🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

Szombat kora reggel arra keltem fel, hogy egy kéz átvetődik rajtam, majd gurulunk, és egy nagy csattanással a kéz tulajdonosával együtt a földön kötünk ki. Én valami félig puhán, de az a puha dolog azonnal fel is ül mögöttem engem ölében tartva. Döbbenten nézek hátra, ahol a francia pilóta hasonló arckifejezéssel bámul vissza rám.

- Gasly?- nyelek egy hatalmasat, miközben még mindig a férfit figyelem.

- Én, öm, azt hiszem, hogy, öm, sajnálom?- néz rám hatalmas szemekkel, de karjai még mindig a csípőm körül voltak.

- Gasly a főnök azt mondta, hogy- vágtatott ve a szobába Yuki, de amikor meglátott bennünket tátott szájjal figyelte, ahogy éppen próbáljuk összeszedni magunkat reggel- Zavarok?- nézett ránk zsebre vágott kezekkel, de kicsit sem nézett ki úgy, mint aki szándékozik elmenni innen.

- Ha azt mondom, hogy igen, akkor kimész?- néz ki mögülem a pilóta, miközben a hajam átdobja az egyik vállamra.

- Nincs az az Isten.- vigyorodott el a japán férfi, és közelebb lépett volna, de Sansa ekkor gondolta azt, hogy felkel, és elkezdett a számára ismeretlen férfira ugatni.

- Hé, te kis dög, ezért ma extra kaját kapsz!- kezdett el nevetni mögöttem a francia, miközben a Corgit próbálta ide hívni az ölébe, mellém, mert engem valahogy még mindig nem engedett el.

- Pierre nem gondolod, hogy kicsit jobban nézne ki, ha elengednél?- sziszegem neki fogaimat összeszorítva, mire olyan ártatlanul nézett rám a férfi, mint egy ártatlan kisgyerek.

- Nem gondolom.- ingatja a fejét lassan.

- Szerintem se gondolja amúgy.- szólalt meg ismét Yuki, mire ismét mindketten a japán felé kaptuk a fejünket, aki már kényelmesen helyet foglalt a kanapé háttámlájának tetején.

- Te ott, inkább fogd be!- mordult fel a francia, majd csapattársának vágott egy párnát- És az se lenne utolsó, ha összeszednéd a segged, és elhúznál, tudod magán szféra, meg ilyen marhaságok.

- Én megvagyok itt.- villant meg egy egész fogsoros mosolyt a férfi.

- Tsunoda! A következő a lámpa lesz!- nézett rá dühösen Pierre, majd mögöttem elnyúlva veszi el az éjjeliszekrényről a lámpát.

- Jól van, jól van!- emeli fel mindkét kezét védekezően, majd vihogva indul el az ajtó felé.

- Tsunoda, mit akart Tost?- szól még utána a francia.

- Nem Tost, Horner. És együtt akar velünk reggelizni, mint egy nagy és boldog család.- rajzolt szivecskét a levegőbe Yuki, majd kisétált a szobából.

- Baj lenne, ha azt mondanám, hogy fel kéne kelned, mert jelenleg te nyomsz rossz helyen?- hallom meg magam mögül a férfit, mire unottan nézek rá.

- Nem tudom, remélik-e még, de te fogsz engem, nem fordítva.

- Eh, pardon.- mosolygott rám erőltetetten, majd levette rólam hatalmas kezeit, így lassan fél tudtam kelni az öléből, vigyázva, hogy még véletnül se nyúljak olyan helyre, ahová nem lenne szerencsés.

A pilóta azonnal felpattant, majd a fürdőszoba ajtaját magára is zárta. A konyhába lépkedtem és megetettem Sansat, majd visszadőlten a puha ágyba, majd magamra húztam a puha fehér paplanomat.

- Clotilde. Clotilde. Clotilde.- keltem fel arra, hogy valaki bökdösi a vállan- Clotilde. Clotilde. Clotilde.- ütögette még mindig a vállamat- Clotilde. Clotilde. Clo.

