- Ez nagyon para Taehyung.. - mondja halkan Jimin, miután este felé elmeséltem neki a történteket. Még neki is nehéz volt felfognia a dolgokat és én még mindig traumában voltam. Magam előtt láttam Miyeon olvadozó fejét és azt a halk sutyorgást hallottam folyamatosan. Azóta egy nap telt el. Most vasárnap van és én megállás nélkül erre az incidensre gondolok. Jimin zargatott, hogy mik ezek a kusza gondolatok én pedig megszántam és elmeséltem neki. Végig sokkoltan hallgatott és nem szólt bele. A történet után pár perccel tudott rá reagálni. - Szerintem ezt mondd el Jungkooknak is. - veregette meg vállamat.

- Mi?! Nem! Sose hinne nekem.. - húzom el a számat. Gondolkodtam már rajta, hogy elmondom neki, de biztos vagyok benne, hogy bolondnak tartana és most csak még jobban utál, hogy "kivettem" azt az égett macit a szekrényből. Fogalmam sincsen hogyan hozzam fel ezt neki. Vajon a Jeon rejtélynek ehhez is köze van?

- De muszáj lesz! Ezt nem tarthatod magadban. Hátha tud valami bíztatót mondani. - dörgölte meg orrnyergét, agyalva. - Legalább próbáld meg Tae. - pillantott rám, mire beleegyezően bólintok egyet.

- Na mi a téma? - termett hirtelen az ágyamon Hoseok, én pedig csak egy halk sikkantással üdvözöltem. Azt hiszem ezt sosem fogom megszokni.

- Rólad és Sooyoungról beszéltünk. - mondta kacsintva Jimin, én pedig értetlenkedve nézek rá, majd az elpirult Hoseokra. Bejön neki Sooyoung? Ez hogy nem esett le eddig? Hisz mindig egymás seggében vannak. Vagyis ott van Jaehyun is. Annyira elvakítottak a bajaim, hogy másokét észre se veszek.

- Igen igen! - bólogattam mosolyogva és átkaroltam a teleportálót.

- Szerintünk mindenképpen be kéne próbálkoznod. Annyira nyilvánvaló, hogy Sooyoungnak tetszel Hobi. - mondja Jimin kedvesen és egy bíztató mosolyt küld felé.

- Áááhh.. Nem is tudom. Mostanában mindig Jaehyunnal lóg. Lehet használta rajta a báját, mert Sooyoung folyton csillogó szemekkel bámulja Jae-t.. - hajtotta le fejét a vörös hajú. Jimin közbe jelzett a fejével, hogy húzzak el beszélni Jeonnal. Ijedten ráztam a fejemet.

"HÚZZ MÁR EL!" - mondta az agyamba, mire morcosan néztem rá és sóhajtva álltam fel. - "Jó fiú" - mosolygok végig, mintha semmi se történne. Szemeimet megforgatva löktem meg egy kicsit.

- Most én elmegyek sétálni. Majd jövök! - intettem feléjük, Jimint pedig egy vicsorral ajándékoztam meg. Azt sem tudom hol keressem, így elindultam arra, amerre tegnap Miyeon vezetett. Szinte szemeim előtt látom az aranyosan mosolygó kislányt, aki elvezetett oda. Szívem a torkomban dobogott az egyre közeledő szoba miatt. Nagyon nem mertem benyitni, ezért mikor odaértem, csak meredtem az ajtóra. Mintha az majd magától kinyitódna.

- Jól van! Leszarom akkor! - vágta ki az ajtót Namjoon. Tekintetünk azonnal találkozott én pedig elvörösödve haraptam alsó ajkamba - Mit akarsz? - kérdezte mély hangon, ami miatt csak még frusztráltabb lettem. Magam sem tudom mit akarok.

