changlix (stray kids) | 1365 szó | university for fun, slice of life, little angst, coffee shop au | 18+! | röviden: főszereplő baristánk túl részeg, ahogy rátalal a bőszen keresett kincsére, amit azon nyomban magának akar

A vadász támadásba lendült, hiába látott homályosan, magának akarta a vadat és senki másnak. Rettegett, miközben mindene remegett a túltengő izgalomtól. Megragadta a felbukkanó alak gallérját, és taszítani kezdte egészen a sikátor faláig.
Azon a helyen egy utcai lámpa gyér fényének kíséretében vette észre, hogy ki a mai fogása. Ki az ő megszokott napjainak felborítója.

A reggeli srác a kávézóból az aranyos mosolyával.
A délutáni fiú azzal az igéző szempárral, amivel néhány órára sikerült kiütni a józan eszét.

Becses neve létezett, bár a szőke csak a keresztnevéről tudott. Changbin, becenevén Binnie, aki americánót iszik. Számvitel előadáson is jelen van.

A szőke hajú barista nem bírt magával. Changbin azonban nemhogy nyugodt volt, de konkrétan fel sem fogta a történéseket. Megesett a szíve a tévelygő srácon, a kipirosodott arcán és az alkoholtól bűzlő leheletén, ami igazából borzasztó volt. Túl fáradt volt ahhoz, hogy kérdőre vonja a fiatalabbat, így csak a nyakába emelte a karját és feltámogatta a - köpésre - lévő lakásába.

Changbin kicsit bajlódott a számkóddal, de második próbálkozásra épségben bejutottak az ajtó túloldalra. Amint becsapódott a nyílászáró, Felix nagy lendülettel akaszkodott a nyakába.
Remegő ujjakkal kezdte el kigombolni a sötét szemű fiú fehér ingét, majd ajkait a szegycsontjára helyezte, és szívni kezdte a puha bőrt. A letámadt fiú jóleső nyögéssel reagált, maga sem tudta, miért reflektál így a teste a fájdalomra. A szőke nem hagyta abba a műveletet, annál is inkább egyre több helyen hagyta ott a nyomát.

– Hé – szedte össze magát vegül a foglyul ejtett fiú, majd minden erejével eltolta magától a rámászó fiatalt. – Ha akarsz tőlem valamit, nem kéne előbb megismernünk egymást? – próbálkozott gyéren beszélgetést kezdeményezni, hátha a másik végre visszafogja magát és meg tudják beszélni a fennálló helyzetet.

– Nem valamit akarok – szólt vágyakozva a szőke, ahogy mélyen bámult a sötét szemekbe –, hanem téged.

– Jó, de ez annyira fura – kezdett bele megint a fekete hajú a beszédbe, de azonnal elhallgattatták.

– Mi lenne, ha másra használnád a szádat? – hümmögött Felix, majd az ismételten meglepődött srác ajkaira hajolt. A sötét szemű végül felengedett a csók hatására, és a vékony barista köré fonta karjait. Elnyitotta ajkait és utat adott nyelveik vad táncának.

Felix megszédült, kicsit elhajolt a másiktól, majd idétlen nevetésbe kezdett. Nagyon zúgott a feje, fűtötte az alkohol, reszketett, remegett. Az émelygés az őrületbe kergette, túl fáradt volt, mégis túlságosan vágyakozott arra a régóta megérdemelt kielégítésre.

Összeszedte a gondolatait, amennyit csak tudott, és leküzdötte a felmerülő kételyeit. A szeplős ledöntötte a másikat az ágyra, majd az ölébe mászott. A kigombolt inget óvatosan lehámozta róla, végül az ujjai elérték a nadrágja szélét.

– Nem inkább kézfogással kellett volna indítanunk? – akadékoskodott újból Changbin, célozva a találkozásukra, ami kicsit heves fordulatot vett.

