-Hazel, elmegyek futni, nem baj ha megint itt hagylak? - kedd reggel még kómásan iszogatva a kávémat mosolyogtam Nicholasra, aki az arcomat puszilta meg.
- Dehogy, menj csak nyugodtan - ráztam egy aprót fejemen végigsimítva vállán.
- Akkor körülbelül két óra, és jövök - húzta magára a cipőjét és intett egyet, majd kiszaladva a szobából halkan becsukta az ajtót.

Sóhajtva sétáltam ki a konyhába, hogy valami ehetőt kerítsek magamnak amikor a pult és a testem durván találkozott, ezzel beütve az oldalamat, és lesodorva a földre Nicholas telefonját.

Egy nagyot szisszenve odakaptam a fájó területhez, majd megállapítottam, hogy ebből bizony egy szép kis színes folt lesz, és abbahagyva a saját magam sajnáltatását lehajoltam felvenni a telefont.
Ahogy megfogtam, a képernyő felvillant, én pedig akaratlanul is, de elolvastam az értesítéseket. Tömérdek instagram üzenet, megjelölés mellett kiszúrtam a messenger logó alatti feliratot.

From Sandra❤

Ha végeztél, felhívsz? Hiányzik már a hangod!

Az üzenetet elolvasva teljesen összezavarodtam. Számítottam rá, hogy a kapcsolatunk nem fog örökké tartani, hiszen nem is vagyunk szerelmesek egymásba, de egy apró részemnek rosszul esett az, hogy Nicholas a tudtom nélkül egy lányt szédít. Másik oldalról viszont örültem, hogy sikerült találnia valakit, akit megérdemel, és így talán véget tudunk vetni ennek az egésznek úgy, hogy semelyikünk nem sérül.

Hiszen letagadhattam vola magamnak, de akkor is tudtam, hogy az én érzéseim sem semlegesek George iránt, és bár ez egy nagyon ostoba és hülye döntés, de én mégis úgy éreztem, hogy meg akarom ismerni.

Abban a pillanatban csak annyit tudtam, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, nyugodtságra, hogy tudjak gondolkodni.

Gyorsan magamra kaptam egy pulcsit, a cipőmet, és egy baseball sapkát, majd kulccsal bezárva az ajtót hevesen elindultam a kijárat felé, amikor hirtelen egy erős felsőtestbe ütköztem.
- Ne haragudj! - George bocsánatkérő hangját meghallva sóhajtottam egyet, majd egy mosolyt erőltetve felnéztem rá.
- Semmi baj!
- Sétálni mész? - mélyedett el szemeimben, melynek köszönhetően arcom majdhogynem hasonló árnyalatot produkált, mint egy Ferrari versenyautó.
- I..igen - bólintottam, a földet pásztázva.

- És nem bánnád, ha csatlakozom?
- Nyugodtan - rántottam meg vállaimat úgy téve, mintha közel sem érdekelne az egész szituáció, pedig a szívem majd kiugrott helyéről.
- Csak mert jelenleg semmi dolgom nincs.
- Nocsak, egy világhírű forma 1-es pilótának semmi dolga nincs? - nevettem el magam, ahogy kiléptünk a hotelből.
- Most mit csináljak? Az edzőm a családjával beszél telefonon, és az ő pici gyerekeivel ez eltart egy kis ideig, ha jól tudom Nicholas edz bár javíts ki ha nem - pillantott rám, mire én bólintottam egyet- én ma már edzettem, adatokat elemeztem és filmeztem is, több program ötletem viszont nincs úgyhogy kapóra jöttél.
- Hát ez igazán megtisztelő - hunyorogtam felé az erős napsütésben, mire ő olyat tett amivel szívemet teljesen felmelegítette. Egy gyors mozdulattal lekapta magáról a napszemüveget és rám rakta, miközben egy apró tincset a fülem mögé tűrt.
- Sokkal jobb - mosolyodott el majd hirtelen észbe kapva heves magyarázásba kezdett, kezeivel hadonászva - mármint, nem azért mert eltakarja az arcod, nem úgy értettem, csak..
- George, értettem - szakítottam félbe, de nevetésemet nem tudtam visszafogni.
- És kinevet. Hát szépen vagyunk, mondhatom - sértődött meg játékosan, azt a hatást várva, hogy én majd megsajnálom de pont az ellenkezőjét érte el ezzel, hiszen csak mégjobban nevetni kezdtem - na jól van Hazel, ami sok az sok! - kiáltott fel, a következő pillanatban pedig ujjai már a derekamat súrolták, és csikizni kezdett, ennek köszönhetően belőlem pedig furcsa, visító hangok kívánkoztak ki.
- Hagyd abba, hagyd abba! - kapálóztam, majd gyorsan nyaka köré fontam kezeimet, hogy nehogy elessek, de nem számítottam mélyen kémlelő, varázslatos szempárjára.

Abban a pillanatban az idő megállt, csak ő és én voltunk, egy magyar kisváros üres parkjában, néztük egymást, hagytam, hogy szemei elvarázsoljanak és hagytam, hogy ilyen közel maradjon hozzám.

