🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

Ujjaim között forgattam a levelet, amit a nő hozzám vágott. Lehet, hogy van olyan, hogy levéltitkot, de ő vágta hozzám, nem? Akkor mostmár az egyén, nem?

Feltéptem a borítékot, ami vissza volt ragasztva, majd kivettem a benne lévő szépen összehajtogatott papírt.

Drága kicsi Clotildeom,

olyan régen láttalak már téged személyesen, és milyen borzalmas is ez. De az volt a legrosszabb, hogy nem láttam, amikor megtetted az első lépéseidet, kimondtad az első szavadat, jelenleg sírni tudnék ezek miatt... Anyád pedig, hát ha tudna erről, akkor ő maga ölt volna meg engem, mert egy ilyen csodát hagytam magára.
Vanya asszonynál igazán jó kezekben leszel kicsi kincsem, az az asszony egy csoda, és tudom, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy te a lehető legjobb dolgokat tudd elérni Oroszországban. Tudom, hogy jó kezekben vagy drágám, és tudom, hogy meg fogsz találni, mert okos vagy, végtelenül okos. Egy jó tanács, apai, vagy nem apai, az most részlet kérdés; nem minden ember mutatja meg nekünk azonnal minden oldalát, és egy emberben nem csak a jó van, mutassa is azt nekünk bármennyire. Ne hagyd, hogy csak a jót lásd valakiben, csak azért, mert azzal összeköt valami, valami megfoghatatlan.
És még egy kis találós kérdést is hagyok itt neked drágám, az anyád imádta ezeket, ahogy minden más hasonló dolgot is.
Nagy királynők városa ez, hol megleled utad velem, nagy szeme ha letekint rád, időd mindig végtelenül vár. Hol lehetek?

Reménnyel, és odaadó szeretettel:
CH

Ú

gy dobtam el a levelet, mintha megégetett volna a papír, vagy ami rá van írva.

Mégis. Mi. A. Franc. Ez.? Jézusom!

Azok a levelek, amiket a nő folyamatosan kapott, az a rengeteg út, hogy Oroszországban jött...

Felkaptam a bérelt kocsim kulcsait, majd azonnal el is hagytam a hotelszobát, telefonomat a fülemhez szorítva.

- Max! Hol lakik Manon?- támadtam le azonnal a férfit, hiszen neki lett a legjobb kapcsolata a nővel, amíg velünk volt.

- Hogy ki a franc él mégis hol?

- Manon, vagyis Clotilde! Clotilde! Hol él?

- Moszkvában.

- Azt én is tudom! Mi a pontos címe?

- Mit tudom én, nem vagyok én postás! Schumacher vagy Mazepin tudja.

- Schumacher?

- Ja, ja, volt nála egyszer vagy kétszer azt hiszem, amikor a kiscsaj költözött. De dolgom van, na szevasz Gasly!- ezzel rám is csapta a telefont, én pedig már tárcsáztam is a következő számot.

- Háló?- szólalt meg a vonal másik felén egy rekedt hang.

- Mick?

- Ja, de én kivel beszélek?- motyogta a német.

- Gasly, Pierre Gasly! Figyelek bocsi, hogy felkeltettelek, de kellene nekem a segítséged. Mi a pontos címe Clotilde Xaupínak?- a vonal másik felén csak a férfi egyenletes szuszogását lehetett hallani, visszaaludt? Ember, nem állhat vissza!

- Figyelj, Pierre, ez nem az én dolgom.- kezdett el szabadkozni a férfi- Meg amúgy is C.T. nem igazán szereti, ha

- Mick! Clotilde nincs jól. De nem tudom hol lakik.- szóltam közbe, mivel már régen a forgalomban hajtottam, csak nem tudtam merre is kéne menjek.

- Elküldöm a címet.- ezzel le is tette a telefont, majd nem sokkal később érkezett egy SMS a férfitől, amit azonnal be is másoltam a Google térképbe, és tettem is egy hirtelen kanyart.

Negyed óra autókázás után egy hatalmas társasház előtt parkoltak le, majd a kapu előtt megállva nyomtam be a hatos gombot, hiszen a mellett szerepet a Xaupí név. Vártam, hogy a nő beleszóljon, de e helyett csak kicsitotta a kaput. Várt valakit, csak nem engem... Minden emeleten két lakás kapott helyet, így nekem a harmadikig kellett felbattyognom, ahol be is kopogtam a hatos ajtaján. Pár másodperc múlva az ajtó nyílt, és a francia nő jelent meg velem szemben, egy bolyhos köntösben, felfogott kócos hajjal, és egy puha mamuszban.

