-HOGY MIT CSINÁLTÁL?-kelt ki magából a szőke felborítva a széket maga mögött.

-Ne haragudj Bakubro!-lépet egyet hátra a vörös.

-Te voltál az egyetlen, akiben tényleg bíztam hogy nem fekteti meg.-sziszegte. Látni lehetett rajta hogy mindjárt felrobban.

-Ami azt illeti, én is ebben a hitben voltam.-sóhajtott egyet nehezen Kirishima.-De nem tudtam neki ellen állni.

-Hát ha hagytad hogy használja rajtad az erejét, nem csodálom.-morgott a szőke.

-Nem használta az erejét.-motyogott.

-Akkor mégis mi—

-Nem tudom, oké? Egyszerűen ahogy hozzám ért, mintha átkapcsolt volna, érted?

-Mondom hogy használta...

-Egyszer használta már rajtam.-válaszolt ismét a vörös.-Innen tudom hogy nem használta, az teljesen más érzés.

-Haa?

-Egyszer mikor együtt edzettem vele, megmutatta milyen.-Pillantott a mérges szempárba.

-Faszom.-morgott teljesen tüdeje aljából, mint valami állat.-És most én mégis mit csináljak, bazdmeg?

-Nem tudom.-túrt kezével a vörös tincsek közé Kirishima.

-És milyen volt?

-Baku-

-AZT KÉRDEZTEM MILYEN VOLT?!

Kirishima irritáltan pillantott Bakugoura ismét, majd vissza a földre, és egy halvány félmosly jelent meg ajkain, ami Bakugout mégjobban a kiakadás szélére sodorta.

-Puha.-szólalt meg pár másodtperc kínos csend után.

-Igazán mondhatnál többet is...

-De nem akarok.

-Akkor fogalmazok másképp,-sziszegte feszülten a szőke.-Ha nem akarod hogy rádrobbantsam ezt az egész kicseszett kollégiumot, akkor kurva gyorsan dalolni kezdesz.-szemeivel ha ölni lehetett volna, Kirishima nem hogy meghalt volna, hanem az összes kínzási módszert is ki élvezhette volna. Ennek eredményében a vörös nagyot nyelt.-Részletesen.

-Bakubro én nem... nem hiszem hogy ez jó öt-

-NE OKTASS KI.-üvöltött torka szakadtából a szőke.-Te vagy az egyetlen aki el tudja nekem mondani hogy milyen, úgy hogy nem akarlak annyira kinyírni...

-Annyira? Mit ne mondjak ez nagyon megnyugtató.

-OI! Kezdj bele.

-Mire vagy pontosan kíváncsi?

~^~*~^~

(Név) jó hangulatban, dudolászva pakolászott a szobájában. Nem volt nagy rendetlenség hozzá képest, így a füzeteit amiben átnézett pár dolgot, az asztalra pakolta, és kicsit megigazította az ágyat, amit reggelről úgy hagyott, ahogy kiszált belőle.  Izgatott volt már Kirishima érkezését illetően, ami alig pár perccel azután hogy gondolt rá be is következett. Mosolyogva nyitott ajtót a kopogásra válaszolva.

-(Név).-eröltetett magára egy halvány mosolyt a vörös. Erre a lány csak szélesebbre tárta az ajtót és beinvitálta a fiút, akin látszott hogy eléggé feszült.-Tudod hogy nem azért jöttem ide amiért a többiek.

-Tudom, említette az a kézigránátfaszfej, hogy beszélni akarsz valamiről.-válaszolt miközben össze fonta karjait mellkasa előtt. Pontosan tudta, hogy Kirishima is sokban hasonlít a többi fiúra, így megpróbálkozott az alap dolgokkal, mint például ez, hiszen ez a picike trükk, a nők egyik fő ütőlapja. Legalább is akkoriban azt hitte.

-Ami azt illeti.-és Kiri arcára már fel is szaladt az az édes pír, ami akkor jelenik meg, mikor zavarban van.

-Leülsz?- kérdezte (Név) egy kedves mosollyal arcán, mire a vörös ezt egyből elfogadva levágta magát az egyetlen székre, ami a szobában volt, a lány pedig csak egyszerűen felült az íróasztalra.- Nos miről szeretnél pontosan beszélni velem?