- Komolyan bárki vagy is, húzz vissza anyádba, és hagyj aludni!- mordultam fel, majd magamra tehettem a paplant, mint egy bábot.

- Clo. Légyszi!- ki a franc ez? Nem is ismerem. Hirtelen ültem fel, miközben még mindig teljesen testem köré volt tekerve a paplan- Te meg ki a fene vagy?

- Wohw, azért csak így nem szoktak elfelejteni, hogyha valakinek felajánlok egy estét, vagy éjszakát.

Hogy mi? Összehúzott szemöldökkel néztem rá, komolyan ki a fene ez? Éjszaka? Ki a, basszus a fagyis csávó. Mi volt a neve? Tudom egyáltalán a nevét?

- Szóval tényleg nem emlékszel rám?- ült le velem szemben a férfi törökülésben.

- Daniel! Mondtam, hogy ne keltsd fel!- lépett be a szobába hihetetlenkedve Pierre.

- Most miért?- nézett rá nyűgösen ezek szerint Daniel- Clotilde tudsz csokis palacsintát csinálni nekem, csokis töltelékkel?- néz rám csillogó szemekkel.

- Ricciardo húzz le az ágyamról, és ne zaklasd Clotildeot!- rivallt rá a francia Danielre.

- De ő szeret engem.- húz hirtelen magához, a nyakamnál fogva, mire köhögni kezdtem, mert rossz helyen sikerült megfogni a a nyakam.

- DANIEL! Engedd már el!- vágta neki az egyik díszpárnát a francia, mire a férfi nyafogva elengedett, majd gondolkodott pár másodpercet az ágy előtt állva, majd vállat vonva hajol vissza hozzám és megnyalja az arcom. Megnyalja az arcom? Pfuj!

Fintorogva húzom végig a kezem az arcom bal oldalán, amit tiszta nyál volt. Pierre a férfit kezdte el kilökdösni a szobából, aki még mindig azt hajtogatta, hogy én igenis szeretem őt, és szeretnék neki csokis palacsintát csinálni. Pierre a fejét ingatva lépkedett vissza a szobába, és az orra alatt morgott közben.

- Hová kerültem én?- néztem magam elé kétségbeesett arccal.

- Bocs, Daniel kicsit bepörgött az időmérős eredménye miatt.- vezette végig kezét a haján a férfi.

- Időmérő? Jézusom. Mennyit aludtam?

- Öm, hát olyan nyolc órát a reggeli felkelésed óta?- vakarta meg tarkóját- Aranyosan aludtál, nem akartalak felkelteni.- éppen nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, amikor a hasam megkordult, mire a francia férfi nevetni kezdett- Lehet ebéd időben mégiscsak fel kellett volna kelteni.- gondolkodott el- Le akarsz menni, vagy rendeljek fel kaját.

- Lehet a második?- nyúlok végig az ágyon, ahová a kis corgim is felugrik mellém- Szia anya kicsi gyönyörűje!

- Manon! Vissza ne aludj! Kérlek szépen!- lép mellém a francia, mire felnézek rá összehúzott szemekkel.

- Ne hívj Manonnak!

- Soha nem is mondtad, hogy van második neved.- ült le mellém a férfi.

- Ez a harmadik nekem.- morogtam neki.

- Harmadik?

- Clotilde Thalia Manon Xaupí. Thalia, ez a második nevem, a Manon, az csak a harmadik.

- Thalia. Nagyon szép név.- ízlelgette a férfi, mire csak meglöktem az ajtó felé, ahol éppen kopogtak.

- Inkább hozd be a kaját, mert így is éppen eléggé gyűlölöm a nevem.

