(Egy picit talán rövid, kicsit késett, de remélem tetszeni fog azoknak akik eddig olvasták a sztorit. 😊)

- Az ég szerelmére Jeremy most meg te? Mi van már veletek fiúk?
- Csak túl sokat ivott és én... sajnálom.
- Jobban is teszed. - egy sóhaj hagyta el a férfi száját - Most hazaviszem őt. Szerencse nem esett baja. Ti menjetek vissza, tartsátok a frontot.
- Rendben. De bármi van hívj Mark.
- Úgy lesz.

Iszonyatosan fájó fejjel és ruhában, a saját ágyamban ébredtem. Ködös volt minden. Még akkor is mikor felültem s aztán is mikor felkeltem. Muszáj volt, hisz hirtelen dolgom akadt a mosdóban. Miután ott végeztem úgy döntöttem, hogy tusolok is. Tusolás, ami igencsak hosszúra nyúlt, után törölköztem, hogy aztán visszatérjek szobámba ahol csörgő telefonom várt. Nem akartam felvenni, de muszáj volt.
- Mondd Mark bácsi gyorsan, hasogat a fejem, gyógyszert akarok.
- Azt elhiszem. Jól kiütötted magad. Ha nincsenek ott a fiúk nagyobb bajod is lehetett volna. Na de... öltözz mert pár perc és ott leszek. Jie Ge beszélni akar veled.
- Máris? De miről? - meglepett, és egy picit meg is ijesztett.
- Majd megtudod. Igyekezz. - mondta majd ki is nyomta.
Túl korán volt még nekem. De sajnos ahogy máskor most sem tehettem semmit. Most tényleg nem. Hisz ha igaz amit sejtek akkor bajban lennék a fiúk nélkül. Ah, a fenébe is már. Miután kimorogtam magam felöltöztem, aztán egy szó nélkül hagytam el a szobám. A fiúk a nappaliban ültek, mind a hárman. Épp csak intettem nekik, Mark bácsi már meg is jött, majd sűrű bocsánatkérések közepette, amit a fiúk felé intézett, tolt engem kifelé a házból. Magyarázott nekem, hogy milyen felelőtlen voltam az este, meg hogy majd rendesen köszönetet kell mondanom a fiúknak, stb... Míg kocsijába nem ültünk addig mondta a magáét, aztán meg mint akit elvágták elhallgatott. Nem is szólt egy szót sem míg meg nem érkeztünk a céghez s be nem mentünk Jie Ge irodájába. Ott us csak pár szót hallatott, de egyébként végig Jie Ge beszélt.
Kitalálta a jó fő-fő főnök, hogy úgy jó ha nekem is csinálunk egy szóló lemezt. Nem. Volt elég amit csináltunk. Kell egy új, kell egy jobb, egy olyan amilyen még nem volt. A terve egyszerű volt mégis kissé bonyolult. A téma a nemi identitásom köré épül majd, lesz benne romantika, harc, dráma meg minden. Jie Ge egészen felpörgött miközben mesélte mi mindent talált ki nekem. Csak azért nem tiltakoztam minden ellen, mert egy része tetszett a dolognak.
Közel két óra hosszat tárgyaltuk a dolgot, mire mondhatni mindenbe belementem. Eztán engedett csak utamra Jie Ge uraság. Na nem ám pihenni. Oh dehogy... Kezdeni a munkát.

Azon a napon nem pihentem szinte semmit. De az azt követő napokban sem. Na nem a munka végett, mert azt élveztem és nem is volt túl megerőltető. Sokkal inkább az érzelmeim miatt s Jeremy miatt. S miért? Igen, fel lehet tenni ezt a pici kérdést. A válasz pedig az, hogy azért mert a három fiú közül pont Jeremy lett az akinek el kellett játszania a szerelmem. Onnantól volt teljes káosz minden tettem, szavam s minden másom. Totál idiótát csináltam magamból. És nem is egy alkalommal. A rendező úr akkor sokallt be, kb a vége felé, mikor nem akart sikerülni a csókjelenet. Mindketten, Jeremy és én is, olyan képet vágtunk mint akit az akasztására visznek. Bár Jeremy még nálam is furább volt. Szerintem.
- Na most már elég! - a rendező újra felvéltelt kért - Kérlek, fiúk, csak próbáljátok meg. Csak egyszer csibáljátok jól és ígérem többet nem vesszük. - hallani a hangján, hogy mennyire ideges, de próbál kedves lenni még mindig - Akkor újra - tapsolt kettőt - onnantól hogy meglátod őt paróka és festék nélkül, visszatartod és a csók. Tessék!! - ez volt a végszó úgymond. Tudtam, tudtuk, remélem így volt Jereny részéről is, hogy most már jobbnak kell lennünk. Nem lehetünk bolondok és nem tolhatunk el mindent az én ostoba érzéseim miatt.

"Hey Niu... Így sokkal jobb és szebb vagy."
"Ne mondj ilyet Jang." - itt el kellene futnom, és próbáltam is de nem tudtam mert visszafogott.
"De mondom." - elkapott karomnál és magához rántott.
"Eressz, nem maradhatok."
"Maradnod kell mert... mert elraboltad a szívem. Kérem vissza" - és ennél a résznél jönne a csók. De mi csak néztünk egymásra mint két fagyott hal. Aztán Jeremy hirtelen ölelt át, döntött be kicsit és... nos megcsókolt. Igen, megtette, igazából, önszántából, ahogy nem is kellett volna. Én meg perszehogy viszonoztam. Hülye lettem volna nem tenni. Teljesen elvarázsolt s magával ragadott a dolog. Olyannyira, hogy mikor kissé elvált tőlem és mondta a szövegét én úgy éreztem egyszerre kapok lángra és leszek cseppfolyóssá.
"Látod Niu, mondtam hogy itt a helyed, itt a karomban."

- És.... Ennyi!! - szólt a rendező és tapsolt is - Így kell ezt emberek. Mára végeztünk is. - beszélt még a rendező, csak én voltam képtelen figyelni rá.
Még mindig a csók hatása alatt voltam. Éppen ezért ültem is le hirtelen s takartam el arcom. Valóban megtörtént? Tényleg megcsókolt engem? Ah, miért érzem magam még furcsábban mint mikor megcsókolt? És a szívem is hevesebben ver.
- Tessék, igyál. - bökött meg valaki egy üveg vízzel. Fel is néztem, hogy megköszönjem, de valahogy nem jöttek a számra a szavak. - Tudom mit érzel,mondanod sem jell,az arcodra van írva. Én is hasonlóan éreztem mikor Mei Nu-val tettem azt amit ti. Bár az nem volt ilyen nyílt, de ugyanilyen volt. Sokkoló és egyben egetrengetően jó érzés. - míg ő beszélt én ittam egy kis vizet, erre képes voltam - Fogadj el egy tanácsot. Ne tervezgess mindig, csak sodródj az árral és hidd el akkor jön a boldog vég mikor nem is számítasz rá.