-Igazából arról hogy, Én teljesen elhittem hogy csak poénból mondod azt... És az hogy komolyan gondoltad, valahogy...valahogy nagyon nagy csalódást okozott.

-Ez azért van,-tette keresztbe lábát a lány, csak egy kicsit lendítve rajta, nehogy véletlenül megrúgja a fiút.-Mert annyira gyermetegen naiv vagy.

-Elnézést?

-Jól hallottad.-mosolyodott el (Név) miközben a fentebb pihenő combjára támasztotta könyökét, és tenyerébe fektette arcát.-Imádni valóan férfias vagy, de még baromira gyerek agyban. És ez kb minden fiúról elmondható a korosztályunkban.

-Azt mondod?

-Azt.-bólintott.- És ez tökéltesen rendben is van, viszont mi lányok hamarabb érünk agyban is valamiért.-sóhajtott nehezen.

-Uhm.

-Viszont-kezdett bele ismét és leugrott az asztalról.-Ha jól sejtem, neked is ugyan az jár a fejedben, ami a legtöbbeknek, aki itt megfordul.

-Mire gondolsz?-nézett fel a most tőle magasabbnak tűnőre, és mintha a lány erre várt volna megsimította a vörös arcát miközben arcával vészesen közel került a másikhoz. Kirishima feje erre ugyan azt az árnyalatot vette fel pillanatok alatt, mint haja.

-Szerintem tudod azt te.-elégedett mosoly ült (Név) ajkaira, amint meglátta Kirishima reakcióját, és azt hogy a fiú minden fele próbál nézni csak a szemébe nem.-Kíváncsi vagy, hogy miért csinálom.

-IGEn...-csendesedett el a szó végére. A lány felkuncogott.

-Kirishima-kun, mondták már neked hogy valami eszeveszett aranyos vagy, mikor zavarba jösz?

Csak rá pillantott szemeivel. Arcán halvány pír volt, miközben megvillantotta hegyes fogait. Ez a mosoly nem olyan volt, mintha azt fogta volna fel amit a lány mondott.

Ujjai óvatosan cirógatni kezdték Kiri arcát. Elgondolkozott rajta hogy milyen rossz is lenne szegény fiút megrontani, bár az a mosoly ami most rá villant a legkevésbé se volt ártatlan.

-Ne hízelegj.-rázta meg picit a fejét a vörös, így pírját és azt a fura vigyort is lerázva magáról. Megfogta a lány kezét és kissé eltaszította.-Rajtam nem fognak ezek, mert nem akarok tőled semmit.

-Ha az igazat mondom az nem hízelgés.-húzta vissza kezét és távolabb lépett.-Sajnálom, hogy csalódtál bennem, de pont ezért mondtam, mikor barátkozni kezdtünk.-mondta nyugodtan, mindeközben elindult az ágy felé.

-És Bakubroval miért nem, ha velünk igen?-megtorpant. Kirishima nagyot nyelt, azt hitte megkapja a nagy választ, de a lány csak felé fordult és elmosolyodott.

-Ez az én dolgom.-kezeit ismét össze fonta karjait mellei alatt.-Meg amúgy is,-szedte ráncokba homlokát, miközben szemöldökei is összébb húzódtak.-úgy csinálsz mint, aki nem is ismeri. Tudod te is, hogy milyen önző. Mindig mindenben neki kell lennie a legjobbnak, de szerintem ebben nagyon nem lenne az.-kuncogott a lány. Megingatta fejét.-nem akarok más játékszere lenni.

-Ezért inkább te használsz mindenki mást játékszernek....-jegyezte meg enyhén lekezlően Kirishima.

-Tévedsz.-engedte le karjait.-Én csak felajánlok nekik egy lehetőséget, az hogy élnek vele, az már saját döntésük.

-Tényleg? És mi van a képességeddel?

-Szerinted így gyakorlok?-hallani lehetett hogy kicsit felháborodott.

-Miért, nem?

