Jaehyun szokásosan később kelt fel, mint én. Elvégeztem a tipikus reggeli rutinomat, beállítottam a hajamat, hogy Jungkooknak tetszek. Ha most Jiminnel lennék egy szobában, biztosan megosztottam volna vele a tegnapi csókos incidensemet. Szinte látom magam előtt, ahogy mindenféle idióta tanáccsal lát el, bár most talán jól is jönnének. De inkább nem is foglalkozom vele, majd elmesélem neki a suliban.

Helyes Jeon: Megyünk együtt suliba?

Halványan és izgatottan mosolyodtam el, majd kicsit várattam a visszaírással. Nem tudom pontosan, hogy miért is ez lett a neve, amikor beállítottam.

Helyes Jeon: Akkor igen? Csak mert már az ajtód előtt vagyok.

Halkan felnevettem és megforgattam szemeimet. Eltettem a telefonomat, majd felvettem a cipőmet is. Egy utolsó pillantást vetettem magamra és kinyitottam az ajtót. A tegnap történtek azonnal az eszembe jutottak. Viszont nem festett annyira jól, mint délután. Orra piros volt és mintha kicsit ki lett volna dörzsölődve a sok orrfújástól.

- Jó reggelt. - mosolyodott el kedvesen és kezeit kicsit félénken tárta ki. Kérdőn néztem rá, jobb szemöldökömet felhúzva. Fejemet is oldalra döntöttem. - Öhm..nincs reggeli ölelés? - kérdezte azonnal, fura arckifejezésemet látva és kezeit egyből leengedte maga mellé. Nagyon meglepett, hogy az ölelésemre várt. Mármint az ÉN ölelésemre.

- Kell? - értetlenkedtem halkan - Nem vagyunk együtt elvileg, te meg Jihyoval kavargatsz a pletyik szerint, na meg láttam is. - fonom keresztbe karjaimat és elsétálva mellette indultam meg a suliba, játszva a fejem.

- Hé! - morgott halkan és utánam iszkolt - Mi az hogy láttad?

- Véletlen rátok nyitottam miközben leápolt. - hajtottam le a fejemet elvörösödve. - Együtt vagytok? - kérdeztem halkan, kezeimet zsebre téve.

- Dehogy! - vágta rá azonnal - Jihyo csak néha kielégített. Nem vagyok együtt senkivel sem. - tiltakozott hevesen, kezeivel is gesztikulálva. Ezután tüsszentett párat aranyosan. - Miattad még meg is fáztam. Te hogy nem vagy egy kicsit sem beteg? - nézte folyamatosan arcomat. Ez egy nagyon jó kérdés. Észrevettem a napokban, hogy gyorsabban gyógyulok meg egy-egy adott dologtól. Például mikor Jungkook megégette a kezemet, másnapra már nem is látszódott. Hanyagul vállat vontam, miszerint nem tudom. - Taehyung.. - állít meg, szembeállva velem - Nem hiszel nekem? Tényleg nincs semmi Jihyoval. - sóhajtott fel hajába túrva feszülten.

- Ha lenne se érdekelne.. - motyogtam duzzogva. Megforgatta szemeit, majd nyakkendőmet megfogva húzott közelebb, így orraink összeértek. Nagyot nyelve sütöttem le szemeimet, majd visszavezettem tekintetemet sötét íriszeibe. - Most megcsókolsz vagy sem? - suttogtam halkan, a folyosó közepén állva, bár senki nem volt itt. Féloldalasan, pimaszul elmosolyodott és megnyalta ajkait. Ezt nem tudtam nem végignézni, így beharaptam alsó párnácskámat.

- Kikészítesz Tae.. - kuncogott fel, majd ajkait enyémre tapasztotta. Nem volt csókcsata, csak egy reggeli üdvözlő puszi - Fogkrém ízű a szád. - nevetett halkan és elengedte nyakkendőmet. Zavartan sóhajtottam egy nagyot, majd elpirult arcomat a mellkasába nyomtam. Nem gondoltam, hogy tényleg megcsókol amikor bárki megláthat.

- Most tegyünk úgy, mintha semmit nem láttunk volna? - hallottam meg Jimin döbbent hangját. Yoongi felnevetett és átkarolta párját - De komolyan.. Mondd, hogy te is láttad Yoongibongi! - fordult barátja felé.

- Nem láttatok ti semmit. - ölelt magához egy kicsit Jungkook, majd elengedett és még egy puszit nyomott ajkaimra. Ez miatt ismételten kipirultam és gyors karon ragadva Jimint indultam meg vele a suli felé. Elmeséltem neki töviről hegyire a tegnap történteket és a ma reggelt is, de végig suttogva, mivel Jeonék kicsivel lemaradva tőlük jöttek utánunk. Láttam arcán a hatalmas nagy meglepettséget, majd egy őrült vigyort.

- Ezt el sem hiszem!! - mondta boldogan, kezemet megfogva és lóbálgatni kezdte. - Te meg Jungkook? Isteneeemm!! Imádom ezt a párosítást! - pattogott felcsigázva.

- Nincs semmiféle párosítás. - mondtam lazán.

- Nincs? - karolta át vállaimat Jungkook, mellénk lépve. Jimin szélesen mosolyogva engedett el és bevárta Yoongit.

- Van? - fordultam felé, húzva az agyát. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy van-e köztünk valami, vagy csak szédít. Hisz Jungkook nagyon ilyen. A kisugárzásával szerintem elég sok embert levesz a lábáról, köztük engem is. Kérdésemre közelebb vont magához és hajamba puszilt.