- Jungkook itt van? - kérdeztem halkan és lehajtottam fejemet, pólóm alját gyűrögetve. Fejével csak biccentett az ajtó felé, majd kikerülve engem sietős léptekkel távozott. Nem mertem belépni a szobába, így egy darabig még álltam a nyitott szoba előtt. Ne legyél már nyuszi! Nagy levegőt véve mentem beljebb, majd becsuktam magam után az ajtót. A szobában nem volt senki, így értetlenkedve ültem le arra az ágyra, ahova a minap Miyeon ültetett. Kellemetlenül fészkelődtem rajta, majd meghallottam, hogy folyik a fürdőből a víz. Szóval fürdik.. Akkor van egy kis időm, felfedezni a szobát. Szinte azonnal felpattantam és kinyitottam a szekrényt, viszont a levegőt kapkodni kezdtem, amikor megláttam a macit a sarokban, Miyeon kezébe. Egy aranyos mosollyal nézett rám, majd kimászott a szekrényből a macit fogva.

- Szia Tae! - köszönt édesen, pont mint tegnap. A szoba ugyanúgy fiús maradt és tekintetemmel végig a kislányt követtem. - Most mi az? - kuncog fel. Nyelnem kell egy nagyot, hogy összekapjam magamat. Visszaültem az ágyra, ő pedig elém huppant a macit szorongatva.

- A frászt hozod rám! Te nem vagy valódi.. - suttogom magamnak a szavakat nagyokat pislogva és közben a takarót gyűrögetem.

- Hát persze hogy nem. - mondja értetlenül - Én már sajnos meghaltam. - görbíti lefelé ajkait. Szívem összeszorul egy pillanatra és szomorúan nézem kedves arcát és csillogó szemeit. Így már azt hiszem elég sok dolog értelmet nyert. Jungkook kishúga meghalt és talán azért ilyen zárkózott. Észre se vettem, hogy a víz csobogása elállt és csak arra kaptam fel a fejem, amikor a forró levegő arcomat érintette. A párás helyiség ajtaja kinyílt és nem hazudok, egy félisten lépett ki rajta. Vizes tincsei homlokára tapadtak és a fürtjein lévő vízcseppek tökéletesen folytak le arcán és mellkasán. Amin elsőre megakadt a tekintetem az egy tetoválás volt, mellkasa bal oldalán, pontosan a szíve felett. Egy dátum volt nagyon szép írással.

2017.09.02.

Tekintetemet lejjebb vezettem kigyúrt hasára és kicsit összefolyt a nyál a számban. Éreztem ahogy az arcom égni kezd és hogy a levegőt szaggatottan veszem, de nem tudtam elszakítani tekintetemet Jeon kibaszottszexi Jungkookról. Eddig hogy nem vettem észre, hogy ennyire dögös? Azt hiszem a meleg mércém most totálisan kiakadt.

- Tae.. Jungkookie nagyon néz téged és mérges. - sutyorogta kuncogva Miyeon mellőlem. Ajkaimat vonallá préselve pillantottam fel az előttem álló szemeibe. Eleinte értetlenkedő arcot vágott, majd egy kicsit beképzeltre váltott és végül felvette szokásos mogorva tekintetét.

- Sz..szia.. - motyogtam zavartan és szégyenemben most eltűntem volna. A szeme láttára bámultam meg! Jézusom ennél kínosabb szituba sose voltam még. Most tuti megtudta, hogy meleg vagyok. Eleve utál, így meg biztosan elpletyizi.

- A ruháimon ülsz. - mondta normál hangon, én pedig mintha csak megégettem volna magamat pattantam le az ágyról és megnéztem hogy valóban a melegítő szetten ültem. - Mit szeretnél? - sóhajtott fel majd leült a ruhák mellé és egy csábos mosollyal nézett rám. Ne! Mi ez a tekintet? Miért néz így? Sírni fogok! Elfolyok! Ne nézz már ilyen szexin!

- Beszélni veled valami fontosról..vagyis inkább mutatni.. - mondtam elhaló hangon és mellé néztem, de Miyeon már nem volt sehol. Amilyen gyorsan megjelenik, olyan gyorsan tűnik is el. Ujjaimat zavartan piszkáltam és nem mertem rá nézni. Szinte éreztem azt a magabiztos aurát, ami körüllengi az egész fiút. Öltözzön már fel az isten szerelmére!

