Halkan zihálva kapkodtam a levegőt, amikor felültem az ágyon és szinte azonnal a karórámra néztem. Fél három.. Azt hiszem régen volt már ennyire rossz rémálmom. Szinte teljesen valóságos volt. Éreztem, ahogy végigsimít rajtam hosszú ujjaival. Kicsit csapzott hajamba túrva hallottam meg, ahogy becsapódott az ajtóm. Gondolom Jimin ment most ki. Felkelve éreztem, hogy a gatyámban kicsit kényelmetlenkedik a kardom, ezért gyors lemostam a testem és közben segítettem is magamon. Nem hiszem el, hogy ilyet álmodtam. Egyszerűen felfoghatatlan számomra. Egyáltalán mikor aludtam be? Kicsit elidőztem a tusolással, de aztán kiszálltam, megtöröltem magamat és gyors felöltöztem. Beállítottam a hajamat és feszülten kaptam fel hátamra a táskámat. Éppen már kimentem volna az ajtón, amikor belerúgtam valami kis dologba. Kérdőn pillantottam le és megláttam egy apró üvegecskét a földön heverni, ami még félig tele volt valami fekete folyadékkal.

Kíváncsiságomat legyőzve vettem fel a kis üveget, majd azt is táskámba tettem és siettem is Jeonhoz. Feszülten topogtam az ajtóban lábaimon billegve, amikor kinyílt az ajtó. Jungkook komoly tekintettel nézett rám, majd beengedett.

- Köszi.. - motyogtam halkan, majd beljebb léptem elsietve mellette. A gyomrom görcsbe rándult a rémálmom miatt. Annyira valóságos volt..

- Na sikerült jegyzetelned? - ült le az ágyra és megtámaszkodott háta mögött.

- Nem igazán. Elég különös dolog történt, mivel a mondatok csak kis időre jelentek meg. Nem annyira, hogy letudjam őket írni. - húztam el a számat és szemeibe pillantottam. Biztosan haragudhat rám azért amiért nem mentem tegnap a találkozóra.. Kicsit bűntudatom van, de valamiért rosszul érintett, hogy Jihyoval van. Ezután leültem az ágyra, vele szembe.

- Akkor a könyv meg van bűvölve. - mondta halkan felsóhajtva, majd táskámat az ölembe kapta és kivette a könyvet. Viszont útközben a kis folyadékot is észrevette, ezért azt is kihalászta, majd csodálkozva megforgatta kezeiben. - Hogy került ilyen hozzád? - nézett rám nagy szemekkel.

- Tudod mi ez? Csak mert nekem fogalmam sincs róla. - néztem én is közelebbről a löttyöt. Lecsavarta a tetejét, ami miatt az üvegből fekete gőz kezdett el távozni. Elhúzódva fogtam be az orromat, mivel nagyon erős szaga volt.

- Gondolhattam volna. - csavarja vissza a kupakot - Fekete álom. - néz szemeimbe, majd vissza az üvegre -  A Fekete álom egy bájital szerű folyadék. Kevés ember tudja tökéletesen kikeverni az ilyeneket. Ha egy csepp a szádba kerül, szörnyű rémálmaid lesznek pár napig. Ugye nem ittál belőle? - mutogat a kezével is, én pedig elsápadva túrok a hajamba.

- Önszántamból nem. - rázom a fejemet számat kicsit elhúzva - Viszont lehetséges, hogy valaki adott nekem belőle, ugyanis a délután folyamán egy..egy különös és felkavaró álmom volt. Mielőtt megkérdeznéd, nem akarok róla beszélni. - vörösödtem el kicsit. Egyáltalán miért pont ez az idióta volt benne? Mondjuk az álmokra nincsenek magyarázatok, de ez akkor is okozott egy kis traumát.

- Hát sok sikert. A tavaszi szünet végéig biztosan eltart. - teszi vissza a táskámba. Eközben én már rég agyalok azon, hogy ki tehette ezt. Nagyon rossz érzésem van, ami baj, mivel senkire nem tudok gyanakodni egyedül...NAMJOONRA! Más miért tenne ilyet? Senkivel nem vagyok rosszban a suliból, kivéve Namot. - Az Átkok könyvére visszatérve.. Felolvasni tudsz latinul? Hátha valamit sikerül összetennünk. - csapja össze tenyereit és mintha már nem is lenne annyira mérges. Az biztos, hogy hatalmas hangulatingadozásai szoktak lenni.

Bizonytalanul bólintok egyet, majd kinyitom a könyvet azon az oldalon, ahol az a kép van a hasonmásomról. Ijesztően egyezik az arcunk, a hajunk színét kivéve. Viszont a szőke már kezd lenőni, így lehet valahogy majd be kéne festeni. Nagy levegőt vettem, majd elkezdtem olvasni a kuszaságot, amit Jeon jegyzetelt és fejben tette össze a mondatokat. Pár perc múlva kezével jelez, hogy maradjak csöndben, amit meg is teszek. Magában gondolkodva írogat gyorsan a füzetembe és nyelve hegyét kidugva koncentrál. Elmosolyodom aranyosságán és szívem nagyot dobban, amikor felpillant szemeimbe.