- Még jó, hogy van Taehyung. - simogatta vállamat. Megszeppenve bújtam hozzá, de mikor a suli területére értünk, elakartam engedni. Ő viszont ezt nem igazán díjazta, így megfogta a kezemet és úgy sétált mellettem - Zavarban vagy, hogy minket néznek? - húzogatta szemöldökét és kezemet lazán, de mégis kicsit szorosan tartotta mancsában, nehogy megfutamodjak. Halkan hümmögtem, hogy igen, majd bólintottam is mellé. Tényleg sok ember megnézett minket. Tekintetemet folyamatosan a földön tartottam és igyekeztem nem felfigyelni azon mondatokra, hogy Jungkook ismét felszedett valakit, aki csak pár napig kell neki. Egy idő után elegem lett és inkább elhúztam a kezemet, majd zsebre vágtam azokat. - Figyelj.. Ne foglalkozz velük Taehyung. - simított a hajamba.

- De igazak, nem? - suttogom csalódottan - Mindenkit csak kihasználsz érzelmileg.. Azt akartad az elejétől kezdve, hogy hazamenjek..

- De már nem akarom.. - fogta meg újfent a kacsómat és visszahúzott a koli felé. Nem is ellenkeztem, mert tudtam, hogy sokkal erősebb nálam. Behúzott a szobájába és leült az ágyára. Kérdés nélkül húzott az ölébe és levette a táskámat, majd a sajátját is. Csendben figyeltem arcát, kicsit zavartan és lehajtottam aztán a fejemet. - Nagyon fontos lettél nekem Szöszi.. - fogta közre arcomat és felemelte a fejemet. Kiskutya szemekkel nézett rám, amit nem tudtam hova tenni. Ilyenkor irtó édes és gyengéd. Egyszerűen imádom mikor ilyen szelíd velem. - Nem éreztem még ilyet fiúval.. Szóval ez nekem rohadtul új még. - simogatta kétoldalt almácskáimat, néha összenyomva őket, ami miatt ajkaim egyik pillanatról a másikra puffadtak meg.

- Te..te is fontos lettél nekem.. - bújtam tenyereibe elolvadva szavaitól.

- Kiakarom tapasztalni milyen az, ha valakit kedvelek és ő is engem.. És az meg csak a plusz, hogy ilyen kis kötekedős vagy és nem adod könnyen magadat. Nagyon bejön. - mosolyodott el féloldalasan, nagyon szexin. Hevesen bólogattam, igazat adva neki, ugyanis én is így éreztem. Megakarom tudni milyen ha szeret az, akit te szeretsz. Ha igazán szerelmes vagy. - Tudod rengeteget gondolkodtam rajtad az utóbbi időben. Valahogyan mindig az elmémbe kerültél, akár csak egy pillanatra is. És ez kezdett megőríteni. - sóhajtott fel egy cseppet rájátszva. Halkan felkuncogtam cselekedetén és elgondolkodtam. Annyira szokatlan ezt Jungkooktól hallani. Hogy valaki ténylegesen ennyire megragadt neki és nem akarja elengedni. És az, hogy ez a valaki én vagyok, borzasztóan jól esik, ugyanis én is így vagyok vele.

- Nem tehetek róla, hogy felejthetetlen vagyok. - poénkodtam aranyosan legyintve jobb kezemmel. Tenyereit leszedte arcomról, majd a táskájába nyúlt és előhúzott egy kis dobozt. - Hűha! Gyorsan haladunk! Máris megkéred a kezem? - kérdeztem halálosan komoly arckifejezéssel. Édesen felnevetett megrázva a fejét, majd a kezembe nyomta. Érdeklődve pillantottam elsőnek szemeibe, majd biccentett egyet, így a dobozra néztem. Izgatottan nyitottam ki, majd nagyokat pislogva emeltem ki belőle a J betűvel díszített nyakláncot. - Azta.. - néztem az ezüst színű ékszert.

- Nem most akartam odaadni, de nem tudtam tovább várni. Órák után szerettem volna. Ugye tetszik..? - halkult el - Nagyon sokáig kerestem a megfelelőt, mert... - itt ajkaimat az övéire nyomtam egy gyengéd csókot adva neki.

- Imádom. - suttogtam boldogan.

- Az egyik boszi ismerősöm védő bűbájt tett rá, így amikor téged bántana valaki, ez meg fog védeni. - mondta kedvesen, miközben felcsatolta nekem - Nagyon jól áll. - nézte meg a medált ő is, mellkasomra simítva - Remélem működni fog majd. Nem szeretném, ha valami bajod lenne. - puszilt homlokomra hosszan. Boldogan elmosolyodva öleltem át nyakát és ismét megcsókoltam finoman. Párnácskáimat lassan és érzékein mozgattam, arcára simítva, miközben ő a kezeit derekamra tette. Teljesen átadtuk egymásnak gyengéd érzelmeinket. Nyelveink egy idő után találkoztak és ismerkedtek egymással, mintha már ezer éve nem találkoztak volna.

- Köszönöm Kook. - néztem szemeibe hálásan és egy cuppanóst nyomtam szája szélére. A J betű nekem nagyon sokat jelent jelenleg és nem a rossz értelemben. Főleg azt, hogy mostmár hozzá tartozok. Vagyis remélem.. És azt is remélem, hogy Jungkook is így gondolja..

____________________

Jelenleg úgy érzem írói váltságban vagyok. Nagyon nem jönnek a szavak, a mondatok, ezért nézzétek el, ha kicsit összecsapott lett. Ez miatt viszont lehet, hogy a részek ritkán jönnek majd...