Szombat reggel hamar kipattantak a szemeim. Még nagyon korán volt és szerintem jelenleg a nap sem bukkant fel, de én már csapzottan, átizzadva a pólómat ültem az ágyamon, kibámulva az iskola udvarára. A szorongó érzés hamar hatalmába kerített, ahogy arra gondoltam, ma Jinnel elhagyom a sulit és meglátogatom a biológiai szüleimet. Szomorú íriszeimmel pásztáztam a kihalt iskolai területet, ami napközben a gyerekekkel van megtömve. Nem tudtam sehogy sem megnyugodni. Egyszerűen rettegtem a gondolattól, hogy "édesanyám" és "apám" vajon miért dobhattak el maguktól? Egyáltalán miért nem kellettem neki? Csak azért mert elátkozott vagyok? Akkor ezek szerint meg sem kellett volna születnem.. Nem akartam találkozni velük és fogalmam sem volt róla, hogy miért mentem bele, amikor Jin előállt ezzel a tervvel. Ajkaimat téptem fogaimmal, míg meg nem éreztem a vér vasas ízét a nyelvemmel.

Előkapartam telefonomat az éjjeli szekrényemről, majd bekapcsoltam a vakut. Nem tudtam mit csinálok jelenleg, csak kicsit sétálgatni akartam, kiszellőztetni a fejemet. Kinyitottam a koliszoba ajtaját, majd papucsomba belebújva hagytam magára a békésen szunnyadó Jaehyunt. A vakuval a folyosót világítottam meg, szigorúan csak a lábam elé irányítva a fényt, nehogy ezzel feltűnést keltsek a hajnali homályban. Agyam kikapcsolt, kezeim remegtek és aprócska lábaim is lassan suhantak végig a keskeny folyosókon. Aztán megálltam. Halkan pihegtem a kimerültségtől és a le-lecsukódó szemeim is a fáradtságról árulkodtak, viszont nem tudtam volna visszaaludni a saját szobámban. Csakis Jungkook tudna nekem segíteni, ahogy a melegséget nyújtó karjaival átölel.

Számat összepréselve nyomtam le a szobaajtó kilincsét, abban reménykedve hátha nyitva hagyták azok a félnótások és nagy szerencsémre így is történt. Megvilágítottam a két ágyat a szoba két oldalán. Az egyikben Namjoon feküdt, a takaró levolt rúgva róla és bal keze a feje alatt pihent. Másikon pedig Jeon aludt nyugodtan. Szabad kezemmel pólóm alját gyűrögettem, majd beléptem a helyiségbe, becsukva magam után az ajtót. Kikapcsoltam a telefonom vakuját, majd hevesen dobogó szívvel, céltudatosan indultam meg Jungkook ágya felé. Letettem a telefonomat az övé mellé, majd tekintetem arcára tévedt.

Tökéletlenül tökéletes ajkai elnyíltak egymástól, fekete, dús haja félig arcába omlott. Egy szürke trikó volt rajta és egy fekete boxer, bár ez nem olyan biztos, hisz a színeket nehezen vettem ki ebben a sötétben. Remegő kezemmel kicsit félve simítottam arcára, ezzel elsöpörve pár tincset a szemei elől.

- Jungkook.. - suttogtam halkan, mire az alvó fiú nyammogni kezdett - Jungkookiee.. - motyogtam zavartan és picit felemeltem a takaróját, ezzel belátást engedve a takaró alatt összekulcsolt ujjaira.

- Hm? - morogta halkan, fejét felém fordítva, majd lassan pislogni kezdett - Taehyung..? - kérdezte rekedtes hangon. - Baj van? Hány óra? - dörzsölte meg szemeit. Megráztam a fejemet, miszerint nincs baj, majd a takarót gyűrögettem szégyenlősen.

- Aludhatok..veled? - nyeltem nagyot és elpirultam, bár ezt ő szerencsére nem láthatta. Halvány mosolyra húzta ajkait, majd a falhoz húzódott és felemelte a takarót jobban. Egyből vettem a bátorságot és bebújtam az előmelegített ágyba. Karjaival magához húzott, én pedig fejemet a mellkasába fúrtam.

- Biztosan minden rendben? - nyomta buksiját a hajamba és kellemesen bizsergető lehelete égette fejbőrömet.

- Mostmár igen. - susogtam alig hallhatóan és én is átkaroltam szorosan a derekát - Aludj jól.. - simogattam oldalát és egy apró puszit nyomtam ádámcsutkája alá.

- Te is Édes. - dörmögte vissza, majd kis idő múlva már ismételten egyenletesen szuszogott. A szokatlan becenévre még jobban zavarba jöttem. Úgy vettem észre, hogy egyre jobban becézget és ez nagyon tetszett. Közelebb férkőzve hozzá szippantottam be citrusos illatát, miközben lehunytam szemeimet és igyekeztem visszaaludni.

Reggel meggyötört pilláimat kezdtem el nyitogatni lassan. Jungkook keze a hátamat simogatta, így arra következtettem, hogy bizonyára már fent van. Némán ásítottam egyet, ajkaimmal végigsimítva a nyakán elhelyezkedő vékony bőrön. Halkan felszusszant és egy puszit nyomott a hajamba.

