- És tessék. - hangzottak el a már jól ismert szavak a rendezőtől.
Hogy mi történik éppen?
Nos, egy filmforgatás kellős közepén vagyok többedmagammal. Szerepem ezúttal nem túl nagy, de annál megterhelőbb. De nem panaszkodom hisz imádom a szerepem, ahogy az összes eddigit is. Igazság szerint egész eddigi létem során csak nagyon kevés alkalommal mutattam ki nemtetszésem egy adott szerepet illetően. Na de a mostani film. Olyan mint az összes szerelmes film, annyi különbséggel, hogy ez egy laboratóriumban s annak környékén játszódik.
A forgatás, kisebb kihagyásokkal, eltartott egész este hétig. Ment is mindenki a dolgára. Természetesen én is. Ám míg legtöbben haza pihenni addig én egy esti rádióműsorba, melyet egy rövid kis interjú előz meg kedves feljebbvalóimtól. Néha úgy érzem, hogy ki akarnak minden erőt facsarni belőlem míg csak mozgok.
Szerencsére továbbra sem volt sehol fennakadás. Ennek igazán örültem. Furcsa is volt, hisz minden napra jut egy rossz dolog is a jó mellé. Ehhez mérten meg is történt a baj. Jobban mondva... nem is igazán baj, csak egy kínos kis meglepetés. S hogy mi is volt ez?
- Na és kedves Ji Hua, igaz az a hír, hogy ön csatlakozni fog az egyik híres bandához, az A.N.JELL-hez? - nos itt van, ez volt az a meglepetés mely kínosan ért. Azt sem tudtam miről van szó. Mármint hallottam a bandáról, de hogy én akarnék csatlakozni? Ez még nekem is új.
- Öhm... igazából úgy gondolom jobb lenne ha erről később beszélhetnénk. - kínos volt a mosoly is ami arcomra került.
- Oh értem, tehát ez egy titok lenne? De miért? Na de kedves hallgatóink most egy kis szünet aztán folytatjuk. - s végre fel le lehet vettem és kérdőre vonhattam kicsit az engem kérdezőt.
Persze hogy nem mondott el semmit csak ködösített. Aztán jött egy hívás rég nem látott, igencsak távoli rokonomtól. Ő adott egy kissé zavaros magyarázatot nekem. Mondanom sem kellene, de megteszem. Az állam szinte a padlót verte mikor tudatosult bennem, hogy úgyszólván eldöntötték, hogy én valóban annak a bandának a tagja leszek. Komolyan sokkolódtam. Elég volt a hír ahhoz, hogy a rádióműsort úgy csináljam végig mint egy jól idomított zombi.
A rádióműsor után végre hazatérhettem. Ám nem tértem észhez igazán. Felhívhattam volna rokonom, de nem tettem. Nem lehettem olyan goromba, hogy éjnek évadján zargatom. Majd holnap. Addig is emésztem, vagy legalábbis próbálom, a dolgot.
Egy alapos zuhany s vacsora után, mert aludni nem tudtam, nézelődtem kicsit az interneten. Már meg sem lepett amit ott láttam. Tele volt a net azzal a hírrel mellyel engem is sokkoltak ma. Terjed a hír... De kérdem én miből gondolják, hogy igaz is? Na mindegy.
Kíváncsi is voltam azért. Pont ezért néztem utána kicsit a bandának. Mi tagadás nem kicsit megleptek. Fel is tettem a kérdést magamnak, "Ezek a dögös pasik hogy a fenébe fogadnának be egy olyat mint én?". Hát megmondom én sehogy. Főleg az a Tae Jing. Olyan rideg a tekintete hogy csak na. Eszméletlen jól néz ki ő is, de nah...
Pihennem is illett volna ezért hamar befejeztem a nézelődést. Ám hiába volt eme tettem, még sokáig nem tudtam elaludni.