- Semmit nem szabad gyűlölni, túl sok energiát vesz el az ember életéből.- nyom egy csókot a homlokomra, mire csak döbbenten nézek után, majd követem a tekintetemmel, ahol megterít a kis dohányzóasztalon- Kisasszony, vacsora.- mutat az asztal felé, mire csak nevetve lépkedek oda, miközben ledobok magamnak egy párnát a földre, amire azonnal le is ültem.

Nevetve ültünk egymással szemben a vacsoránkat fogyasztva, és már éppen a vacsoránál tartottunk, ami jelen esetben nálam fagyi volt tölcsérben. Mosollyal az arcomon hajoltam előre, mire a francia is így tett, én pedig a homlokára nyomtam az édességet.

- Unikornis!- kezdtem el nevetve tapsikolni- Vagyis jelenleg inkább Pierrekornis.- nevettem még mindig a férfin, de ő még mindig csak kikerekedett szemekkel nézett rám, majd egyszer csak végig húzott egy olvasztott csokiba mártott kanalat az arcomon- Te! Szemét!- sikítottam fel nevetve, mire csak meglökte az egyik vállam, csakhogy elszámolta magát, és éppen rám esett. Döbbenten néztünk egymásra, majd lassan elkezdett egyre lejjebb hajolni, és ajkait lassan és gyengéden érintette enyémekhez, mintha csak ízlelgetné azokat, ami nem is volt hülyeség, mert az előbb kent össze csokoládéval.

Hátam alá csúsztatta kezeit, majd egy hirtelen mozdulattal átfordűtott bennünket, így én kerültem felülre, és a pilóta csípőjén foglaltam helyet lovagló ülésben, míg az ő kezei a csípőm két oldalán pihentek. Most rajtam volt a sor, hogy ajkaimat övéire nyomjam, míg az ő kezei a hátamat térképezték fel, mit csak egy vékony pizsama póló anyaga takart.

- A picsába!- szólal meg, amikor valaki kopogni kezd az ajtón- Majd elmegy.- vezeti fel kezét tarkómig, majd ismét magához húz egy újabb csókra.

- Ez nem megy el.- ingatom a fejem, levegőt kapkodva elválva a férfitól. Kezeimmel megtámaszkodom feje két oldalán, ő pedig ismét a csípőre vezette mind a két kezét, miközben felhúzza a térdeit, majd felült.

- Akkor majd én teszek arról, hogy meggondolja magát.- nyom még egy leheletkönnyű csókot ajkaimra, majd feltett a kanapéra, és magát összeszedve lépett az ajtó elé, amit ki is nyitott.

- Haver! Bocsi, hogy zavarok, de Charlotte és- ekkor látott meg engem is a kanapén ülve Chalres, mire csak ajkaimat összeszorítva intettem némi egyet- Ouh, azt hiszem, zavarok? Akkor megyek is, és

- Nem!- pattantam fel azonnal- Nem! Maradj csak, nekem ideje lenne lezuhanyozni.- mosolyogtam rá, és már ott is hagytam a döbbent és a hálás férfit a nappaliban, hogy minden dolgomat összeszedve a fürdőszobába vonuljak be.

Egy óráig voltam a fürdőben, de a két pilóta még akkor is beszélgettek, amikor végeztem, és mivel nem akartam zavarni őket, így a hálóban maradtam, és Tristennel és Gabebel is beszéltem telefonon. Éppen anyát akartam felhívni, de ekkor érkezett egy üzenetem, ami miatt a hívást kicsit el kell napoljam.

Dimitrij

A Koroljov házaspár kitagadta egyetlen élő lányát?

Gondoltam ez a cikk érdekelhet.

Clotilde

Dimitrij! Egy angyal vagy! Egy angyal! Imádlak!❤️

Dimitrij

Semmiség!❤️

Előkerestem a fülhallgatómaz a kézi táskámból, majd behelyeztem a fülembe a kis fehér dolgokat, hogy elindítsák rajta egy
Tchaikovsky lejátszási listát. Ironikus? Visszaléptem az üzenetben, majd megnyitottam onnan a cikket. Ah ne már, ez oroszul van! Ciril betűkkel... Ah! Jézusom, ezt utáltam a legjobban a nyelvtanulásban. Na jó, vessük bele magunkat.