- Te nem a sütit hoztad ki.- jelentette ki, inkább magának, mintsem nekem.

- Nem.- ingattam a fejem.

Manon szemei meg voltak dagadva, és puha arcán ismét könnyek folytak végig, hangja pedig rekedt volt, hogy biztosítson arról, hogy sírt, ha ezt eddig szemei nem tették volna meg. Rám akarta csapni az ajtót, de én megtamadztottam azt alkarommal.

- Attól még beengedhetsz.- nézek rá, mire csak jobban elkezdi nyomni az ajtót, de én még mindig erősebb vagyok.

- De nem foglak.- sziszegte.

- Akkor majd én.- fogtam meg a csípőjét, beljebb tettem a nőt, majd beléptem a nyitott ajtó mellett, és be is csuktam azt- Szép jó reggelt Manon. Hogy aludtál?

- Takarodj kifelé! Most!- dobbant egyet apró lábaival.

- Igen, én is nagyon jól.- álltam meg a nappali közepén, és onnan mértem fel a lakást. Nem túl modern, éppen olyan, mint a nő ízlése. A konyha felől kicsit furcsán ugyan de oda tipeg hozzám Sansa, majd fel is ugrik lábszáramra, hogy vegyem fel. Legalább valaki örül nekem- Szia te dög.

- Pierre mit akarsz itt? Nem volt elég, hogy tegnap végignézhetted, ahogy egy fél város előtt kezdek el bőgni, mint egy öt éves?- állt meg a nappali ajtajában, és úgy nézett rám tehetetlenül, hiszen ki tenni nem tud, főleg a fizikai dolgok miatt.

- Nem, nem volt elég, mivel annak egy része miattam volt,- fordultam felé, a Corgit dajkálva, mert a kis dög úgy gondolta, hogy ő bizony nem enged el- és ha mást nem is, de azt a részét most át kell beszélnünk.

- Elolvastad?- pontosan tudtam mire gondol, csak azt nem tudtam, hogy meg kellene-e mondanom neki, hogy igen rohadtul, de elolvastam és nagyok szívesen szétrúgnám annak a szemének a seggét, vagy azt kellene mondanom, hogy nem nem olvastam el.

- El.- arca fintorba torzult. Nem erre a válaszra számított, vagy legalábbis nem tetszett neki.

- Kávét?- indult el a konyha felé, én pedig követtem őt.

- Kérek. Köszönöm.- lépkedtem utána kezeim közt a mocorgó kutyussal.

- Ugye tudod, hogy nem tartozol semmilyen magyarázattal, vagy bármi hasonlóval?- au, ez most fájt...

- Tudom, de attól még itt vagyok.- ültem fel egy bárszékre- Szóval Mazepin?

- Az unokabátyám. Ha a tegnapi után ez nem lett volna elég nyilvánvaló.

- Szóval elmondta?

- Mégis mit?- fordult hozzám hátra a nő, hát nyilván nem mondta neki el, minek is tette volna.

- Nem lényeg.- legyintettem- El jössz velem ebédelni?- néztem fel rá, miközben még mindig a Corgit dögönyöztem.

- Tessék?

- El. Jössz. Velem. Ebédelni?- tagoltam le neki a mondatot, még ha tudom is, hogy csak meglepte, amit mondtam, vagyis amit kérdeztem.

- Pierre figyelj,- támaszkodik meg a pulton, és a homlokát kezdi masszírozni- nem ke eljátszani, hogy van kedved velem lenni, amikor tudom, hogy nincs, és csak a tegnapi kiakadásom miatt vagy itt.

- Ez nem így van!- háborodtam fel azonnal. Mert nem így volt, vagyis, hogy nem teljesen van így- Én szeretném hogy tudd, hogy bármikor beszélhetünk bármiről. Főleg, ha az téged ennyire kiakaszt.

- Nem akaszt ki.- sziszegi a nő, mire csak megforgatom a szemeimet. Őt nem akasztja ki, én meg Lewis Hamilton vagyok.

- Dehogynem akaszt ki Manon, nem tudom, hogy mi az, ami kiakaszt, de kiakaszt, és engem ez akaszt ki, hogy nem tudom, hogy mi akaszt ki téged.- nézek rá, de ő úgy néz vissza rám, mintha gondolatban már fel is négyelt volna.

- Ha annyira kiakasztana, ami engem akaszt ki, akkor kerestél volna másfél hónap alatt.- söpörte le dühösen a két kávéval teli csészét a pultról.