Másnap ugyan nem volt túl sok dolgom, én mégis felkeltem a szokásos időben. Miért? Hát csak mert tudni akartam az igazat. Éppen ezért, minden figyelmeztetés nélkül felhívtam rokonom. Persze hogy nem mondott konkrétat. Terelt míg tudott, s míg nekem elegem nem lett belőle.
Ami ezután jött ismét csak a szokásos volt. Reggeli helyett mentem a stúdióba ahol felveszik dalaim. Igen, mert hogy nem csak színészkedem, de éneklem is és van úgy hogy modellkedem is, de ez csak részletkérdés. Na szóval, a stúdióban kezdtem a napom. Három dal van csupán ami a kislemezen szerepel majd, de én ezzel is elégedett vagyok most. Az első két dallal, amely a Forever és az Alone címet viselik, nem volt semmi baj. Gond nélkül felvettük. Na de a harmadik dalnál, ami a Goodbye címet viseli, nos annál adódtak gondok. Túl sokat hibáztam. Idegelt már akkor, hogy hallottam fél füllel, a tegnapi hírt. Azt beszélték és azt hitték nem tudom meg. Kértem is öt perc szünetet, amit természetesen megkaptam. Ki kellett fújnom magam s rá kellett hangolódnom jobban a munkára ami fontosabb volt holmi petykánál. Elvégre most a lemezem a fontos nem más. Próbáltam is így meggyőzni magam. S úgy látszott sikerül is. Legalábbis mikor újra a mikrofon elé álltam és feltettem a fülest ezt reméltem.
A zene indult, újra, és én lehunyva szemeim énekelni kezdtem. Teljes átéléssel énekeltem, kizárva mindent s mindenkit.
Úgy éreztem, mikor a zene elhalkult, hogy most jó lett, hogy most nem hibáztam. Erről meg is bizonyosodtam mikor felnyitottam szemeim s levettem a fülest. A felvételvezető megtapsolt, és az a fura alak is aki mögötte állt. Olyan volt mintha meghatódott volna. Ilyen hatást értem volna el nála? Fura.
- Igazán nagyszerű voltál Ji Hua. - átmentem hozzájuk és rögtön gratulált a felvételvezető. Az a fura alak meg nem volt már sehol. - Köszönöm a kemény munkád.
- Ugyan, én köszönöm a türelmét. - túl kedves most is és én nem értem most sem miért. Meg is hajoltam felé nem egyszer. Beszélgettem még vele, de aztán visszatért az a fura alak és szó szerint magával húzott.
- Ne haragudj, de muszáj beszélnem veled. - fújta ki magát mint aki futott, holott nem is.
- Ugyan micsodát? - furán néztem rá. Valahonnan ismerős volt nekem. - Mark bácsi?
- Igen.. De lehetne, hogy nem mondod így ezt hangosan? - kínos mosolyra húzta száját - Nem vagyok még olyan vén, hogy bácsizzanak. Inkább csak Mark. Rendben?
- Rendben. - mondtam s bólintottam is.
- Na szóval, beszélni akartam veled. - egy lépcsőfordulóban álltunk meg, jobban mondva ültünk le a lépcsőkre - Biztos sejted miről lenne szó. - fejem ráztam nemlegesen még ha sejtettem is - Szóval, a helyzet az, hogy keresnek egy újabb hangot, valami mást ami eddig volt... - miért van rossz előérzetem már most? - úgy gondolta a vezetőség, hogy te pont megfelelő lennél. Teljesen eltérsz az eddig megszokottól. - teljes értetlenséggel néztem rá, ezért folytatta is hamar, gondolom - An úr személyesen, a főnök, választott ki téged. Tudja mire vagy képes és... nos nemrég hallotta is. Ezért még ma el kellene hozzá mennünk. Minden elő van már készítve.
- És... - nyeltem egyet. Túl sok ez már most nekem. - mégis miért kell mindent ilyen váratlanul tenni?
- Hát, ezt nem igazán tudom. Csak kérlek, gyere most velem. Nemet is mondhatsz majd, csak gyere és beszélj vele. - kétlem, hogy nemet mondhatok ha már azt mondta minden el van rendezve.