-Ha így lenne, már ott lovagolnék rajtad, nem gondolod?-mutatott az ágy felé mérges kifejezéssel.-Egyetlen egyszer használtam a képességemet, egy ilyenhez, és akkor is csak azért hogy a kezdő lökés meglegyen! Nem mellesleg azt meg is bántam!

-Jól van na!-emelte fel megadóan a kezeit a vörös.

-Mostmár mindent kinézel belőlem, igaz?-(Név) arca mérgesből szomorkásba váltott. Kirishima felállt a székről és a lányhoz sétált.

-Ne haragudj.-mondta majd magához ölelte, aki ezt viszonozta.

-Van rá okom, hogy miért csinálom ezt.-motyogta.

-Tudom.-sóhajtott a vörös, és sejtette is, hogy mi állhat a háttérben. Ekkor a lány elengedte és hátat fordítva az éjjeli szekrényéhez lépett.

-Nem foglak semmire se kényszeríteni, eddig se tettem, ez után se fogom.-mondta majd át pillantott válla felett.-De ha esetleg véletlenül, szükséged lenne ilyes fajta segítségre, az ajtóm mindig nyitva áll előtted.- mosolygott, mondani valója végére teljes teste is a fiú felé fordult, majd leült az ágy szélére.

-Áh!-kapott a tarkójához a fiú.- Köszönöm, de nem hiszem hogy élni fogok a lehetőséggel.

-Ahogy jónak látod.-rántotta meg vállait. Pedig már a legszivesebben rámászott volna. Kíváncsi volt, milyen lehet azokba a vörös szemekbe nézni mikor vággyal vannak telve.-Kikisérlek.-pattant fel (Név). Kirishima mellé lépett és megsimította hátát.

-Meg fogok halni.-szorította össze a szemeit a fiú, majd elkapta a lány derekát, és magához szorítva megcsókolta. Mikor elhajolt tőle nagyokat pislogott.

-Na, ez meglepett.-kuncogott kicsit. Kezeit az előtte álló vállaira simította.-Csak egy szavadba kerül és leállítom magam.

-(Név)..ezt...-a lány ekkor már az ajkaival a fiú bőrét csókolgatta a nyakánál.-...ez nem...biztos...hogy...

-Hogy?-pillantott a vörös íriszekbe kihívó tekintettel.

-Ez nem valami férfias.-nyöszörögte halkan Kirishima.

-Nyugodj meg, és lazíts.-mosolyodott el (Név) miközben elkezdte feltúrin a fiú két oldalán a pólót.-Mondtam, ha szólsz azonnal elengedlek, és mehetsz.-mogyogta lehunyt szemekkel. Kezei továbbra is a srác két oldalát térképezték fel.-Majdnem forró a tested.

-Vagy csak a te kezeid hidegek.-pillantott félre ,

-Hmm. Az is lehet.-ezzel egy időben kezei előre simúltak és a fiú kidolgozott felsőtestét kezdték el simogatni.-Azért ha lehet, ne utálj azért, ami most fog következni, oké?

Kirishima nem válaszolt, csak egyik kezével elengedte a lány derekát, és mutató ujját az előtte álló álla alá helyezte. Kicsit fentebb emelte a fejét.

-Engedd hogy én irányítsak.-súgta halkan a lány ajkaira. Olyan közel voltak egymáshoz hogy érezte, ahogy azok az ajkak mosolyra húzódnak. Nagyot nyelt.

-Ahogy szeretnéd.-suttogott válasz képp. Kirishima felkapta (Név)et és pár lépéssel az ágynál termet. Óvatosan végig döntötte az ágyon. Most ő támadta le az alatta elhelyezkedő nyakát. Egyből megtalálta azt a pontot amitől a lány jólesően felsóhajtott.

Ezek után nem beszéltek, csak cselekedtek. Kirishima elég gyorsan vette a lapot. Levette a pólóját és leejtette maga mellé, ugyan ezt megtette (Név) pólójával is. Ezután ajkaik ismét találkoztak.

A lány karjai automatikusan a fiú nyaka köré fonódtak, aki eközben beerőszakolta kezét alá, és fentebb kúszott vele az ágyon. Másik kezével megtámaszkodott, vigyázva arra, hogy tenyere alá ne kerüljön (Név) egyetlen (h/sz) hajszála se.