A Koroljov házaspár kitagadta egyetlen élő lányát?

Mint lapunk azt szemfülesen és időben észre vette, valamint lencsevégre is kapta, a Koroljov házaspár pár napja hevesen veszekedett Mrs. Nina Koroljov Mazepinnel, és férjével, majd a házaspár el is hagyta az éttermet, és mindennek apropója az, hogy a másik Koroljov lány halálnak évfordulója aznap volt, mely mindig nehéz nap lehet a család számára.

A család azonban egy esetleges, és minden bizonnyal igaz hazugságon kapott össze, ami érdekes részleteket mondhatna el nekünk a másik tragikusan elhunyt kisasszony haláláról, ám forrásunk sajnos erre a részletre már nem tért ki, hogy mi is zajlott le a hirtelen véget ért családi vacsoraasztal körül.

Valamikor a cikk olvasása közben alhattam be, mivel csak azt éreztem, hogy valaki beljebb rak az ágyon, majd egy puszit nyom az arcomra.

Reggel Pierre és én is kapkodva estünk be a pályára, mert valahogy sikerült mindkettőnknek elaludni, így a reggeli kimaradt, Pyry így is ki akart nyírni mindkettőnket, csak azt nem értem, hogy engem miért, mikor nekem semmi dolgom sincsen itt a hétvége folyamán, viszont ez nem gátolta meg a két férfit abban, hogy az interjúkon kívül mindenhová rángasson magával.

Tost ismét a kezembe nyomott egy fejhallgatót, amikor elérkeztünk oda, hogy a pilótának ismét kocsiba kellett ülnie. Jó helyről rajtolt, nagyon-nagykn jó esélyekkel, állítása szerint, ugyanis még mindig nem vagyok a legprofibb ebben a sportban. Fogalmazzunk így. Viszont a versenyt még így is izgatottan néztem végig.

A verseny kicsit sem alakult jól a csapatnak, vagyis Pierrenek semmi képen sem, amit a francia nem viselt valami jól, ugyanis utána tört zúzott, és ez a hotelben sem változott sokat, ahol csapkodva pakolta össze a dolgait, hiszen holnap reggel már a repülőn kell ülnünk. Sansa és én lapítva néztük a férfi tombolását, hiszen a kis dragamat már egyszer félig kulapította, amikor az a földön ült, a férfi pedig a farkára lépett, így ő a összekuporodva fekszik az ölemben és simogattam a kis kutyust.

- Nyugodj már meg Pierre. Kérlek.- nézek rá, de ő csak hisztisen indult felém, majd fejem két oldalán megtámaszkodik, és mély levegőt véve nézett velem farkasszemet.

Hogy féltem-e? Teljes mértékben. Hiszen alig ismerem...

- Ne mondd nekem azt, hogy nyugodjak meg! Tsunoda most ült először abban a rohadt kocsiban, és jobban ment, mint én.- sodorta le a mellettem lévő éjjeli szekrény tartalmát, mire összerezzentem, de azonnal kis is húztam magam és álltam a férfi tekintetét.

- Amikor tizenhat éves voltam, betettek táncolni a balettbe, a társulatba, egy jóval idősebb nő helyére. Nem viselte jól, mondjuk így, vagy mondjuk úgy, hogy rajszöget tett a cipőm orrába, akkor tanultam meg, hogy veszíteni is tudni kell méltósággal Gasly!- csattantam fel, majd fel is álltam, és a fürdőszoba ajtót becsaptam magam után- Sajnálom kincsem.- tettem bele a Corgit a mosdókagylóba, aki kényelmesen helyezkedett el ott, én pedig elindítottam a zuhanyrózdát. Meg kell valahogy nyugodnom.