– Ugyan már, én csókkal indítom a szexet – felelt így egy félmosollyal a szőke. Ezzel elárulta, mit is szeretne valójában, mire készül. A sötét hajú lesokkolódott először, majd fáradtan sóhajtott. Mintha valami felengedett volna benne, ahogy bámult a másik csillogó szemébe. Changbin végül magához húzta a várakozó fiút és megcsókolta. A hajába túrt, hogy hátrább húzza a fejét, hogy minél jobban egymáshoz férjenek.

– Ó, hogy már itt tartunk – nyögte két csók között a szőke hajú, és ravaszul elvigyorodott. Azt hitte, övé lesz a dominancia, viszont a következő csóknál Changbin átdugta a nyelvét a szájába és megpróbált kicsikarni belőle egy nyögést, hümmögést, vagy bármit.

A fekete hajú keze a fiatal lába közé tévedt, ahol türelmetlenül kezdte el simogatni az anyagot. Néhány másodperc után elérte a célját, a szőkéből egy hangos nyögés szakadt ki.

– Kezdesz beszállni a játékba? – duruzsolta Felix a fülébe, amint elváltak ajkaik egymástól. Kezét a sötét hajú srácéra helyezte - ami a vörös zónában kényeztette -, hogy leállítsa, mert kezdett túlfűtött állapotba kerülni.

– Nem, én éppenséggel átveszem az irányítást – mondta rekedtes hangon Changbin, majd a megragadta a barista csuklóit és leterítette. Fordított a helyzeten, most ő volt felül. Megkísérelte a lehetetlent: egy kézzel visszatartotta a fiatal mindkét csuklóját, míg leoperálta a nadrágját.

– Nem akartam bottom lenni – puffogott Felix sértődötten. Az arca piros volt, az ajkai duzzadtak, verejtékben úszott, de még így is jól festett az ablakon beszűrődő éjszaka fényeiben.

– Aranyos vagy – mosolygott Changbin elveszve egy pillanatra. Azonban hamar visszatért az elkezdett művelethez. Jobb kezével, ami nem Felixet tartotta vissza, óvatosan megkísérelte megfogni az egyre lüktetőbb tagját. – Itt lent azonban egészen keménynek tűnsz.

– Segíts rajtam – nyögte Felix, aki már nagyon vágyott a kielégítésre. Égett az arca, azt érezte, menten felrobban. A fekete hajú fiú közelebb hajolt a hímvesszőhöz és megnyalta a vékony bőrt. A barista teste megrázkódott, így folytatta a megkezdett kényeztetést. Közben ujját a nyílásba helyezte, ami elsőre igencsak szűknek bizonyult. Egy hangos, meglepett nyögés hagyta el a szeplős fiú száját, amint megérezte magában a második, majd a harmadik ujjat is.

– Nemsokára annyira tág leszel, hogy képes leszel fogadni a teljes méretemet – mondta Changbin, szüneteltetve a fetrengő fiú kényeztetését a nyelvével.

A sötét hajú türelmetlenül húzkodta ujjait, Felixen belül viszont óvatosan próbálta szétnyitni azokat, hogy a lyuk minél hamarabb táguljon. Az irritált bőr az intim rész környékén hamar vörössé vált, akárcsak a fiatalember arca.

Changbin nem elégedett meg a látvánnyal, a nyálas nyelvezéssel sem. Azzal nem szerzett magának örömöt, az alatta fekvő sikításaira vágyott és arra, hogy mélyen benne tudhassa magát.
Elengedte Felix eddig erősen szorított csuklóit, és kicsatolta övét, kigombolta és lecipzározta sliccét, majd letolta nadrágját az alsójával együtt. Ahogy előbukkant már egyre inkább merevedő tagja, Felix nagyra nyílt szemekkel bámult. Nem állt készen, mégis akarta érezni.

– Elég komolynak tűnik – motyogta orra alatt, mire csak egy kuncogást kapott válaszul. Changbin a szőke srác ég felé meredő hímvesszőjéhez dörgölte a sajátját, mire mindkettejükből egy elégedett sóhaj szakadt ki.