- Megvan. - mondta büszkén, én pedig bólintottam, hogy folytassa - Vigyázz! - eddig én is eljutottam tegnap - Ne bízz meg mindenkiben, aki jónak mutatja magát! - furcsállva hallgattam. Vajon ezt hogy értette?

- Ez nekem szólna? - gondolkodtam hangosan és sóhajtva döntöttem hátamat a falnak. Annyi fejtörést okoz nekünk/nekem ez a könyv. Túl bonyolult egy tini számára. Lehet segítséget kéne kérnem.

- Lehetséges. Hisz nem véletlen nem tudom én elolvasni. - csukta be a könyvet, majd mellém ült.

- Akkor megtisztelve érzem magam. - forgattam szemet cinikusan - Gondolod, hogy a Fekete álmot is az a "ne bízz benne" személy adta nekem? - néztem felé, majd el is fordítottam fejemet, mivel arcaink nagyon közel kerültek egymáshoz. Kicsit elpirulva hajtottam le a fejemet.

- Nem tudom Taehyung. - von vállat unottan - Halvány lila gőzöm sincs, hogy ez mit akar jelenteni, de az biztos, hogy ez a könyv valakit figyelmeztetni akar. Lehet téged, lehet mást. - erre csak helyeslően bólintottam egyet. Meglepő, ugyanis Jungkook most nagyon rendes, annak ellenére, hogy tegnap mennyire letámadott.

- Bocsi, hogy tegnap nem mentem a találkozóra. - mondtam bűnbánóan és ujjaimat piszkáltam zavartan. Éreztem magamon tekintetét, ami szokásosan olyan semmitmondó volt. Nem tetszik nekem, hogy ennyire érzéketlen és nem csak a szavaival, de még a tekintetével is. A Jeon rejtély még mindig megfejtetlen, de igyekszem közel férkőzni hozzá, hogy megbízzon bennem és elmondja a titkait, bajait.

- Nem érdekes. - nézegette ujjait, amiknek a vége lángolni kezdett. Megbűvölődve néztem égő ujjbegyeit, ami miatt mindkettőnknek a szemei csillogtak. - Menő mi? - mosolyodott el féloldalasan, majd a tenyerébe egy cseppet nagyobb láng lobbant. Kicsit megugrottam, de csak bólogatva néztem a tűzet, ami a kezében keletkezett. - Utálom magam ez miatt. - kezdett el beszélni magától, én meg csak érdeklődve pillantottam rá.

- De ha menő, akkor miért utálod? Sok dologra lehetnél vele képes. - mondtam kedvesen.

- Mire? Felégetni az erdőt? Szarra se jó, csak arra, hogy a csajok könyörögjenek értem. Szeretik a veszélyes dolgokat. - forgatta meg szemeit, amin halkan felnevettem. - Most mi az? - mosolyodott el halványan.

- Erre buknak a csajok? - kuncogtam tovább, majd játszva a fejemet fontam keresztbe karjaimat mellkasom előtt - Szerintem nem vonzó. - fordítottam el fejemet, mintha valami magasabb rangú ember lennék, de a pimasz mosoly megjelent ajkaimon. Hazudtam. Igenis szexi volt, ahogy a tüzet az ujjai között tartotta pont addig, ameddig akarta.

- Nem is gondolom, hogy csaj vagy. - nevetett fel halkan, ami miatt csak boldogabb lettem. Ritkán hallom nevetni, pedig iszonyatosan aranyos a mosolya és megmelengeti a szívemet. Irónikus mi?

- Haha! Marha vicces. - keltem fel az ágyról, majd eltettem a könyvet a táskámba.

- Szóval mostmár mindig lekoptatsz? - rázza a fejét mosolyogva, mire csak kuncogva bólogatok.

- Szia Jungkook. - intettem egyet vigyorogva majd elhagytam a szobát, de még hallottam, ahogy köszön nekem. Felszabadultabban indultam vissza a szobámba, hogy tovább elemezzem az titkos lapokat a könyvben. Jeon amúgy sem tud sokat segíteni, maximum ha akarom, viszont most nincs szükségem rá. A szobámba beérve Jimint pillantottam meg, amint valamit nagyon keres.

- Oh szia! - egyenesedett ki azonnal majd elmosolyodva pillantott rám. Biccentve ültem le az ágyamra és kérdőn néztem felé.

- Mit csinálsz? - dőltem be az ágyba, ő viszont újfent keresgélni kezdett.

- Ahh mindegy! Nem fontos. - legyintett egyet - Elvesztettem az egyik parfümömet és sehol nem találom. - ült le az ágyra, de szemeivel még mindig a szobát kémlelte. Bólintva válaszoltam, hogy oké, bár kicsit azért furának találtam, hogy amint bejöttem abbahagyta a keresést.

__________________

Lehetséges, hogy a szünetre való tekintettel hamarabb tudom hozni a részekeet❣️