- Halkabban! - hallottam meg a könyvtáros hangját, hisz a mellettem lévő asztalnál elég hangosan nevetgéltek. Jelenleg tavaszi szünet van és úgy gondoltam kicsit utána olvasok az itteni dolgoknak. Gyorsan telt az idő és még csak most szántam rá magamat arra, hogy elolvassak pár könyvet és ismeretterjesztő cikket, hogy mi-hogyan működik ebben az univerzumban, vagy ebben a világban. Fogalmam sincsen hogy is fogalmazzam meg a gondolataimat. Éppen egy hatalmas barna könyvet olvastam, egy kicsit eldugottabb helyen. Többet akartam tudni az erőkről és az Átkok könyvéről. Viszont a könyvet nem igazán nevezte meg, ezért sokat kellett agyalnom, hogy most miről is olvasok. Ilyeneket találtam, hogy "A nagy könyv" vagy "Sötét könyv" vagy esetleg a "Fekete szavak". Ezek szerint nem igazán lehet kimondani a nevét? Ettől függetlenül megtudtam, hogy ebben az irományban nem csak elátkozni lehet embereket, hanem valakit felszabadítani egy átok alól, esetleg bájitalokat kreálni. Egyes források szerint saját átkot is kitudsz találni. Rettentően kíváncsi voltam, hogy Jungkooknak minek ez az olvasmány és mihez akar vele kezdeni. Úgysem fogja nekem elmondani, így ezt is magamnak kell kitalálnom.

Pár óra olvasgatás után hallottam, ahogy a velem szemben lévő szék kihúzódik és valaki leül rá. Kíváncsian pillantottam fel, de egy ismeretlen fiúval találkozott a tekintetem. Dús fekete haja volt és hatalmas barna szemei. Szinte meglepetten pillantott rám, amit nem tudtam hova tenni, így zavartan kaptam el tekintetemet egy nekem tetszőleges irányba.

- Szia. - köszönt egy idő után, mikor már kibámulta magát - Kim Seokjin vagyok. - nyújtotta a kezét. Habozva ugyan, de kezet ráztam vele.

- Kim Taehyung. - mondtam egy nagyon halvány mosollyal, ő pedig tovább meredt rám. - Mi a gond? - kérdeztem halkan és szégyenlősen kezdtem el tisztogatni az arcomat.

- Tényleg te vagy az.. - motyogta az orra alatt hatalmas csillogó szemekkel. Nem tudtam mire gondolni, így összeráncolt szemekkel pillantottam vissza rá. Egy széles mosolyra húzta ajkait, majd felpattant és szorosan magához ölelt. Azonnal eltoltam magamtól és értetlenül néztem rá.

- Mit művelsz? Ne taperolj! - mondtam komolyan és összecsuktam a könyvet, majd felkeltem a helyemről és elindultam a könyvtáros felé, hogy kikölcsönözzem ezt a kettő könyvet. Egyik az Átkok könyvéről, másik pedig az erőkről szólt. Nagyon megijedtem, hogy mit akar tőlem. Amióta vannak ezek a látomásaim, nem szeretem ha az emberek hozzám érnek. Miután kikölcsönöztem a könyvet, sietős léptekkel hagytam el a könyvtárat, de a fiú a nyomomban volt.

- Kérlek Taehyung! Várj már! - futott szinte utánam. Gyors besiettem a szobámba, majd becsaptam magam után az ajtót. Ezután láttam hogy becsúsztat alulról egy képet, majd hallottam ahogy elmegy. Kíváncsian vettem fel a képet, viszont időm se volt megnézni mi szerepel rajta, mert egy következő sokk fogadott. Szemeim kikerekedtek és ajkaim elnyíltak egymástól, amikor megfordultam és megpillantottam Jimint Yoongival az ágyon kufircolni, hangosan nyögve.

- Baszkih Thae! - sikít fel szobatársam és bebújik a takaró alá égő vörös arccal. Szinte azonnal elfordultam és sokkoltan néztem a falapra.

- Kopohgni luhxus haverh? - hallottam meg Yoongi szaggatott hangját és egy kis idő múlva eltolt az ajtóból, majd kilépett rajta egy gondterhelt sóhajjal.

- Nem gondoltam, hogy a saját szobámba kopogni kell. - mondtam morogva és megfordultam. - Te mi a picsát művelsz? - ülök az ágyamra és a fotót magam mellé teszem. - Minnel kavargatsz? - lepődök meg. Elpirulva dugja ki fejét a takaró alól, majd bólint egyet.

- Azt hittem később jössz.. - motyogja zavartan én pedig nem tudok mit csinálni csak nevetni. Pont a nagy Min Yoongival? Park Jimin? Ez még viccnek is a legrosszabb esküszöm. Össze se illenek. Max méretileg. - Inkább ne is mondj semmit! Bőven elegek a gondolataid. - duzzog. Elfordulok a másik irányba, hogy feltudjon öltözni, kezembe véve a képet.

- Mellesleg szerintem menj el a fürdőbe recskázni egyet. Van egy olyan érzésem, hogy nem sikerült elsülnötök. - nevetek halkan, merevedésére utalva. Ezután a képre pillantok. Értetlenül nézem meg a rajta lévő embereket. Ezek...mi vagyunk. Én, Jiwoo és Minsoo. De hogy kerül ez a kép Seokjinhez? Ez a harmadik születésnapomon készült. A nagyi fotózta. A képen éppen a tortát eszem, miközben a szüleim vigyorogva néznek engem. Megfordítva a fotót láttam meg, hogy egy kis szöveg is van ráírva.