Már felkészültem arra, hogy lehet, hogy ajkaink is találkoznak de akkor, ott ő volt az okosabb és szomorú arccal elhúzódott tőlem.
- Hazel, nem tehetem ezt meg Nicholassal  - pásztázta a földet csalódottan, és láttam, hogy mondani akar még
valamit, de félbeszakítottam.
- George, én sem szeretnék neki rosszat. De tudod, nem minden olyan mint amilyennek kívülről látszik.
- Ezt hogy érted? - zavarodott össze egy pillanat alatt.
- Nicholas és én... Nem szeretjük egymást - hajtottam le a fejem, nem akartam látni a fiú arcán átsuhanó érzéseket - a szüleink miatt vagyunk ebben a kapcsolatban. Nekik legalább megérte, mert így a cég sokkal több figyelmet kapott, és végül is ha úgy vesszük valamilyen szinten nekem is, mert egy csodás embert ismerhettem meg Nick személyében, de ő nem nekem való.
- De... De - makogott a fiú, miközben hangjából a meglepettség és az értetlenség tükröződött.
- Tudom hogy ez most kicsit sokkoló lehet. De ez van, belecsöppentünk egy ilyen szituációba viszont úgy érzem, hogy már eléggé a végét járja. - szorítottam össze szemeimet - Nicholas talált egy másik lányt, én pedig..- a szó megakadt bennem hiszen tanácstalan voltam, mit is mondhatnék? Hogy George, én beléd szerettem?
- Akkor most nekem kell őszintének lennem - sóhajtott fel, mire ránéztem - Nick már sokat mesélt rólad, mindig csak jókat, és én örültem annak hogy egy ilyen lány van mellette. De mikor először megláttalak kissé eluralkodott rajtam a féltékenység és a keserűség, hogy te az övé lehetsz és mikor egyre jobban megismertelek, már tudtam hogy nem szabadna, de megkedveltelek. Próbáltalak kerülni, mert nem akartam Nicholassal ilyet tenni. Hát úgy tűnik, nem sikerült.
- Ne legyen bűntudatod - túrtam bele a hajamba, arcomat eltakarva hiszen bár George testbeszédéből láthattam, hogy kedvel, így élőben kimondva mégis eléggé megdöbbentett, arról nem is beszélve hogy a pulzusom az egekbe szökött - Nicholas továbblépett.
- De gondolom ezt még nem beszéltétek meg - túrt bele hajába, miközben engem fürkészett.
- Nem, de ma már muszáj lesz, nekem is őszintének kell lennem vele.
- Ne félj, menni fog - mosolyodott el, aprót simítva arcomon és ez az egy mozdulat rávilágított, mennyire is tökéletes ez a fiú nem csak kívül, de belül is.

                                 ~~~

- George - suttogtam halkan, miközben a hideg rázott a fiú puha ujjainak érintésétől.
- Hm? - puszilt bele a nyakamba.
- Ugye tudod, hogy a média előtt titkolnunk kell a kapcsolatunkat? - bújtam hozzá mégjobban - szétszednének minket, ha megtudnák, hogy összejöttünk, még akkor is, ha Nick is továbblépett.
- Körülbelül 2-3 hónap, és lecseng a szakításotok. Azt hiszem addig tudjuk titkolni, de ha muszáj, akkor képes lennék örökre ezt tenni csak hogy veled legyek - simított végig arcomon, majd a telefonjára nézett, hiszen az ébresztője csörögni kezdett - mennem kell, szabadedzés előtt egy kardióm is lesz még.
- Ügyesen, majd a pályán találkozunk, észrevétlenül - dobtam egy puszit neki a levegőben, mire ő vigyorogva visszahajolt hozzám, és egy csókot nyomott ajkaimra - és vigyázz magadra!
- Hazel, ez a Silverstone-i pálya, úgy ismerem mint a tenyeremet, nem lesz semmi baj - kacsintott rám mire én csak megforgattam a szemeimet. Egoizmus a köbön - csak vicceltem, szeretlek Hazy!

Mosolyogva belefúrtam a fejem a párnába és tudatosodott bennem, hogy végre minden tökéletes lett. Kiléptem a szüleim árnyékából, mostmár nem használhatnak fel arra, hogy a céget segítsem, és megtaláltam azt az embert akivel az egész életemet el tudnám képzelni s, ha ez még nem lenne elég két hete Nicholassal is sikerült megbeszélni mindent, a félelmem, hogy elveszítem elillant, és igazán örülni tudtam annak, hogy sikerült egy csodás lányt találnia maga mellé.

                                 ~~

Sziasztok:))
Bár zosszú idő után, de újra itt vagyok de ez nélkületek nem jöhetett volna létre, köszönök mindent! 🥺
Remélem tetszett nektek ez a George-os alkotás, mivel nekem személy szerint ő az egyik kedvenc pilótám, ezért nem is volt kérdés hogy róla írok novellát először☺

Hogyha bármelyik F1-es, F2-es, vagy F3-as pilótáról szívesen olvasnátok részt, csak írjátok le a nevét kommentben, vagy akár privátban, és én megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle❤

Stay safe and healthy,

xx T❤