Taehyung

- Nem fáj semmid, ugye? - simított fedetlen hátamra, ahol már egyáltalán nem volt felfedezhető a szúrás nyoma. Megráztam a fejemet, szégyenlősen megtöröltem a testemet és magam köré tekertem végül a törölközőt.

- Hogy találtál meg? Honnan tudtad hogy baj van? - kérdeztem kíváncsian, majd kezeimet mellkasára simítottam és csillogó szemekkel figyeltem. Vizes tincsei az arcába lógtak, ami miatt iszonyatosan dögösnek nézett ki, ezért szívem heves tempóba kezdett.

- Jiminnel beszéltünk, hogy az új Taehyung kicsit más.. Aztán hamar kiszedtük Namjoonból a turpisságot. - puszilt homlokomra, majd ő is megtörölte magát. - Hozok ruhát. - simizte meg a pofimat és eltűnt az ajtó mögött. A tükör felé fordultam. Még csak most volt alkalmam meglesni magamat. Ajkaim a meglepettségtől elnyíltak egymástól és szemeim is elkerekedtek. Beletúrtam "frissen festett" szőke hajamba és közelebb hajolva figyeltem meg szemeimet. Tetszett nem tagadom, de a barna után ez a világos szín igencsak szokatlan. Magamban motyogtam valamit, amit még én se értettem igazán és csak ekkor éreztem meg Jungkook erős karjait magam körül.

- Furán nézek ki.. - suttogtam fejemet a vállának döntve és kézfejére simítva.

- Még én is szokom, de szerintem így is csodaszép vagy. - csókolt a nyakamba. Elmosolyodva pillantottam szemeibe a tükrön keresztül. Elolvadok tőle.

Miután felöltöztünk, visszamentünk a szobába és leültünk egymással szembe. Kezeimet azonnal megfogta és csak mosolyogva nézett. Zavarba jövök egyfolytában ettől a tekintettől.

- Mit gondolsz milyen prófétáról beszéltek? - kérdezte egy idő után. Felkaptam a fejemet és agyalni kezdtem. Arra gondoltam, talán az Átkok könyvében lehet valami, ami a hasznomra válhat, viszont azt Seokjinnél hagytam. Ajkamba harapva kezdtem el nagyon erősen koncentrálni, úgy éreztem bármire képes lennék. Pár pillanat múlva az ölünkben termett a könyv. Nagy szemekkel pislogtunk mindketten, majd elvigyorodtam és meglestem tenyereimet.

- Szerintem ezekkel a kezekkel bármire képes vagyok. - mondtam izgatottan, de ő csak egy perverz fejet vágott. Fülig pirulva csaptam meg gyengéden. - N..ne is álmodj róla. - forgattam meg szemeimet habogva. Ezután inkább kinyitottam a könyvet és lapozgatni kezdtem, hátha megint van benne valami olyan, ami segíthet. Pár oldalt elhagytam, amikor egy hosszú szöveget vettem észre. - Ezt te látod? - fordítottam Jungkook felé a könyvet.

- Igen. Lefordítsam? - kérdezte, bár a válaszom meg se várva vette kezeibe a könyvet. Csak bólintottam egyet. - Összefoglalva mondom el neked, mert ez még nekem is magas. - vakarta meg tarkóját - Na szóval.. Három próba elé voltál állítva és hogyha ezeket elvégezted vagy esetleg megtörtént, az erő csak akkor lehet a tied. Az első, hogy..beszélj a holtakkal.. - motyogta - A második, hogy átsegíts egy elveszett lelket a Fénybe. - sóhajtott halkan - A harmadik pedig, hogy magad is halott legyél egy kis időre. - pillantott fel szemeimbe.

- Ez mind megtörtént. - túrtam hajamba.

- Ezentúl az erő csakis a tiéd. Ide az van írva, hogy ez a hatalom már évszázadokon át, mágusokról mágusokra szállt. Te vagy a következő és amikor eljön az idő neked is megkell találnod a megfelelő örököst, akinél az erő jó kezekben lesz. - olvasgatta a sorokat, majd amikor a végére ért, felnézett rám - A külsőd csak plusz pont. Elvileg ez nem mindenkinél változik. - adta vissza a könyvet. Nem igazán tudtam megszólalni, hisz próbáltam a hallottakat feldolgozni. Nehéz volt nem arra gondolni, mekkora felelősséggel is jár ez az egész, de nem aggódok. Ha nagyapa úgy gondolta én vagy a megfelelő személy, akkor nem kételkedem benne.

- Ez..azta.. - mondtam halkan és fejemet Jungkook mellkasának döntöttem - Túl sok egyszerre. - sóhajtottam fel.

- Gyere pihenj! Biztosan fáradt lehetsz. - tette el a könyvet, miközben szépen elfeküdt és a mellkasára húzott.