- Jó reggelt! - hajolt el egy kicsit, majd homlokomra is egy ugyanolyan gyengédségű puszit lehelt, mint a hajamba. Elpirulva biccentettem egyet köszönés révén, majd lesütöttem szemeimet. - Miért jöttél át? Ennyire hiányoztam? - mosolyodott el pimaszul, de mégis kedvesen. Arca gyűrött volt, pofiján látni lehetett a párna nyomát. Kócos fürtjei az ágyra hullottak, miközben engem munstrált.

- Felkeltem, aztán nem bírtam visszaaludni. - nyüszögtem halkan - Bocsánat.. - haraptam be ismét alsó ajkamat.

- Semmi baj. Többet is aludhatnának együtt. - jegyezte meg kicsit bizonytalanul, ami miatt én csak bátrabb lettem és bólintottam - Valami bántja a szíved, igaz? - simított nagy tenyerével az arcomra és elveszett tekintetemet kereste. Ismételten bólintottam egyet. - És el is mondod nekem mi az? Tudod, hogy megbízhatsz bennem.. - cirógatta almácskámat tovább.

Gondterhelten felsóhajtottam, majd elmeséltem neki, hogy Jin elakar vinni a szüleinkhez. Megemlítettem azt is, hogy a szüleim a születésem után eldobtak maguktól és, hogy elvileg elátkozott vagyok, amire csak elkerekedett szemekkel figyelt, de nem szólt semmit. Mondtam neki, hogy ma mennék hozzájuk és nem igazán vagyok biztos a döntésemben, mivel van bennem egy kis harag a vérszerinti szüleimmel kapcsolatban, viszont mégiscsak válaszokat akarok a kérdésemre. Röviden, beavattam mindenbe.

- Ha nem állsz készen, ne menj még el, de adj nekik egy esélyt.. Biztosan elmesélik majd mi is történt akkoriban. - válaszolta kedvesen és nem is nagyon faggatott tovább, amiért hálás voltam. - Én támogatlak akárhogy döntesz Tae. - csókolt ajkaimra. Bágyadtan elmosolyodtam.

- Készen állok...csak nehéz.

- Tudom, hogy az. De nyomós oka lehetett Jinnek, amiért elhívott. Lehet a szüleitek kérte meg őt. - suttogta halkan, mivel Namjoon mellettünk horkolt. Egy ideig még némán figyeltük egymást, feltérképezve a másik reggeli arcát. Szemöldökei gubancosak voltak, szempillái viszont precízen helyezkedtek el szemhéján. Rózsaszín ajkai még puffadtak voltak a reggeli kelés miatt. Gondolom hétvégente sokáig alszik. Izmos karjaival továbbra is tartott és védelmezett. Nem tudom mikor lett ennyire jó a kapcsolatunk, de nekem nagyon tetszik ez a Jungkook, aki nem a gonosz szemeivel méreget.

- Akkor megyek és elkészülök. - hebegtem zavartan. Jeon csak halkan felnevetett, hogy ennyire szégyenlős vagyok, majd egy gyors csók után elengedett. Visszasiettem a szobámba, hogy senki ne lásson, telefonnal a kezemben, majd egy kisebb táskába belepakoltam pár dolgot. Nem tudtam mennyi időre megyünk, mivel Jin csak a szombatot említette, de az se volt kizárt, hogy akár egész hétvégén ott ragadok a "családommal". Tíz fele kopogtattak az ajtómon. Ekkor én már felöltözve, megfésülködve ücsörögtem az ágyamon és vártam, hogy a bátyám megjelenjen. Idegességemet nem tudtam elnyomni, tenyereim izzadtak és a levegőt is szaggatottan vettem. Felkaptam cipőimet, majd kinyitottam az ajtót. Jin egy teljesen hétköznapi ruhát viselt, vállán egy oldaltáskával, miközben egy széles mosollyal kapta tekintetét arcomra.

- Szia! - köszönt izgatottan - Készen állsz? Mehetünk? - nézett szemeimbe.

- Igen. - bólintottam elrejtve a J betűs medállal díszített láncomat. Úgy éreztem erről még nem számolok be senkinek. Jinnel kisétáltunk az iskolából, egyenesen az egyik titkosított átjáróhoz, amit csakis szigorúan hétvégente nyitnak meg.

- Vonattal megyünk majd, mivel kicsit messze laknak, de ne aggódj, minden rendben lesz. - nézett rám bíztatóan.

- Taeeehyyung! - hallottam meg egy ziháló hangot. Felkuncogva néztem Jungkook irányába, aki szélsebesen közelített felénk, majd gyorsan zárt karjai közé - Köszönés nélkül akartál itt hagyni? - suttogta halkan, hogy csak én halljam, majd egy puszit nyomott a fülem mögé. Elmosolyodva öleltem vissza a nyakánál. - Vigyázz magadra és írj azonnal, ha baj van. - lepte el nyakamat pillangó puszikkal.

- Úgy lesz. - simítottam hajába boldogabban. Jungkook mindig elérte, hogy egy pillanat alatt feldobódjak. Ezután elhajolt, majd egy gyengéd puszit nyomott arcom bal oldalára is. Kicsit talán vörösre is színeződött az arca, hasonlóan az enyémhez, de felettébb édesnek találtam. Pofiját megcirógattam, majd Jinnel karöltve elhagytam az iskola területét.