- Hát jó. - egyeztem bele - De aztán elviszel enni. Ígérd meg, vagy végig bácsinak foglak hívni.
- Ígérem. De akkor most velem jössz ugye? - bólintottam kérdésére mire ő felpattant, felrángatott engem is, majd már futott is. Nem tudom minek mikor lift is van, ő lépcsőzött, velem együtt így. Kifulladva értünk le, de nem álltunk meg. Kocsijáig rohantunk, aztán ültünk abba be, majd hajtottunk el. Egész úton be nem állt a szája rég nem látott, igazság szerint alig emlékeztem rá, rokonomnak. Mesélt, magyarázott egész úton. Csak akkor hallgatott el, szerencsére, már fájt a fejem tőle, mikor megérkeztünk. Míg én kiszálltam a kocsijából ő arra kért várjam meg míg leparkol. Megtettem, közben jól fejembe húztam pulóverem kapucniját, sőt, napszemüvegem is feltettem. Nem kell, hogy itt is feleslegesen megbámuljanak mint valami kirakati majmot. Mark bácsi, vicces arra gondolni, hogy ezzel majd ugrathatom őt, szóval mikor visszatért belém karolt s úgy húzott ismét magával. Sokan voltak azon a kis téren ami az épület előtt volt mely felé igyekeztünk. Pár lány fel is állt, mondott valamit, de nem jött oda. Szerencsére. Így aztán gond nélkül juthattunk be. Odabent az épületben aztán ismét sietség és lépcsőzés várt ránk. Komolyan kifulladtam mire elértünk oda ahová kellett. Mark bácsi be akart mutatni An úrnak, de az leintette és ő maga köszönt nekem egy kicsit keverve az idegen nyelveket. Vicces volt, de nem mertem még megmosolyogni sem. Meghajoltam felé erre ő is, ám a másik percben már kezet fogott velem és kertelés nélkül belekezdett mondókájába.
Zúgott a fejem már az elején, de mégsem lepett meg úgy mint akkor mikor követelte, hogy amit nemrég hallott felvételről azt énekeljem el neki. Nem győztem meglepődni. Fel sem fogtam még amiket mondott nekem, máris egy stúdióban találtam magam. Így aztán nem tehettem mást, énekeltem neki. Nem tudtam mire számít, én csak olyan voltam mint máskor. De aztán újra meglepett. Kitörő örömmel nyugtázta a hallottakat, szerinte, nem is volt kérdés, hogy elfogadom amit ajánl. De volt egy gond. Jobban mondva három gond melyek egy rejtélyes oknál fogva úgy rontottak be a stúdióba mintha bomba robbant volna.
- Szóval te lennél az.. - a frászt hozta rám ahogy végig mért az elém lépő.
- Ne tégy semmi meggondolatlant Tae Jing. - szólt rá az előttem állóra Mark bácsi, de a nagyfőnök is.
- Ugyan... De ez itt legalább megtisztelhetne minket azzal, hogy megmutatja magát. - úgy tudtam. De nem húz csőbe. Bátor leszek.
- Ji Hua nem kell. Ne tedd ha nem akarod. - szólt Mark bácsi.
- Semmi baj Mark. Ő akarta. - mondtam, majd vettem le napszemüvegem, melyet zsebre is tettem, aztán húztam le még pulóverem kapucniját. Nos igen, a nagyszájú pont olyan döbbent fejet vágott mint mindenki más - Úgy tűnik elvitte a cica a nyelved. - fontam keresztbe karjaim - Sőt, úgy tűnik életedben nem láttál még olyat mint én. Pedig aztán igazán nagy volt a szád mikor berontottatok ide. - talán túl nyers, esetleg durva voltam, de megijesztett, és amíg ijedelmem és tettem erőt ad addig visszavágok neki - A helyedben, bocsánat, a helyetekben először bocsánatot kérnék, aztán hang nélkül távoznék.