Leültem egy távolabbi padra és kicsit puffogva néztem Jungkookra, aki visszament Yoongiékhoz. Most kicsit sok volt nekem. Megölelni se tudott rendesen, pedig én hülye már azt hittem kezdünk barátok lenni. Sajnos, amikor nagyon ideges vagyok, akkor is rám tör a sírás. Nem tudok ellene mit tenni, csak kisírom magamból a feszültséget és holnapra minden jobb lesz.

- Szia Tae.. - ült le mellé Jin és aggódó pillantásokkal jutalmazott. - Hallottam mi történt a szobáddal. A suliban már elterjedt a pletyka. - sóhajt fel hátamra simítva kedvesen.

- Remek. Még az is. - töröltem meg szipogva az arcomat és előkapva egy zsepit, kifújtam az orromat. Halkan felsóhajtott bátyám, de továbbra is aggódva figyelte mozdulataimat.

- Nem hinném, hogy sokáig lesz téma. - von vállat szemeimbe nézve - Az emberek arról beszélnek, ami új. Úgyis történik majd valami, ami sokkal érdekesebb lesz. - nevetett fel halkan, ami engem is megmosolyogtatott. Vicces a nevetése és jól esik, hogy próbál megvigasztalni

- Gondolod? - egy kicsit eltűnt a feszültség belőlem. Talán mintha a testem is könnyebb lenne, hisz igaza van. Majd lesz valami más, ami felkelti a diákok érdeklődését és az lesz a téma. - Igen. Igazad lehet. - bólintok magabiztosan. - Csak hát mégis zavaró ez a fenyegetőzés.. - vakartam meg a tarkómat. - Nem tudom kiben bízhatok.. - mondtam halkan, felpillantva szemeibe. Halványan elmosolyodva nézett rám.

- Tudod, hogy bennem száz százalékosan bízhatsz. Még csak most kaptalak vissza. Miért akarnálak máris elveszíteni öcsi? - nevetett fel halkan és kezét a vállamra tette. - Nemde?

- Ha te mondod. - nevetek fel én is. Ezután még elég sokat beszélgettünk. Nem mertem megkérdezni a szüleimről, pedig annyira kíváncsi voltam, hogy a szemeim majdnem kipattantak a helyéről. Viszont Jin minden kérdésemre kedvesen és megértően válaszolt, amit csak feltettem neki. Megkért, hogy kevés emberben bízzak, mivel a suli elég érdekes szokott lenni. Itt sokszor fontosabbak az erők, mint a titkok és ez miatt volt olyan is, aki elhagyta a sulit, hiába erősködött az igazgató. Senki se szereti a botrányokat, én pedig meg is akarom előzni ezeket. Aztán mindketten bementünk a kolis részre. Jin otthagyott én meg csak néztem ki a fejemből, hogy most merre. A szobám felújítás alatt van, oda nem mehetek. Ezen felül Jimin biztosan Yoonginál fog aludni, így ezt IS egyedül kell megoldanom. Jiminre valamiért a napokban nem számíthatok. Nem csak Yoongi miatt, csak úgy eleve. Egyre furább, de lehet csak az miatt, mert szerelmes és alig tud koncentrálni a barátaira.

Megkerestem a kollégiumi felügyelőt és megkérdeztem hova tudnék beköltözni. Azt mondta Jaehyun szobájában elférnék, így hát el is indultam a megadott szobaszámhoz. Azért jó, hogy legalább nem ismeretlenhez kell mennem. Párat kopogtam, majd egy "Szabad" után benyitottam.

- Szia Jae. Na ki az új szobatársaad? - vigyorogtam rá, magamra mutatva, ezzel segítve neki. Kedvelem Jaehyunt és még nem volt alkalmam jobban megismerni, de hátha most.

- Nem tán...te? - nevetett fel halkan és elkezdett kicsit összepakolni. - Megtiszteltetés. - rázza a fejét kuncogva. A napszemüveg, mint mindig, most is takarja a szemeit. Pedig annyira megnézném milyen íriszei vannak. Jaehyun nagyon is helyes, de fontos lenne felmérnem a szemét is, hogy ezt biztosra tudjam mondani. Viszont ez lehetetlen, hisz akkor egy kis ideig szerelmes lennék belé. Ha jól tudom, csak egy hétig tartana ez az egész. Vagyis egyszer Jimin ezt mondta nekem.

- Igen igen. Én vagyok. - ültem le a szabad ágyra - Hogy hogy te egyedül laksz? - kérdeztem kíváncsian, arcát nézve.

- Volt anno egy szobatársam, de nem bírt sokáig egy emberrel osztozkodni egy helyiségen. Túlságosan is rendmániás volt, aztán inkább átment egy másikba, ahol egyedül lehet. - mesélte sóhajtva - Pedig eskü bírtam. - vont vállat nevetve. Letettem a táskám az ágyra és a ruhákat kiszedtem belőle a könyvet gondosan takargatva, majd eltettem a táskát is a szekrény aljába. Kicsit még beszélgettünk Jaehyunnal, majd mondtam neki, hogy inkább most pihenek egy kicsit. Sajnos aludni már régóta akarnék, de a rémálmok kicsinálnak. Egyszerűen már nem bírok aludni, mert félek, hogy a rémálmok hatása még mindig tart. Jungkook szerint a szünetig fog.