- Szóval nem akaszt ki?- vezetem tekintetem le a fehér szilánkokra, majd ő is arra néz, és leugrik a pultról.

- Nem.- lépkedett végig a mamuszában a szilánkokon, majd előhozott egy seprűt és egy lapátot, hogy feltaksrítson, én pedig a bárszéken ültem, mivel csak zokni volt rajtam.

Lassan folytatta le a cselekedeteit, én pedig minden egyes mozdulatát tekintetemmel követtem. Nem tudtam, mit tehetek, hogy a nő megnyíljon nekem. Nem várhatom, hogy a nyakamba ugorjon, de ennyire azért nem is lehet velem elutasító.

- Szerintem meg igen Manon.- álltam meg előtte, amikor minden szilánkot összeszedett- Nagyon is kiakaszt téged.- simítottam egyik kezemet arcára- Add ki magadból.- suttogtam neki, ő pedig elkezdett rázkódni, kezéből kicsúszott a lapát, ami miatt a szilánkok ismét beterítették az egész padlót.

Csípőjénél fogva öleltem magamhoz a nőt, aki apró kezeivel erősen markolt bele a pólómba, és a könnyei a pólómat áztatták át, miközben lassan vezettem egyik kezemet a hátára, és lassan simogatni kezdtem, hogy ezzel is nyugtassam nőt.

- Manon, nem megyek el.- toltam el egy kicsit magamtól, ő pedig feldagadt szemekkel nézett rám- Nem megyek el drágám, itt leszek. Jó?- törlöm le könnyeit arca mindkét oldaláról- Jó?- bólogatni kezdett, majd egyik kezével megtörölte az arcát.

- Miért jöttél?- nézett fel rám.

- Mert miattam is vagy ilyen helyzetben, és mert másfél hónapig nem kerestelek, holott amikor csak volt egy szabad percem, vagy amikor a kocsiban ültem, akkor csak ezekre az igéző szürke szemekre tudtam gondolni.- lassan lecsukta pilláit. Nem hitt nekem- Gyere el velem vacsorázni.- suttogtam a fülébe, amibe egész teste beleremelegett, viszont még mindig nem egyezett bele, hiszen megrázta a fejét. Nagyot sóhajtottam, miközben még mindig a nő hátát simogattam- Akkor mi lenne, ha elvinnénk Sansat sétálni?

- Jó.- lépett el előlem, majd sóhajtva nézett le a szilánokra, amik az előbb hullottak szét.

- Majd én összeszedem. Te csak menj, és öltözz fel. Melegen. Nincs valami jó idő itt.

- Itt sosincs.- morogta az orra alatt, amikor elhaladt mellettem, ez pedig megmosolyogtatott, de valahol belül talán kicsit jobban össze is tört, mert még mindig miattam van itt, még ha nem is csak az én hibám volt.

- Nem hiszem, hogy rajong értem a gazdád Sansa.- nézek a kiskutyát, amikor letérdelek a szemét mellé. A Corgi csak ráérősen megfordul, majd a fenekét feldolva fekszik le elém. Szóval még ő is pukkad...

Összeszedtem a dolgokat, majd fel is töröltem a kávét, és lefőztem két új adagot, de egy-egy hordozható pohárba töltöttem, megjegyezném mindkettő Haasos volt...

- Niki hozta, tudja, hogy mennyi kávét és teát iszom.- lépett be a nő a konyhába teljesen felöltözve- De a polc végén van sima fekete is.

- Mostmár, nem piszkolok még egyet.- motyogom, holott szerettem volna ki is dobni ezeket a nyomorult plasztikokat. Alpha Tauris poharai kellene legyenek, és ha lenne egy kis eszem, akkor azok is lennének neki...

- Gyere szépen Sansa. Megyünk sétálni.- guggolt le a kutya elé egy pórázzal, amit bele is akasztott.a nyakörvébe.

- Én is kapok pórázt?- mosolyogtam rá, miközben a poharat nyújtottam felé, ő pedig erre csak megforgatta szemeit, de egy kis mosoly ott játszott ajkain.

Lassan battyogtunk le a lépcsőn egymás mellett, majd teljesen a nőre hagyatkozva indultunk el egy irányba, mondjuk Manon eléggé céltudatosan indult el valamerre. Negyed óra séta után, amire már Sansa kiugráltak magát egy téren voltunk, ami nekem teljesen ismeretlen volt, viszont a nő eléggé ismerősen nézett körbe a helyén, majd egy padon foglalt helyet, én pedig követtem őt. Gyönyörű volt a hely, ahol Sansa éppen a galambokat kergette, Manon pedig őt figyelte, és így törte meg a csendet, továbbra is maga elé nézve.