Nyelvük heves táncot járt, miközben a lány teljes testével a fiúnak feszült. Baromira kívánták egymást. A vörös elszakította ajkait a csókból és a (Sz/sz) szempárba meredt. (Név) elmosolyodott, hiszen most láthatta az, amiről az előbb még csak fantáziált. Kicsit megemelte a lányt, majd háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját.

-Utálni fogom magam.-sóhajtott Kirishima, miközben leszedte (Név)ről a ruhadarabot.

-Ha nem akarod...

-Már bele kezdtem.-vágott közbe.-Nem lenne férfias, felizgatva itthagyni téged.-mondta vissza fektetve a lányt. Kezével óvatosan végig simított az elé táruló csúpasz mellkason. (Név) felkuncogott.-nem mellesleg...-lepillantott már igen csak feszülő nadrágjára.

-Te félsz Bakugoutól, igaz?-Nem is kellett választ kapnia, hiszen a fiú ábrázata mindent elárult. Ekkor két kezét arcára simította.-Hidd el, nem fog bántani.

-Tudom.-motyogta, miközben ismét a lány ajkait érezhette, most vállán.-De nem akarom, hogy haragudjon.

-Rám már így is haragszik.-válaszolt, majd vissza dőlt.-Rád pedig úgyse képes haragudni, szóval evégett ne aggódj. Lazíts.

A vörös bólintott egyet, és ismét letámadta azokat a puha ajkakat. A vággyal teli nyelvcsatát Kirishima nyerte. Egy elégedet mosollyal hajolt el. (Név) arcát fürkészte skarlát szemeivel. Észre se vette hogy nyelve végig szalad felső ajkán.

Olyan érzései voltak jelenleg, amit sose gondolt volna hogy egyáltalán bárki iránt is táplálni fog, nem hogy (Név) iránt. A lány kezei óvatosan simítottak végig felsőtestén lefelé, de a nadrágja szélénél megállt. Felpillantott. Látni akarta a fiú arcát. Kellemes meglepetés volt számára, hogy olyan tekintetet kapott, amire számított.

Hallotta ahogy Kirishima hatalmasat nyel. Ekkor egyik ujját a nadrág szélébe akasztotta. Kimászott a fiú alól és óvatosan fordított a helyzeten. Ajkaival végig simított a vörös testén. Alhasánál pedig elidőzött ajkaival picit.Tetszett neki a srác bőrének illata, és hogy enyhén remeg.

Fel pillantott a vörös szemekbe, miközben lassan kezdte megszabadítani, az igen csak meredező tagot a textil börtönből. Egy pillanatra se szakította meg a szemkontaktust. Ujjaival lassan körbe ölelte a férfiasságot, és óvatosan mozgatni kezdte rajta a kezét. Egy halk sóhaj szakadt ki a fiúból, miközben hátra engedte fejét.

Pár másodbercig még így élvezte, amit (Név) csinált. Aztán kipattantak szemei egy nyögés kiséretével ajkai közül. Most teljesen más érzés járta át testét, ezért oda pillantott. Ismét hatalmasat nyelt, mikor meglátta hogy a lány ajkai közt teljesen eltünt férfassága.

-Te nem vagy normális.-sóhajtotta. Ekkor (Név) elengedte ajkai rabságából és elmosolyodott.

-Miért? Nem tetszik?-kérdezte kezével továbbra is kényeztetve a tagot.

-Egy szóval se mondtam ilyet.-mosolyodott el végül a vörös is.-De ha már te, akkor én is. Fordulj ide a fenekeddel.

(Név) meglepetten nézett Kirishimára, aki még mindig az ajkain tartotta azt az írtó izgató félmosolyt. Óvatosan beharapta alsó ajkát és azt tette, amit a vörös kért. Mikor elhelyezkedtek ismét ajkai közé fogta, de ezzel egy időben egy jóleső sóhaj is kiszaladt belőle, hiszen a fiú nyelve végig simított legérzékenyebb pontján.

