Lilinek tulajdonképpen nem volt oka nemet mondani, bár azért elgondolkozott rajta, ez az életvidám fiú vajon minden csinos lányt ilyen gyorsan randira hív? Aztán megrótta magát. Nekem ez a mániám! Minden férfiről ezt gondolom? Fabien színész, biztos nőcsábász, Thierry közvetlen, biztos nőcsábász, ez nonszensz! Hát rábeszélte magát, hogy igenis adnia kell egy esélyt a helyzetnek, ha már egyszer Thierry ilyen bátor volt, és igent mondott. Bár utána cseppet sajnálkozva pillantott az ajtó felé, amelyen az imént Fabien lépett ki.

Thierry egyébiránt egész jó fej srác volt, humoros és tényleg életvidám. A Szajna partján sétálgatva legalább is Lili ezt állapította meg róla, na meg azt, hogy igencsak jól választotta meg a helyszínt.

Körülnézett. – Ez a rész amolyan párizsi Margit-sziget – és Thierry értette, mire gondol.

Thècle a vonal túloldalán ezúttal is nagy hallgatássokkal figyelte Lili beszámolóját.

– Egész aranyos fiú.

– Aranyos?

– Igen. Nincs vele semmi baj. Az különösen jó, hogy beszéli az anyanyelvemet. Nagyon szeretem a franciát, de jó érzés átváltani néha a hazaira. Ugye érted?

– Hogyne érteném, Lili, drága. Na és a lángolás?

– Lángolás?

– Igen, ami szétszaggat, ami kiégeti a belsődet, ha meglátod őt.

Lili mosolygott. Ismerte Thècle szerelmi múltját, amelyben bizony volt elég lángolás, de azzal együtt porig égés is. – Az még nincs. De majd talán lesz. Nem olyan rég találkoztunk.

Az idősebik nő nem tett ugyan semmilyen célzást, mégis Lili érezte, hogy nem túl elragadtatott.

Annyiban ő is elismerte Thècle igazát, hogy Thierry vidámsága masszív önbizalomra épült, amit Lili valóban kissé félve szemlélt. Minden tök jó úgy, ahogy van, gyerünk utánam, ez lehetett volna Thierry jelmondata. Olyan lányoknak, akik nem szeretnek túlságosan sok döntést hozni, remek lehet, de én... Lili csak első látásra tűnt visszahúzódónak és félénknek, volt benne mélyen valahol egy nagyon is határozott rész, amely tudta mit akar. Ez a határozott rész indította el, megtanult egy nyelvet csak azért, mert gyermekkora óta tetszett neki, de amelyet körülötte senki más nem beszélt, teljesen egyedül kiköltözött egy idegen országba, család és tulajdonképpen barátok nélkül. Ez is Lili volt.

Thierry pedig úgy tűnt, Fabien teljes ellentétjeként létezik a világban. Lili Fabient merengve, Thierryt vigyorogva ismerte meg, s míg Fabien passzívan állt pár dologhoz, addig Thierry nem vesztegette az idejét. Rögtön a randi elején egy nagy cuppanós puszit nyomott Lili arcára, a végén pedig átölelte. Ami egyébként egyáltalán nem volt kellemetlen. Thierry ruhájának kellemes illata mosolyt csalt az arcára, a férfi maga pedig olyan határozott és vidám volt akkor is, hogy Lili intimebb helyzetben is hasonlóan magabiztosnak képzelte őt.

De volt valami, ami Lilit nem hagyta nyugodni a második és a harmadik randi után sem. A Thierry-vel töltött idő habár kellemes volt, mégis valahogy... ismerős. Valami olyan, amilyet a családjában is átélt. Pedig Lili pont azért jött el otthonról, hogy ne kelljen szembesülnie olyan dolgokkal, amelyek túl „hazaiak" voltak. Ismerős volt neki, hogy Thierry vidámsága szemüvegén keresztül szemlélve a világot nem látja őt, s adott esetben a problémáit se. Thierry sosem koncentrált a problémákra, Fabiennal elletétben, aki nagyon is könnyen meglátta Lilin, ha valami baj volt, anélkül akár, hogy Lili mondta volna. Thierryből hiányzott az a fajta bensőségesség, amit Fabien közvetíteni tudott neki, akár csak a pillantásával is.

Persze nem lehet mindent, sóhajtott Lili, mert úgy érezte, Thierry sem lett volna rossz választás. Csak meg kell szokni egy kicsit, ilyen egyszerű az egész.

Harmadik alkalommal Thierry a baráti társaságába hívta, ahol mindannyian közösen elsörözgettek egyikük lakásán, s miután a férfi hazakísérte Lilit egyszer csak hetykén megállt előtte, és egyik kezét a falhoz támasztva Lilire mosolygott, aki ebből pontosan tudta, mit szeretne a férfi. S talán még hagyta is volna, hogy Thierry megcsókolja, ha nem itt álltak volna éppen Fabien lakása előtt. Lili felsandított az ablakra. Tudta, nyugodtan megteheti, Thierry nem gondol semmire, ő nem lát bele Lilibe annyira.

Szóval Lili sietve elköszönt Thierrytől, aminek ő szemlátomást nem örült annyira, de azért még a sötét utcán utánakiáltott. – Hamarosan találkozunk!

Lili azonban már a lépcsőházban haladt felfele, és nem nézett vissza. Egy pillanatig sem akarta volna, hogy Fabien fentről lássa őket, egyáltalán azt sem, hogy elbúcsúznak, egy csókot pedig főleg nem.

Ám amikor a lakásba ért az üres nappali fogadta. Fellépdelt a sötét lépcsőn, s az emeleti folyosón megállt Fabien szobája előtt. Résnyire nyitotta, de nem talált odabenn senkit. Azon gondolkodott, vajon sajnálja-e hogy kihagyott egy csókot, vagy miért keresi rögtön Fabient. Végül anélkül, hogy választ adott volna magának, aludni tért.