- Tudod, amikor legeslegelőször találkoztunk, aznap volt a huszonegyedik születésnapom, és éppen a családomhoz indultam, amikor kaptam egy levelet. Egy levelet a biológiai apámtól, és akkor ott indult el az a lavina, ami miatt, most ott vagyok, ahol. Időközönként kapok egy-egy újabb levelet, amik...

manon.xaupí

36 109 ember kedveli

vigyük haza, kérlek, kérlek, kérlek...🥺

907 hozzászólás

landonorris Dany! Danyyy! Tartsuk meg a kiscsaaaaaajt! A cicával együtt!😻
    →danielricciardo nem nyitok ovit Lando! Téged kiteszünk, Clotilde jön, a macskával. Holnap szólok is Zacknek😁
    →landonorris akkor már inkább téged cseréllek el Clotildera, és a cicus lesz a ráadás!😸
    →manon.xaupí köszöni szépen, Clotilde marad a kis fenekén Oroszországban, és a cica elment🥺
    →landonorris cicaaaa! Cica! CICA!🐈🥺
    →danielricciardo Cicus?🥺
    →maxverstappen1 most nem tudom eldönteni, hogy ez a cicus Clonak vagy annak a fekete fehér dögnek szólt-e...🤣
    →danielricciardo öcskös tedd magad takarékra, az a cicus a cica cicának szólt!🙄
    →landonorris na, naa, naaa Daniel ne menekülj már! Amit kimondtál azt kimondtad, sőt azt le is írtad, szóval ez még meg is marad az utókornak😂
    →manon.xaupí kis móka mesterek😊 taka van...😁😂 arra az ajtó felé édeseiem😂👉🏼
    →maxverstappen1 na, ez most fájt🥺
    →danielricciardo akkor ezek után mégis ki eszi majd meg a vanília fagyidat?🥺
    →landonorris de engem ugye megtartasz, ugye meg?🥺😻
    →manon.xaupí jaj édesem, hát mi tudna kitenni egy ilyen hatalmas shemekk bámuló babapofijú drágát?🤗
    →landonorris ez az! Engem szeret! ENGEM SZERET!🤩😻
    →charles_leclerc ki az a szerencsétlen, Akira Norris már megint rásózta magát? 😂
    →landonorris naaa!🥺 CLOTILDE! Mondd meg Charles Lö Ferrarinak, hogy te SZERETSZ engem!🥺
    →manon.xaupí nyugdíjba megyek mellettetek! Komolyan mire vége ennek az évnek ősz leszek!🤦🏻‍♀️

tris_en.xaupí komolyan lassan egy állat farmot akarsz magadnak...
     →manon.xaupí téged is elvisellek, te csimpánz...🐒
     →gab.ri.el.le komolyan néha csodálom, hogy édesanyjátok még nem kapott idegösszeroppanást mellettetek...
     →dimi_trij vagy csak nagyon jól tud színlelni...
     →manon.xaupí nektek nem az lenne a dolgotok, hogy mellettem álljatok, és támogassatok engem?😮🥺
     →gab.ri.el.le az lehet, de ez sokkal jobb móka🤣

pierregasly igen persze, vigyük haza, mert nem téged akart felzabálni az a dög a kezemben...
     →manin.xaupí most mit rinyálsz? Lett valami bajod?!
     →maxverstappen1 meg amúgy is úgy beszélsz, mintha legalább szükséged lenne a kezedre a munkádban...😂
     →charles_leclerc remélem felzabált az a kis cukisággombóc😻
     →landonorris valakinek van háziállata?🥺 És nekem nem is szóltatok?🥺
     →danielricciardo szerintem a a te agyad helyére költözött be valami állat Norris!😂
     →manon.xaupí van egy Corgim Lando😂
     →landonorris uh! Majd szabad megsimizni?🥺😻
     →manon.xaupí ha látod majd egyszer, akkor szabad😂❤️
     →landonorris mi az, hogy egyszer?😲 Nem jössz a következő futamra?
     →manon.xaupí nem hiszem Lando😔
     → landonorris ne már...😔 Milyen êlrtképtelen agyhalott vagy Gasly?!

•🌼•

Remélem mindenkinek tetszett a rész, ahol már kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba a történet.

Legyen csodálatos hetetek!❤️