"Sziasztok!

Itt megint Jiwoo. Ma lett 3 éves a kis Tae. Nagyon sokat fejlődik és iszonyatosan okos. Remek gyerek. Nagyon jól megvagyunk. Hiányoztok!
Remélem ti is jól vagytok! Írjatok majd!

2005.április 16.
Kim család"

Értetlenül olvastam újra és újra a kis üzenetet és szemeimbe könnyek szöktek. Ez valami buta vicc? Szórakozik velem? Mi a fene ez? Arcomat megtörölve néztem a képet és eldőltem az ágyon. Miért írt anyu ennek a Seokjinnak és miért beszélt többes számba? Ezen a helyen folyton akadályokba ütközök és egy csomó kérdést kapok, amikre a választ magamnak kell megtalálnom. Miért nem lehet nyíltan közölni a tényeket? Összeszedve magamat tettem a párnám alá a képet, majd Jimint a fürdőben hagyva léptem ki a szobámból. Nem tudtam hova menjek, de kiakartam szabadulni innen. Minél messzebbre akartam menni. Lassú léptekkel kullogtam végig a folyosón, cipőm orrát tanulmányozva. Sokkal kényelmesebb volt a rendes ruhámban lenni, mint az egyenruhában. Kimentem az épületből egy kis friss levegőt szívni, amikor megláttam azt a bizonyost zöld fényt, amit akkor láttam, mikor Jungkook és Yoongi kinyitották az Átkok könyvét. Azonnal az erdő felé kaptam a fejemet és szinte futva mentem be a fák közé.

Pár lépés után megpillantottam Jeont a fűben ülve, miközben a jól ismert könyvet lapozgatta nagy szemekkel. Szívem azonnal hevesen kezdett el kalapálni amint megláttam, viszont ő nem vett észre. Innen úgy nézett ki, mint egy ártatlan kisgyerek, aki egy képes könyvet nézeget. Tincsei homlokára tapadtak és szemei most nem izzottak vörösen. Egyszerű barnán csillogtak. Halványan elmosolyodtam látványára meg se moccanva. Ha meglátna biztosan azonnal dühös lenne vagy megvádolna azzal, hogy leskelődöm utána. Mondjuk ez valamennyire igaz is. Csak egy kicsit kiakartam élvezni, hogy nem morog rám.

- Ez így egy kicsit veszélyes. Nem gondolod? - szólaltam meg egy idő után, elé lépkedve. Ijedten csapta össze a lapokat, amik hangosan csattanva csukódtak be. Azonnal felpillantott rám, majd tekintete elsötétült. Miért kell mindig így reagálnia, ha meglát?

- Mit akarsz? - sóhajt fel gondterhelten - Idegesítő egy ember vagy. - forgat szemet én pedig elmosolyodom.

- Ahogy te is. - vonok vállat majd leülök szembe vele és kiveszem a könyvet a kezéből. Végigsimítok a borítóján csillogó szemekkel. Nem mondom, ijesztő volt és nem tűnt amolyan romantikus borítónak. Ujjaimat végigvezettem a halálfejen és minden kisebb, kidolgozott domborulaton.

Ajkamba harapva, izgatottan nyitottam ki. Különböző rajzok és írások voltak benne. Gyorsan végiglapoztam, majd visszamentem az első oldalra és sóhajtva néztem Jungkookra.

- Egy szót se értek belőle. - mondom zavartan és csak nézem a képeket és a firkákat a könyvben. Szokatlan volt, hogy nem küldött el és talán még egy mosolyt is megeresztett.

- Elhiszem. Latin írás. A középkorban kerülhetett napvilágra.. - gondolkodik el, engem és az irományt nézve. Kis idő után kiveszi a kezemből, majd maga felé fordítja és elkezdi nekem olvasni. - Damnare liber. Ez azt jelenti, hogy átkozott könyv, szóval nem pontosan van lefordítva a mi nyelvünkre. - mutatja az első lapon szereplő szöveget. - Aki ennek a könyvnek a tulajdonába kerül, legyen ép eszű, gondolkodjon tisztán. Ne a harag, a bánat, a keserűség, egyszóval ne az érzelmei ösztönözzék arra, hogy eme sorokat, oldalakat szavakba foglalja. - folytatja az olvasást én pedig csak nagy szemekkel és teljesen felspanolva ittam a szavait. Egy szót sem értettem, amikor a lapokra néztem, viszont Jungkook mindent letudott nekem fordítani. Igaz van latin órám, de még nem igazán jöttem bele. - Van egy ajánlatom. - pillant fel szemeimbe. Pólóm alját gyűrögetve bólintottam, hogy folytassa. - Ha nem kérdezgetsz rólam innentől, megtanítok neked pár dolgot. Akár a latint is. - mondja komolyan és azonnal választ várva. Tudom, hogy ezt nem fogom kibírni. Szeretnék róla többet tudni és mivel nem ismer, nem tudja mennyire kíváncsi személy vagyok.

- Legyen. - bólintottam szinte azonnal. Engem nem vesz rá ilyenekre, de legalább kicsit okosodom és mellette lehetek.

___________________

És megérkezett Jin is! Yeeyy!
Mit gondoltok, ki lehet ő? 🤨