5.3

manon.xaupí

29 208 ember kedveli

Pyry, legyél szíves csukd be a szemed, drágám...

765 hozzászólás



- Meg fog engem ölni.- néz rám a francia férfi összehúzott szemekkel.

- Nem fog, csak kóstold meg.- tartok felé egy fánkot, de ő csak elhúzza a fejét.

- Megöl. Mit nem értesz ezen?

- Pierre, kóstold meg, mert megfogom, hátra döntöm a széket, rád mászok, és bele tömöm a szádba. És nagyon jól tudod, hogy megteszem.

- Rosszabb vagy, mint az anyám.- mordult rám a férfi, majd egy egész fánkot betömött a szájába, és alig tudta megrágni a falatot- Uhm, ez rohadt jó, adj még egyet.- ütötte el onnan a kezemet, majd kivette a következő édességet a tálból- Hogy tud valaki e nélkül élni?!- nyomta bele a vanília krémbe a tésztát, amit külön neki készítettem, mivel én nem szeretem- Te nem eszel vaníliásat? Ez valami mennyei.- mosolyogva figyelem a szinte kisfiú ként viselkedő férfit.

- Ha szeretnéd utána tartani a hajam.- vettem el egy újabb karamelles édességet, majd bele is haraptam.

- Mert?- nyelt le egy falatot, nagy nehezen.

- Mert nem bírom a vaníliát.

- És csak nekem főztél?

- Te szereted, nem?- vontam vállat, majd megettem azt az egy falatot, ami még előttem volt.

- Köszönöm.

- Ugyan.- legyintettem mosolyogva- Csak egyszer akartam közben kihányni a tegnapi sushit.- ingattam meg a fejem, amire csak egy szemforgatással reagált.

- Nem értem hogy tudtál a nélkül élni, hogy azt ették volna.

- Én a tegnapi után határozottan értem!- löktem el magam az asztaltól, majd elkezdtem lepakolni azt, de az édességgel teli tányért és a vaníliás krémet felkapta előlem a francia.

- Ezt elviszem. Köszi!

Tekintettem követtem a férfi útján a kanapéig, ahol a krémet maga mellé tette, a sütit a tálban felhelyezte a hasára, majd ölébe vette a Corgit, és úgy csapta fel a TV-t. Egy hete vagyok itt nála, de ő lassan úgy kezel, mintha mindig is itt életem volna vele. Közel kerültem hozzá, talán túl közel is...

- Jössz sorozatot nézni Manon?- nézett vissza rám a pilóta, miközben Sansa addig kinyalogatta a vaníli krémet a tálból.

- Befejezem itt a takarítást, és megyek.

- Hé! Te kis dög! Az az enyém volt!- kezdett el hisztizni a férfi, amikor visszafordult a TV felé, én pedig ugyan ekkor a mosogató felé fordultam vissza, ami tele volt pakolva.

Ah, gyűlölök mosogatni... Mintha valaki megcsapkodna azok után, hogy megsütöttem vagy megfőztem valamit...

- Igen Chloé, tudom, tudom! Jó! Tudod mit?! Akkor küldj el Oroszországba!- csaptam a márvány pultra, és éppen ekkor lépett be a házba a kamerát felől a francia férfi, és ijedten kapta felém a tekintetét.

- Minden okés?- nézett rám hatalmas szemekkel, mire csak megingattam a fejem, és vissza tettem a fülemhez a telefont, amibe eddig Chloé ordibált.

- Leszarom! Vagy belenyugszol, abba, ami van, vagy elküldesz valahova! Nem tehetek róla, hogy az olasz kormány ilyen mamlasz!- ezzel rá is csapatam a telefont a nőre, viszont szembe találtam magam a franciával.

- Beszéljek vele? Mármint ez az én hibám.- érinti meg ujjbegyeivel az arcélemet, mire nekem akaratlanul is lecsukódtak szemeim.

- Nem kell, de köszönöm.- nyitottam ki ismét szemeimet, csak arra nem számítottam, hogy a férfi arca ilyen közel lesz az enyémhez. Olyan közel, hogy arcomon érzem minden egyes levegővételét.

- Ezt nem kell megköszönnöd.- simított végig ismét az arcomon, majd nagyon lassan az enyémekhez érinti saját ajkait, egyik kezét pedig a tarkómra csúsztatja, és úgy húz közelebb magához, míg másik kezét a hátára tette, és úgy csúsztatta lefelé, én pedig saját kezeimet a férfi hajába vezettem.