Viszont a szünet pikk-pakk eltelt, én pedig már teljesen felszerelkezve mentem be az iskola területére, kicsit kialvatlanul. Magamba szippantottam a friss felmosó oldat szagát és egy mosollyal mentem az osztályterembe. Jungkookot kerültem a napokban. Mint mondtam neki is, túl gyáva ember és éretlen ahhoz, hogy a barátom legyen. Kétlem, hogy megbántottam, ugyanis őt sose érdekel semmi. Jiminnel is csak ritkán futottam össze. Nem azért, mert nem bízom benne vagy valami, csak gondolom most Yoongival foglalkozott, ebbe pedig nem akartam zavarni. Féltékenykedni meg nem akartam odamenni, hogy aztán leszóljanak.

- Jó reggelt! - köszöntem az osztálynak, majd leültem a helyemre. Mindenki kicsit sajnálkozóan nézett rám, de ez van. A szobás dolog megtörtént, én pedig nem akartam ezen aggódni. Beszéljenek csak róla, ha őket ez boldoggá teszi.

- Sziasztok. - lépett be kis idő múlva Jimin. - Szia Tae. - ült le mellém, azaz a szokásos helyére, majd szorosan megölelt. Elmosolyodva öleltem vissza.

- Szia. Ennyire hiányoztam? - nevettem fel aranyosan és eltoltam magamtól.

- Naaagyooon.. - görbítette le ajkait, így pofija még pufibb lett, amin megint csak nevettem. - Mi jót csináltál ebben a pár napban? - pakolta elő a dolgait. - kérdésére válaszoltam, miszerint semmi érdeklegeset. Aztán lementek az órák. Hosszú nap volt a szünet után, de nem zavart. Izgalmasabb, mint egy rendes gimi vagy egyetem az biztos. Latinon figyeltem a legjobban. Csak úgy ittam a tanárnő szavait és szorgosan jegyzeteltem. Aztán órák után egyenesen a szobám felé indultam. Jaehyunnak elvileg még valamilyen korrepetálása lesz, így ő később jön. A folyosón sétálva megjelent mellettem Miyeon. Kicsit meglepődtem, mivel már rég láttam, de örültem a társaságának.

- Szia Manó! - köszöntem neki kedvesen, hajába simítva, bár nem éreztem, hogy valamihez is hozzányúltam volna.

- Szia Tae! Hogy vagy? - kérdezte aranyosan gesztikulálva. Miyeonról akaratlanul is Jungkook jutott az eszembe. A szemük ugyanúgy gyönyörűen ívelt mandula alakú.

- Megvagyok. - vontam vállat, végig rá nézve.

- Hiányzik a bátyám? - vigyorgott fel rám. Szinte azonnal elpirultam, majd hevesen megráztam a fejemet - Neki szerintem hiányzol. - gondolkodott el. - Hallottam, ahogy magában puffog a szobájában néha. Vicces volt. - kuncogott fel hasát fogva.

- Jungkook? - nevetek fel, ahogy hallgatom Miyeon szavait.

- Igen? - hallottam meg az ismerősen mély hangot. Megtorpantam, majd felnéztem az ajtómra, ahol ott állt élő nagyságban. Miyeon csak kuncogott aranyosan, viszont én mérgesen néztem rá.

- Mit akarsz? - nyitottam ki kulccsal az ajtót és beléptem rajta, ám ő is utánam akart jönni. - Ácsika! Nem neeem. - rázom a fejem komolyan, miközben mutatóujjamat kemény mellkasára teszem és lassan kilökdösöm.

- Nem vagyok gyáva! - nézett szemeimbe ismételten vérvörös íriszekkel. Jobb szemöldököm felugrott homlokom közepéig.

- Örülök, hogy megjött a hangod. - válaszoltam cinikusan - És most? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

- Most pedig elmondom, amit hallani akarsz. - sóhajtott fel. Szemeimet összeszűkítettem gyanakodva, de félreálltam az ajtóból és beengedtem. Mögötte a kishúga szelleme is bejött, majd leült Jungkook mellé az ágyra. - Vagyis inkább..megmutatom neked. - vette le a pulcsiját és egy pólóban nézett rám. Letettem a táskámat az íróasztal mellé, majd leültem vele szembe.

- Most komolyan ezért jöttél? Hogy bebizonyítsd, nem vagy gyáva? - nevettem fel hitetlenül, de felhúztam ingem ujjait, egészen a könyökömig.

- Mert..mert nem vagyok az és kész! - ráncolta össze szemöldökeit. Sóhajtva hagytam rá inkább. Miyeon izgatottan fészkelődött bátyja mellett.

- Rendben.. Gyors leszek. - néztem bíztatóan a szemeibe és ujjamat végigsimítottam alkarján futkosó erein, tenyerétől kezdve. Szívem hevesen kalapált, ahogy a lüktető vért takaró bőrt simogattam. Igazán vonzó volt ez a látvány. Halványan elmosolyodva bólintott, arcom fürkészve. Kicsit ideges voltam, mivel rég csináltam ilyet, de megfogtam a kezét és visszamentem az időbe.

___________________

Hellóka! Lenne egy kérdésem. Sokan olvassátok a részeket és nagyon tetszik, ahogy mindenki találgat a J betűvel kapcsolatban. Viszont nem vagyok profi író. Mivel tudnám érdekesebbé tenni nektek a történetet? Mi tetszik és mi nem tetszik benne?
Előre is köszi annak, aki válaszol💕