- Tényleg az vagyok.. Jin nem is engedte, hogy aludjak. - sóhajtottam fel, fejemet mellkasába fúrva és kis köröket rajzolgattam bicepszére. Végigsimítottam karján pár ujjammal csuklójáig, majd vissza a válláig. Ezzel szórakozgattam, de mikor álmosabb lettem csak tenyerébe firkálgattam, végül összekulcsoltam ujjainkat és elnyomott az álom. Szemhéjaimon ólomsúlyok voltak, nehéz is lett volna nyitva tartani őket. Kis idő múlva már mélyen aludtam Jungkookon, miközben vigyázott rám. El sem moccant mellőlem, hanem végig velem volt és a hátamat simogatta szabad kezével. Ő az első igaz szerelmem és nagyon nem akarom elszúrni. Sokat jelent nekem és tudom, hogy én is neki. Látszik rajta mennyire fontos vagyok a számára és az érzés teljesen kölcsönös.

Este fele lehetett, amikor nyitogatni kezdtem pilláimat. Mindketten ugyanabban a pozícióban lehettünk annyi kivétellel, hogy a szabad ágyon Namjoon ült és telefonozott. Amikor étezte, hogy egy ideje már figyelem, felénk fordította fejét. Tekintete rögtön bűnbánó lett, szemeit lesütötte és visszafordult a telefonja felé. Rosszul esett, hogy velem is szórakozott, hasonlóan, mint Jiminnel. Nagyon nem szép dolog kihasználni a másikat, csak ezért mert megteheted. Fejemmel feljebb kúsztam, egy puszit nyomtam Jungkook arcélére és elengedtem kezét. Halkan pihent ő is, hisz biztosan fáradt lehetett már. Lassan felültem, óvatosan nehogy felkeltsem, majd lemásztam róla és betakartam. Egy puszit nyomtam homlokára elmosolyodva, majd egy utolsó, szúrós pillantást vetettem Namjoon felé és kimentem a szobából. Kint már besötétedett, de nagyjából olyan nyolc óra lehetett. Érdeklődve pillantgattam ide-oda. Be kell valljam hiányzott ez a hely, mégha a világ legfurább helye is.

- Taehyung?! Te vagy az? - ugrott a hátamra Jimin. Kicsit megbillentem, de épphogy eltudtam kapni.

- Én vagyok, igen. Ki más lenne ilyen szexi? - vigyorogtam rá, majd letettem és felé fordultam. Szemöldökei homloka közepéig ugrottak, ajkai hatalmasra nyíltak. - Na mi az? Mondtam, hogy szexi vagyok. - nyaltam meg mutató-és kisujjam, majd szemöldökeimet megformáztam vele.

- Jobban nézel ki, mint valaha! - paskolta meg a vállamat, karon ragadott és teljesen kifaggatott a hétvégémről. Minden kérdésére választ adtam, részletesen beszámoltam a biológiai családommal történő találkozásról. Elképedve hallgatott. - Éreztem én, hogy rosszban sántikál! - rázta a fejét - De legalább kiderült, hogy egy nagy varázsló leszármazottja vagy. Már csak azt nem értem, hogy miért mondta, hogy elátkozott vagy.

- Szerintem csak féltékeny volt. - gondolkodom el halkan, bár eszembe jut amit a könyvben olvastam. Lehet a kettő üti egymást. Nem is tudom. Vagy csak Jin akarta, hogy úgy olvassam.

Egy órát beszélhettem Jiminnel, bár Jungkookról nem is kérdezett szinte semmit, ami nem zavart. Tudtam hogy az legkisebb lábujjamig elpirulnék ha róla kéne beszélnem.

Visszaballagtam a Namkook szobába, óvatosan benyitottam és bemásztam Jungkook mellé.

- Merre jártál? - ölelt magához azonnal és arcát a nyakamba fúrta, ki se nyitva szemeit. Ujjaimat hajába vezettem és tincseivel kezdtem el szórakozni.

- Csak sétáltam egyet, meg beszéltem Jiminnel. - pusziltam koromfekete hajkoronájába, lábamat átvetve derekán. Egy ideig nem tudtam aludni, mivel Kook annyira vágyott a törődésre, hogy amint abbahagytam haja simogatását, ébredezni kezdett. Ez miatt sokáig birizgáltam loboncát és igyekeztem elaltatni, ő pedig csak halványan mosolyogva pihent. Remélem sosem akar majd elhagyni, mert azt nem élném túl.

__________________

Ezután még egy epilógus várható ha minden igaz, utána pedig vége:(
Ha van valami kérdésetek azt nyugodtan tegyétek fel és akkor lehet csinálok egy másik fejezetet "Utószó" címszóval ❤️