~^~*~^~

Az utolsó pár lökésnél Kirishima kicsit bele mart a lány csípőjébe, ahol úgy szorította magára mintha muszáj lenne. (Név) zihálva dölt le a fiú mellé, aki hasonló légzéssel szívta magába a levegőt.

-Basszus.-nyöszörgött picit a (H/sz) miközben egész teste remegett.

-Jól vagy?-kérdezte a vörös, mire csak bólintott, és egy nyelés után ismét azzal próbálkozott, hogy normális legyen a légzése.-Ezt hova?-kérdezte miközben eloperálta magáról a használt óvszert.

Hagyd csak, majd-sóhajtott egy nagyot, felült és levette azt. Az éjjeli szekrényről elvett egy papírzsepit, és becsomagolta.-Kérsz inni?-Felállt és az ajtóhoz közel a szemeteshez vitte a kis csomagot.

-Igen, ha nem baj.-(Név) a kis hűtőből elő vett két üveg vizet és vissza sétált az ágyhoz, amibe bele dölt. Kirishima felé nyójtotta az egyik üveget.-köszi.

-Kérdezhetek valamit?-támaszkodott fel ismét.

-Uhum.-a vörös, már majdnem le is nyelte a fél üveg vizet.

-A képességed oda is ki hat?

Ekkor majdnem kiköpte a fiú a vizet, ami a szájában volt. (Név) csak nevetett.

-Az egész testemre kihat.-pillantott félre zavartan.-De aktus közben nem tudom aktiválni....

-Nem is kell.-emelte meg szemöldökét.

-Én is kérdezhetek valamit?-kérdezte vissza csavarva a palack kupakját. A lány mosolyogva bólintott.

-Bakubro miatt csinálod, igaz?-ekkor a mosoly lehervadt az arcáról.

-Ennyire nyilván való?

-Nem.-ingatta meg fejét.-Őszintén, félig meddig csak tippeltem, a másik meg...rengeteget beszélsz róla.

-Bocsánat.-motyogta felhúzva lábait.-Én csak... Nem tudom mit csináljak ezzel, oké? Tisztában vagyok mit érzek iránta, de... amég nem kezdtem ezt csinálni, még csak rám se nézett... Most meg, a legjobb barátom.-túrt ujjaival (H/sz) tincsei közé.-Szarból, szarba léptem.

Kirishima elhúzta a száját. Ezzel mostmár mindkét oldalt ismerte, és a legszivesebben felnyitotta volna ennek a két félkegyelműnek a szemét. Segíteni akart, de tudta hogy akkor ez a két jómadár semmit sem fog tanulni a dologból.

-És neked jó ez?

-Ami azt illeti...-sóhajtott.-..Nem rossz, de nem ezt képzeltem el kiskoromban.

-Be akarod te ezt egyáltalán fejezni?

-Egyszer igen, hiszen arra esélyem úgy se lesz hogy azzal a kézigránát faszfejjel együtt legyek.-engedte le kezét.-Ezek után meg max elvinne egy-két körre. Szóval, egyenlőre ez marad így.

Kirishima ekkor kellemetlen ízt érzett a szájában és, igen csak rá kellett harapnia nyelvére hogy ne mondjon semmit.

-Ne mondd el neki.-szólalt meg hosszú hallgatás után (Név).

~^~*~^~

Bakugou meglepően nyugodtnak tünt, mikor a vörös abba hagyta a szövegelést. Fusztrált volt, ez tiszta, de mégsem üvöltött vagy akármi.

-Takarodj innen.-mondta. Nem kiabált, mégis Kirishima szíve össze szorult, ahogy meghallotta barátja hangját. Felállt és az ajtóhoz sétált.

-Még valami, BakuBro...

-Mivan?-köpte oda.

-Jobb lesz, ha beszélsz vele, mielőtt az U.A. ribanca lesz.-mondta és lenyomva a kilincset, ott hagyta barátját. Tudta hogy most egy darabig nem fognak beszélni.

Folyt. Köv.

/Nos hosszó kihagyás után hosszú rész. Kicsit kiestem a hangulatából, de azért remélem tetszik :)

Puszi a nózitokra és buksi simi~ ❤️❤️/