- A testemről? Esetleg szeretnéd újra végigmérni? Vagy mégjobb. Leakarsz tapizni? - mondta egy gúnyos mosollyal én pedig éreztem, hogy az arcom ennél vörösebb már nem is lehetne.

- Álmodozz csak! - forgattam meg szemeimet összefont karokkal mellkasom előtt. Fogalmam sincs mi ütött belém, de szörnyen zavarban vagyok. Halkan elnevette magát, majd felállt és felvette a pulcsiját. Szinte azonnal elfordultam mikor láttam, hogy leveszi a dereka köré tekert törülközőt is. Hogy van ennyi önbizalma? Mellesleg nem is hallottam még nevetni, de nagyon jól áll neki. Halványan elmosolyodtam, majd mikor hallottam hogy kicsit megrecseg az ágy, visszafordultam. Nehéz volt kibírni, hogy ne bámuljam meg, mert egyszerűen maga a tökély volt. Ha a személyisége elviselhető lenne, talán barátkoznék is vele, de egyszerűen kibírhatatlan. Mondjuk nem értem miből gondolom, hogy egyáltalán ő akar velem barátkozni, hisz nyilvánvaló, hogy rühell.

- Mostmár elmondod miért zargatsz folyamatosan? Elhiszem hogyha tetszem, de nem vagy az esetem. Nem gerjedek a fiúkra. - támaszkodik meg kezein kicsit hátrább dőlve. Azt hiszem ez az első alkalom, hogy normális velem.

- Én csak.. - túrtam hajamba - Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezt neked megmutatni, de muszáj látnod.. - haraptam ajkamba majd mellé ültem. - Nyújts ki a kezedet tenyérrel felfelé légyszi. - pillantottam rá zavartan. Kicsit megrázta fejét értetlenül, ami miatt a vizes hajáról pár csepp rám csapódott - Csak csináld! - mondtam morcosan és én is kitártam karomat, hogy megmutassam neki, hogyan gondoltam. Szemeit megforgatva fordult felém teljes testtel és tette amit kérek. Meglepő volt Jungkookot viszonylag kedvesnek látni, de nem zavart. Nagy levegőt vettem, majd két kezemmel megfogtam alkarját. Szemeim kiakadtak és fejem hátra esett, ahogy neki is.

" -SEGÍTS! - sikította Miyeon, de semmi kétségbeesés nem volt kivehető a hangjából. Egyszerűen csak úgy felkiáltott a semmibe. Szemei kifolytak a helyéről, mintha valami szirupot öntöttek volna át a lyukakon. Arca egy pillanat alatt torzult el, de még mindig egyhelyben állt és lefelé konyultak ajkai."

Kezeimet elkaptam és hevesen kapkodtam a levegőt, miközben leszálltam az ágyról. Jungkook még mindig ugyanabba a pozícióban ült és meredt maga elé, majd vörös szemeivel nézett rám. Azt hiszem ez az a tekintet, amikor a halál faszára kívánnak.

- Tűnj el! - morogta az orra alatt és kezeit ölébe ejtette.

- De ma is látt..

- Menj a közelemből Taehyung! És soha többet ne hozd ezt fel nekem! - feszültek meg izmai, én pedig megadóan hagytam el a szobát. Jogosan akadhatott ki, hisz ez egy trauma lehet neki, de ha nem beszéli meg senkivel, felemészti az emlék. Már ha egyáltalán ez megtörtént. Nem vagyok benne biztos mit is láttam pontosan. A múltat vagy a közelgő jövőt? Esetleg csak egy egyszerű rémálmot? Már csuktam volna be magam után az ajtót, de az hangosan csapódott be egyből miután kiértem. Gondolom ő volt..

- Tudtam, hogy ez lesz.. - jelent meg megint mellettem Miyeon. - Sose akar rólam beszélni. - mondja szomorúan, majd elindul a folyosón én pedig követem, mert eleve erre van a szobám és tanulnom kell, mivel holnap suli.

Azt hiszem ezt az egészet egyedül kell megfejtenem.

_____________________

Szerintetek mi történt Miyeonnal és miért lépett kapcsolatba Taehyunggal?
Remélem tetszik nektek eddig!❤️