Amikor közel egy óra múlva ismét a hálószobába léptem a férfi nem volt ott, és a futócipője sem volt a helyén. Nagyszerű, már csak az hiányzik itt nekem, hogy valaki elrabolja, és még azért is én legyek a hibás.

Befészkeltem magam a paplan alá, és magam mellé fektettem Sansat. Ha dühös vagyok, akkor gyűlölök magam aludni, mondj amúgy is, de az most lényegtelen.

- Manon. Manon kellj fel! Negyed óra múlva indul a gépünk!- rázta meg valaki a vállaimat, én azonban lelökten a kezeimet magamról.

- Hagyjál!- nyöszörögtem, majd egy párnát magamhoz szorítottam, majd már aludtam is volna vissza, csakhogy a férfi maga felé fordított.

- Figyelj Manon, tudom, hogy tegnap nem voltam a legjobb társaság, még nekem se volt magamhoz kedvem, de

- Csak hagyj aludni!- lököm el magamtól a kezét a mondatába vágva.

- Manon mennünk kell! Indul a gépünk!- húz fel az ágyról, kezeimnél fogva, de mivel el is engedett, én pedig nem tartottam magam, így az ágy mellé taknyoltam le- Jézus Máriám! Clotilde, jól vagy?!- esik térdre mellém a férfi, mire csak morogva fordulok felé.

- Aucs!- ültem fel, majd fel is tápászkodtam az ágy mellől.

- Jól vagy?!- áll meg előttem a francia, majd elkezd végig tapogatni, először a fejem, majd a vállam, és a csípőm, és ekkor fogtam meg a kezeit.

- Jól vagyok.- sziszegtem fogaim között, majd a bőröndömhöz lépkedve szedtem össze a mai dolgaimat, majd a fürdőhöz léptem, hogy ha már felkeltett az az elmebeteg, akkor elkészüljek az indulásra.

Negyed óra múlva, már a szobát raktam rendbe, amíg a francia férfi elfoglalta a fürdőszobát. A gyümölcsös tálból kivettem egy banánt, majd abból letörtem darabot, és abba nyomtam bele Sansa gyógyszerét, majd azt oda is adtam a kiskutyának.

- Nincs egy fölös férfi pólód?- hallom meg magam mögül a pilóta hangját, mire döbbenten nézek hátán mögé, ő pedig egy szál törölközőben áll előttem. Mondjuk láttán már valahogy hiányosabb öltözetben is...

- Férfi pólóm?- nézek rá döbbenten, ő pedig csak bólint egyet- Öm, azt hiszem, hogy van egy, már ha a bátyám nem vette vissza.- indultam meg a szoba felé, elhaladva a férfi mellett.

- Miért vetted volna el?

- Mondjuk mert az övé?- tartok felé egy hatalmas fehér pulcsit.

- Hordod a bátyád cuccait?

- Bármilyen meglepő is, nem az a legjobb hobbim, hogy férfi ruhákat veszek magamnak.- nyomom a mellkasának a ruhadarabot- Viszont ezekben jól lehet bekuckózni.- vonok vállat, majd összeszedem a már alvó kiskutyát, és a hordozóba teszem, hogy már minden kész legyen indulásra.

Fél óra múlva már a repülőtéren vártunk az indulásra a pilótával, aki éppen a telefonját nyomkodta, én pedig a Corgit tettem fel a gépre, majd elindultam vissza a férfi felé.

- Nagy baj lesz, ha Olaszországban majd át kell szállnod? Nekem ott kell leszállnom.

- Nekem aztán mindegy, csak érjek haza egyben.- ültem le mellé vállat vonva.

- Megvárom majd veled ott a gépet, de amúgy is csak fél óra lesz a két gép között, rögtön Párizsban szállt majd le a géped.- mosolygott rám, én pedig csak bólogatni kezdtem.

- Tökéletes lesz! De nem kell velem megvárnod, ennyire nem vagyok analfabéta.- ejtettem meg felé egy lassú mosolyt, és már válaszolt is volna, de ekkor felszólítottak bennünket a beszállásra.