Egészen addig húzott közelebb magához, amíg mindketten nem hallottunk egy nagy csattanást, így azonnal el is távolodunk egymástól, majd a férfi a nappali felé vette az irányt, ahol mintha valami neki csapódott volna az üveg ajtónak. Amikor teljesen ralizáltam a helyzetet én is a férfi után mentem, a nappaliba, és megálltam bele az ajtó előtt, aminek Charles arca volt nekinyomva az ajtónak, kezei pedig feje mellett voltak.

- Engedjetek be!- ütött az üvegre, mire összerezzentem, majd a franciára néztem.

- Minek vagy te itt? Vagy hogy kerülsz ide?

- Unatkoztam, és autóval. Zárd már ki az ajtót.- nyomtam még jobban az arcát az üvegre a monacói- Szia Clotilde!- látott meg engem is, majd integetni kezdett, már amennyire az az üvegen kivitelezhető volt.

- Hogy a francba nem tettek karanténba?- háborodik fel a francia férfi mellettem, de még mindig nem nyitotta ki az ajtót.

- Európából jöttem.- erre elnevettem magam, ami miatt mindketten furcsán néztek rám, de csak legyintettem, mivel semmi kedvem nem volt megmagyarázni nekik, hogy az Amerikából jöttem játék ugrott be, amit kicsi ként imádtam a bátyámmal játszani.

- És szerinted ha meglát itt bárki is, akkor nem vágnak két hét karanténba?- erősödik tovább Pierre.

- Gasly! Ki kell mennem a mosdóba, ha nem tetszik a pofám, akkor csak engedj be, mert amúgy leszarom, hogy meglátnak-e, de el kell mennem WC-re, Moancó nem a szomszédban van!

- Hisztis picsa.- nyitotta ki a kert ajtaját a francia férfi Charles pedig azonnal be is lépett azon. Miért zárta egyáltalán be a francia, miután bejött?

- Szia Clo!- ölelt meg a monacói, ami igazán váratlanul ért, de azért viszonoztam, majd már tovább is haladt, az emelet felé.

- Komolyan eljött pisilni?- mutattam utána döbbenten, mire a velem maradt pilóta csak sóhajtott egyet.

- Kinyírok mindenkit, aki él és mozog Olaszországban a környéket, és ne adja ég még ismerem is!- morogta az orra alatt a férfi, miközben a konyha felé vette az irányt.

- Most aztán sokkal okosabb lettem.- forgattam meg szemeimet, majd ismét becsuktam a kertre nyíló ajtót.

- Na szóval srácok, az a harci helyzet, hogy a gyárba kellett volna mennem,- rohan le közénk Chalres- mármint a Ferrariba, de szóltak, hogy csak két nap múlva kell menni, mégsem ma, viszont a szállást a vírus helyzet miatt csak akkor foglalhatjuk el, amikor a be kell mennünk a gyárba, előbb nem szabad, szóval örömmel jelenthetem ki, hogy megnyertétek a világ legjobb lakótársát két napra.

- Hoztad a fiatal Vilmos herceget, vagy mi?- nézek rá, mire a francia pilóta annyira elkezd nevetni, hogy az orrán jön ki a víz, amit ivott, a moancói férfi azonban csak döbbenten és unottan néz rám.

- Pfhuj nem.- fintorodik el- Akkor már inkább Harry, de megyek is behozom a cuccom.- ugrott le a pultról, ahonnan eddig lógatta le a lábát, majd ki is ment, gondolom a csomagjáért.

- Ez most?- mutattam a távozó alak felé, amikor már a francia sem volt kétrét görnyedve, hanem ismét összeszedte magát, de még a könnyeit törölgette.

Mire azonban oda jutott volna, hogy válaszol nekem Chalres ismét megjelent a nappaliban egy bőrönddel.

- Leclerc nem fogadok be minden jött-ment alakot amúgy.

- Tudom, hogy nem teszel ki.- indult el az emelet felé.

- KANAPÉ!- kiabált utána a francia, de Charles csak nevetni kezdett, viszont amikor erre nem kapott reakciót visszafordult.

- Te nem szívatsz?

- Nem.- ingatta meg a fejét, miközben a félig üres üveget visszarakta a hűtőbe, majd elindult felfelé- Manon alszik a vendég szobában.

•🌼•

Mégsem maradtunk rész nélkül, viszont itt is volt egy "váratlan vendég", aki fogott és minden tönkre tett...😂 Amúgy ezeknek a részeknek jelentősége lesz a végén a történetnek.🤭

Legyen szép hetetek!❤️

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top