– Készülj – szólt így a fekete hajú srác, majd megfogta hímtagját és a vöröslő nyíláshoz irányította. Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne nyomja egyből be magát, de összejött, hogy csak néhány centi tűnt el a másikban. Felix erősen markolta az alatta gyűrődő lepedőt, és megállás nélkül szorította össze az állkapcsát, nehogy elordítsa magát a fájdalomtól.

– Máris bennem vagy? – kérdezte fájdalomtól torzult arccal. A szeme sarkában még könnyek is gyűltek. Örömkönnyek. (nemám lol)

– Dehogy. Ha úgy vesszük, akkor ez csak másfél százalék a százból – vigyorgott Changbin, majd minden figyelmeztetés nélkül belökte teljes hosszát. A barista - mint várható volt - ordítani kezdett. Nem tartott sokáig a hangja, talán egy-két másodpercig. Amint elhalkult, a sötét hajú mozogni kezdett benne. Óvatosan húzta ki magát, majd minden egyes lökésnél erősebben tolta vissza szerszámát. Felix nyögései a menny zenéje volt fülének. Izgató hangja nem engedte, hogy keményedése lankadjon.

A szőke úgy érezte, menten elhalálozik. Az érzés, ami igazából fájdalom kéne legyen, annyira jó volt, hogy nem bírta ki mosolygás nélkül. Hátravetette fejét és szorgalmasan, mintha tényleg muszáj lenne, nyögdécselt. Changbin kedvesen simogatta, ahol csak érte: a mellkasát, oldalát, hasát, és a combjait. Derekába markolt és mindenét az elején szűknek tűnő nyílásba kényszerítette.

– El fogok- – lihegte nagy nehezen a szőke, de nem tudta befejezni, mert tagjából a fehér váladék egyenesen az idősebb arcába lövellt – menni.

A fekete hajú harsány nevetésbe kezdett, majd a szája környékére érkező nedvet jóízűen lenyalta. Nem azért, mert finom volt, hanem, mert ezzel az őrületbe kergette a másikat.

– Binnie~ – nyögte Felix, ahogy megemelte csípőjét, majd átfogta lábaival az idősebb derekát, karjaival a nyakát, majd felhúzva magát a fekvésből, az ölébe ült. – Játssz velem!

Az idősebbnek nem is kellett több, a szőke fenekébe markolt, majd emelgetni kezdte vékony testét. Fel és le, egyre gyorsabb tempóval. A barista pénisze a másik hasfalához csapódott minden egyes mozdulatkor.

Changbin is közel volt a csúcshoz, de neki több kellett. Valami plusz, ami megadja az utolsó cseppet a pohárban.
Mintha a szőke olvasott volna a gondolataiban, szó nélkül megcsókolta. Nyelveik és egyben nyögéseik váltak az egyre inkább növekedő érzelmük kommunikációs rendszerévé. Miután Felix elhajolt a szájáról nyálcsíkot hagyva az idősebb tökéletes bőrének minden felületén, áttért a mellkasára. A bal bimbóját a fogai közé vette, majd elővigyázatosan megharapta és nyalogatta közben.

– Felix – nyögte rekedtes, igencsak szexi hangján Changbin, ahogy elment. Felixben. Mert miért ne?

Az idősebb ledöntötte a kicsit, aki még mindig őt csókolgatta, majd gyengéden kihúzódott belőle.
Lihegések közepette dőltek az ágyra, mint akik jól végezték dolgukat. Ez lényegében igaz is volt. Mindkettő jól szerepelt és eljuttatták partnerüket a nekik járó csúcsra.

Talán kicsivel később egymás vezetéknevét is megtudakolják a másiktól, csak ahhoz több akció kell és egy jó, hosszú pihenés utána. A barista talán be tudja építeni a megszokott napjai közé ezt a mámoros programot.