A gépen csak mi voltunk, mivel a csapat csak később fog jönni, tekintettel arra, hogy nekik még össze kell mindent pakolni. Ennek fényében nyugodtan le tudtam levelezni Chloéval, hogy holnap már otthon leszek, és ott leszek a maratoni egy hetes egész napos edzésprogramán, aminek borzalmasan örülök, mit ne mondjak...

- Haragszol?- szólalt meg velem szemben a férfi, mire kíváncsian néztem fel rá a gépemből.

- Kellene?

- A tegnapi miatt, te,- kereste a megfelelő szavakat- te megijedtél tőlem.- nézett mélyen a szemembe.

- Soha nem szerettem, ha valaki kiabál velem, lehet, hogy megszoktam, Chloé és az egész balett miatt, de nem szeretem, főleg nem ha szinte idegen emberek teszik azt, főleg olyan emberek, akiknek alap járaton sokkal higgadtabb a vérmérséklete.- vontam vállat, miközben ismét a laptopon pötyögtem, csak most a bátyám egy levelét javítottam ki.

- Én sajnálom, csak

- Ideges voltál, tudom. Tudom milyen az, amikor nem jönnek össze az embernek a dolgok.

- Hát igen, azt én is.- morogta az orra alatt, csak éppen én is meghallottam.

- Hogy érted?- csuktam le a laptopot, majd a közöttünk lévő asztalra tettem.

- Felkerültem a Red Bullhoz, igen ne nézz így, én is voltam a nagy csapatnál, Max mellett, de elmaradtam tőle, mondjuk mellette azt nem nehéz megcsinálni, így vissza tettek a kis csapathoz, és Alex Albont ültették a helyekre.

- De most Sergio van Max mellett, nem? Vagyis Alex az aki tartalékos, akinek már bemutattatok a tesztek alatt.

- Igen, nos a Red Bull-ból nem nehéz kiesni.

- Te te tavaly nyertél is, nem? Vagyis valami ilyen dolog rémlik a sajtóból.

- De nyerem. De ez nem jelenti azt, hogy vissza is fogadnak a kegyeikbe, de amúgy is, azt hiszem sokkal jobb az Alpha Tauri, mint a Red Bull.- vont vállat, beletörődve, mondjuk nem is igazán van más lehetősége.

Csak bólintottam egyet, hiszen tudom milyen érzés lehet ez neki. Visszavettem magam elé a gépem, és folytattam, amit elkezdtem. Tudtam, hogy nem kell félnem a férfitől, de az a tegnapi kis incidens rányomta a bélyegét a mostani hangulatunkra is.

Az út bár nem volt túl hosszú, de éppen elég volt arra, hogy amikor haza érek, akkor már csak a gyakorlati dolgaimat kelljen elintéznem.

A dolgainkat összeszedve próbáltam rábeszélni a francia férfit, hogy menjen nyugodtan haza, nem fog senki elcserélni egy tál tésztára, már éppen sikeresen át is tudtam volna vinni a tervem, csak hogy az égiek valahogy ezt nem éppen akarják.

- Kisasszony! Uram! Kérem álljanak meg!- szólalt meg mögöttünk valaki, így mindketten megfordultunk- Meg kell kérnem önöket, hogy jöjjönek velem a követség irodájába.

- Elnézést, de hová?- áll félig elém a francia férfi.

- A francia nagykövetség irodájába uram, kisasszony.- bólint felénk a rendőr, majd elindul előttünk, mi pedig döbbenten összenézve megyünk utána. Csiga lassúdággal...

•🌼•

Huh, hát ez a történt határozottan íratják magát mostanában, és amennyire ódzkodtam tőle az elején, annyira beleszerettem és magával ragadott, így remélem, hogy nektek is legalább ennyire tetszenek a részek, köztük ez is!

Legyen gyönyörű hétvégéje mindenkinek!❤️