandó voltam rájuk is figyelni. – Ismered valamelyiket? – ráncolta a szemöldökét.

- Ezt inkább én kérdezhetném. Jongin-hyung tök rendes volt, amíg nem jöttél oda. Mintha haragban lennétek időtlen idők óta. A másik pedig... – néztem ismét feléjük. – Nem tudom, nagyon csúnyán nézett, aztán pedig bámult. Mint aki pokrócot evett. – rántottam vállat.

- Jonghyun-hyung valóban érdekes figura. De lehet, hogy csak bal lábbal kelt. – rántott vállat. – Vagy legalább annyi szerencséje van, mint Seungminnek és lekéste a buszt.

- A busz késett, barom, nem én késtem le. – forgatott szemet.

- Jól van, akkor, Jimin, kérlek, állj ide. Jungk... Jonghyun! – javította ki magát. – Elnézést, csak van egy barátom, akinek hasonló neve van a tieddel, szóval elnézést, ha néha elrontom. – nevetett kínosan. – Szóval álljatok egymással szembe és nézzetek majd lassan a kamerába. – futott a tripodra helyezett gépéhez, ami össze volt kötve a laptopjával, melyet a közeli padon hagyott.

Egymással szembe álltunk, én pedig csupán egy pillanatra emeltem fel a tekintetem az idegen morcos férfire. Engem nézett. Meg sem lepett, mégis elkaptam a fejem, s inkább lehajtottam, egészen addig, amíg nem kezdett el számolni a fotósunk. Egyszerre néztünk az irányába.

A szívem hevesen dobogott az izgalomtól. Kicsit tartottam tőle. Valamiért megrémisztett, de közben ezzel erős kontrasztban állt a jó kinézete, ami miatt muszáj volt rápillantanom. Remélem, hogy nem lesz semmi baj. Bár, ha lenne is, itt vannak a barátaim, akik kisegítenek belőle. Vagy befosnak és elfutnak egy biztonságos helyre, hogy rendőrt hívjanak.

❌❌❌

Hello Sütikék! Itt az új rész! Nagyon sokat írtatok nekem instán is, hogy mikor lesz update. Nagyon édesek vagytok, hogy érdekel bennetek ez a kis szösszenet🥺🥺

Egy dolgot szeretnék elmondani, amit (még itt) nem írtam le. Ugyebár a comestion fix update időpontja a szombat, ennek viszont nincs. Mikor elkezdtem, akkor említettem, hogy csak akkor tudok részt hozni, ha van időm, márpedig iskolakezdés előtt felgyorsultak az események. Jövőre érettségizek és egyedül készülök fel az emelt kémia érettségire (ilyen, amikor túl sok órád van és a fakt ütközik a tagozattal XD). Szóval nekem ez a nyár ilyen meh volt xd

Viszont be tudom vállalni a több updatet, de csak úgy, ha az eddigiektől rövidebb részeket hozok. Ha az úgy nektek megfelel, akkor az nekem is tökéletes🥰♥️

Ja, este comestion rész, kössétek fel a gatyát😌😌

Hogy vagytok?🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook