🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎

Pierre

Valami kis balfasz majom bámulja a fenekét...

Chalres

Menj oda, és csapda le😂

Pierre

Kihozol a börtönből?

Chalres

Már miért mennél oda?😂

Pierre

Mert ez 8 napon kívül gyógyuló lenne...

Valaki levágódik mellém, így azonnal le is zárom a telefont, és a mellettem helyet foglaló nőre nézek, ki szigorúan a próbáló tinédzsereket figyelni, ő is főleg azt, akivel le kéne nyeletni a nyelvét, mert kicsit se tiszteli a nőket.

Mintha az én hülye fogadásom jobb lenne azzal a paraszt hollanddal, lehet be se kéne tartanom...

- Mit akarsz a barátnőmtől?- szólalt meg a mellettem eddig csendben ülő nő.

- Ha arra gondolsz, nem akarom megerőszakolni, vagy eladni a szerveit.

- Pedig azzal még jól is keresnél, tekintve, hogy nulla negatív a vércsoportja.- gondolkodott a nő, de ismét felém fordult- Szóval Gasly, mit akarsz pontosan Clotildetól?- szinte belemászott az arcomba, mire hátrébb hajoltam.

- Szeretném megismerni.- toltam hátrébb a nőt a vállánál fogva.

- Mademoiselle Xaupí!- kiáltotta el magát valaki a terem ajtajában, mire a nő azonnal arra kapta a fejét, ahogy mindenki más is a teremben, az ajtóban egy futár állt, akinek a kezében egy hatalmas díszdoboz volt, tele bazsarózsával, és egy fehér boríték volt a virágok tetejébe szúrva.

- Folytassátok!- szólt vissza az nő a fiatalabb táncosoknak, miközben elindult a nem rég érkezett férfi felé.

Észre sem vett bennünket, úgy futott el a dobozért, és vette át azt, majd azonnal vissza is indult felénk.

- Sziasztok.- ült le az előttünk lévő sorba, és a virágokat is maga mellé dobta, de nem is foglalkozott azokkal, csak a borítékot tépte fel, és az abban lévő levelet kezdte olvasni.

Mindössze pár sor volt a papíron, kézzel írva, és a kézírás ismerős volt, de mielőtt jobban szemügyre vehettem volna a nő már elrántotta előlem a levelet maga elől, és orrnyergét masszírozva.

- Szemét nyomorult!- csattant fel a nő, majd a zsebébe gyűrve ment fel vissza a színpadra.

- Ez mi volt?- mutatok utána, mire Gabrielle ismét halgatásba burkolódzik. Szép, mondhatom, az előbb még az arcomba mászott, hogy még a sejtjeimet is látta, most meg még válaszolni se hajlandó.

- Őszintén nincs neked jobb dolgod, mint hogy a reményvesztett új generáció balerináit bámuld?- szólalt meg ismét a nő mellettem.

- Nem, jelenleg csak éppen az a dolgom, hogy arra figyeljek, hogy az a szőke bájgúnár még gondolatban se merjen bármit is csinálni Clotildedel, mert megfejelem.- csúsztam lejjebb a székemen, és ismét magam elé vettem a telefonomat. 

Mivel kedd van, és én mára ígértem, meg Clonak, hogy elviszem majd magammal a futamra, bár ahogy elnézem, neki ez nem igen esett még le, így kénytelen vagyok én foglalni neki szobát. 

- GASLY!- lehet mégis leesett neki?- Mégis mi a fenét keresel te itt?- kiabált nekem oda a francia nő, mire csak mosolyogva néztem rá.

- Mondtam, hogy viszlek magammal, nem?- integettem oda neki még mindig nagy vigyorral.

- Mondtam, hogy nem megyek?! Nincs szobám!

- Intézem kiscsillag!- integettem felé kezemben a telefonommal, mire csak a homlokára szorította a kezét, és motyogott valamit, és csak remélni merem, hogy nem éppen engem átkoz el, vagy szór rám valami vudu átkot...

A telefon a kezemben csipogni kezd, mire ismét annak szentelem minden figyelmemet, miközben az eddig mellettem helyet foglaló nő valami látszólag fontos ügyben elsietett mellőlem. Ráböktem a hoteltől kapott visszacsatolásra a szobafoglalásról.

Tisztelt Mr. Gasly!

Sajnálattal értesítjük, hogy hotelünk nem tud szobát biztosítani további egy vendégnek, mivel a már minden szobánkat lefoglalták egészen hétfő estig. Megértését köszönjük! Reméljük máskor is minket választ!

Ja, máskor is, nyilván benneteket... Van egy olyan rossz érzésem, hogy ennek valaki nagyon, de nagyon nem fog örülni, vezettem vissza a tekintetemet az éppen valamit mutogató nőre.

Már nem tudtam szenvedni ezne a szerencsétlen széken, így jelenkeg félig arról lefolyva figyeltem tovább a próbát, amit ahogy látom a két rangidős táncos próbált minél hamarabb lerázni, kisebb nagyobb sikerekkel. Már éppen kezdetem elaludni, amikor egy kéz rázta meg a mellkasomat, mire annyira megijedtem, hogy elkaptam az illető karját, és olyan közel rántottam magamhoz, hogy éreztem arcomon, ahogy szaggatottan levegőt vesz, majd kinyitottam szemeimet, és egy szürke szempárral találtam szembe magam.

- Te tenyészmarha! Engedd el a kezem.- szólalt meg olyan nyugodtan a nő, hogy szinte már attól ijedtem meg.

- Bocsi, azt hittem valaki megtámadott.- egedtem el a kezet, és fel is ültem azzal a lendülettel.

- Téged? Az operában? Téged, itt az operában? Jól vagy Gasly? Azt hittem, nektek nem szabad inni.- ingatja meg a fejét elgondolkodva.

- Nagyon humoros vagy, és el se tudod képzelni, hogy hány nő támadna meg szívesen.- szedtem össze a dolgaimat, majd a nagy virágot cipelő nő után megyek, kifelé a hatalmas impozáns épületből.

- Tévedsz Gasly! Nem nem tudom elképzelni, hanem nem akarom!- nagyon humoros mit ne mondjak. Csendben sétáltam a nő után, aki kinyitotta egy kocsi központi zárát, amikor nekem be is villant valami.

- Mondd, hogy ez nem az a kocsi, amit a színe és a mérete alapján választottál, mert akkor inkább alá fekszem, mit hogy beüljek.

- Csak tessék, nyugodtan, nem tart senki vissza, remélem kényelmes a beton.- mutatott az autó elé, majd hátra bedobálta a cuccait, és helyet foglalt a volán mögött, és olyan profin kanyarodott elém, mintha minden nap ezt csinálni, mintha a vérében lenne. Pedig állítása szerint nem is szeet vezetni- Na akkor beszálsz?- néz rám a lehajtott üvegen keresztül, mire csak beültem mellé a kocsiba, amiben kellemes volt a hőmérséklet még most is.

- Remélem azóta nem a dolgozók kinézete alapján választasz karbantartó műhelyt.- szúrtam oda még egyet a nőnek, de ő csak sejtelmesen elmosolyodott.

- Nem, az insta követőik számát is csekkolom, és minimum mindnekinek háromszáz kell, hogy legyen.- mondta olyan hangon, hogy bár tudtam, hogy egy szava sem igaz mégis autómatikusan az anyósülés felöli kapaszkodót kezdem el szorítani ujjaimmal.

- Nagyon felvágták a nyelved, nem gondolod?

- Valójában nem vágták fel, mert a szájsebész megmondta az apámnak, hogy az nem genetikai rendellenesség, hogy még nem tudok beszélni kilenc hónaposan.- Jézus máriám, ki az az állat, aki azt akarja, hogy a gyereke már kilenc hónaposan folyékonyan beszéljen? Van hogy most se tudok még összerakni egy épkézláb mondatot. 

Nem mondtam semmi sem, csak figyeltem, ahogy a nő már rutinosan veszi be a kanyarokat, és halad az úticélja felé, ami a lakása lehet. A neki kejelölt parkolóban áll meg, majd amikor leállítja a motort felém fordul.

- Ugye tudod, hogy nem pakoltam még be?- csak sóhajtva frodultam felé.

- Mondtam, hogy elviszlek magammal.

- Gasly, te azt is mondtad, hogy veled kell aludnom.- szállt ki a kocsiból, és ha tudná, hogy mennyi igazság is volt akkor abban a mondatban, pedig akkor még én sem tudtam, hogy igazam lesz- Meg amúgy is, február óta ismerjük egymást. Megleszek én csütörtöktől is ott.- állt meg a hatalmas ajtó előtt, miközben még mindig hozzám beszélt.

- A-a. Már szóltam Tostnak meg Hornernek, hogy jössz, Verstappen pedig teljesen bepörgött állítása szerint már a popcornt is megvette, vagy nem tudom mit motyogott ott Horner seggében tegnap videóhívásban, de nem is lényeg, mennyi idő, mire összedobsz magadnak egy bőröndöt? Csak nem egy örökké valóság.

Vagy mégis. Már három órája a nő nappalijában ülök, ahol már a kiskutyája is, aki jön veünk, elaludt az ölemben. Hát ilyen nem létezik. 

- Clotilde! Ha nem fejezel három perc múlva, akkor erős a gyaúm, hogy Alpha Tauris melegítőkben fogsz lenni, alattuk az én alsómmal!- kiabáltam a nőnek, aki még nem jött ki a szobájából eddig, most azonban egy bőröndöt maga után húzva nézett rám dühösen. Nagyon nagyon dühösen.

- Majd ha az életem múlik rajta, akkor esetleg Gasly!- mordult rám, majd a kis hordozót a földre téve megütötte annak tetejét háromszor, az ölemben fekvő kutya pedig csak hegyezi a fülét, majd felpattanva ugrált el a kis ketrecszerű dologik, és készségesen be is ment abba. Az áruló! Én meg azt hittel alszik- Mehetünk?- nézett rám a nő, miután fejére tette napszemüvegét is. Én pedig szinte tátott szájjal néztem ré, komolyan ilyent kérdez három óra kínszenvedés után?

- Egy óra múlva megy a gép. Fel kell vennünk az én cuccaimat, amiket negyven perc alatt szedtem össze, negyven perc alatt.- hangsúlyoztam ki az időt, mire csak bemutatott nekem. Szabad neki egyáltalán ilyent- Utána irány a reptér. Nem kell ennek a jószágnak valami gyógyszert adni?- néztem be a kutyára, aki vagy ismét alszik, vagy csak tetszhalottat játszik.

- Itt jószág a legnagyobb jóindulattal is maximum te vagy Gasly. Na húzzál kifele.- mutat az ajtó felé, majd a hordozót a bőröndre csatolta és úgy indult el előttem a kijárat felé, amin kilépve elvettem tőle a bőröndöt, azért mégiscsak úriember vagyok, édesanyám szerint. 

A következő folyamatok amiket el kellett végeznünk zökkenőmentesen mentek, minden a maga idejében megvolt, így időben be is estünk a csapat gépébe, ahol többen érdeklődve figyelték a párosunkat, de ez a nőt nem igazán zavarta, gondolom már megszokta, én pedig ismerek itt mindenkit, így nem tudom magamra venni a dolgokat. 

Clo az út alatt vagy olvasott, vagy sorozatot nézett, amibe én is bepofátlankodtam, tekintve, hogy nem valami giccsesen nyálas romantikus tinidrámát nézett, az út felénél azonban bealudt, amin csak mosolyogni tudtam, majd betakartam a nőt és újra átfutottam a heti terveket, amiket kapta. Pyry most sem gondolt arra, hogy van aki aludni meg enni is szokott, persze Clotildeot tömte legutóbb, mint egy kacsát.

A csapattal együtt indultunk el a hotel felé, mindenki a neki kirendelt autóval, így hozzánk csapódott még Tost, aki majd Hornerrel fuvaroztatja a hátsóját a hét további részében, és Pyry, aki feljogosítja magát mindig arra, hogy ami az enyém az az övé is.

- Clotilde ül elöl, nem bírja a kocsikázást, és gondolom senki nem akarja, hogy az ebédje az ölébe pottyanjon.- a két betolakodó csak elhúzta a száját, a nő pedig csak felvont szemöldökkel nézett rám, de nem szólt semmit, csak a még bágyadt kutyusával az ölében helyet foglalt elöl, és várta, hogy végre elinduljunk. 

Helyet foglaltam a kormány mögött, és máris indítottam a hétvégére kapott autót, oldalra nézve a még fátyolos tekintetű lányt láttam, aki olyan odaadással pátyolgatja a kis kutyust a kezei közt, mintha a gyerek lenne. Lassan indultam el a kocsisor mögött a szállásunk felé, hogy végre mindannyian nyugodtan alhassunk egyet, mert már ránk fér...

A recepciónál a nő mindenkinek odaadta a szobákat nyitó kártyát, és mivel az én szobámban ketten leszünk, így két kártyát kaptam. Még öt perccel tovább élek.

- A másodikra megyünk.- álltam meg a nő mellett, aki csak bólintott, majd a bőröndjét maga után húzva lépkedett a még üres lift felé, mivel már szinte mindenki elfoglalta saját szobáját, hiszen utolsónak érkeztünk meg.

Benyomtam a gombot a panelen, majd reménykedtem benne, hogy elakadunk, mondjuk úgy csütörtökig... Csilingelve nyílt ki a lift ajtaja, és a nő lassan szállt ki belőle, velem a nyomában. Végülis nem vagyunk olyan magasan, ha kilöknek az erkélyről, még simán túlélem.

- Melyik?- fordul felém, és rekedt hangon teszi fel nekem a kérdést.

- Tizenkettő.- nyújtom felé az egyik kártyát, mire bólintva elveszi tőlem azt.

- Köszönöm.- ezzel ott is hagyott volna, ha nem ugyan az lenne a szobánk. Ez jó menet lesz. Lehúzza a kártyát, ezzel bejut a szobába, aminek ajtaját be is csukná, csak hogy én megfogom azt, és én is belépek rajat- Ennyire azért nincs magával ragadó személyiségem Gasly, jó éjszakát.

- Az lesz.- forgattam ujjain között saját szibakulcsomat- Tudod, már nem volt a hotelben több szabad szoba, egészen csütörtökig, és a vírus miatt szinte alig dolgoznak hotelek, így az van, hogy kénytelen leszel velem egy szobában aludni, csütörtökig.- hadartam el egy szusszra, de a nő csak döbbenten nézett rám. Sansat letette a puha szőnyegre a kis Corgi pedig azonnal bele is fúrta abba magát.

- GASLY! NEM MONDTAM ÉN, HOGY CSÜTÖRTÖKÖN JÖVÖK? NEM MONDTAM?- kiabált velem, ami valljuk be, lehet jogos volt, de akkor is szarul esett- KANAPÉ!- mutatott a bútor felé, mire csak feltett kezekkel mentem oda beletörődve sorsomba.

Már mind a ketten minden esti tehendőt elvégeztünk, de Clotilde végig olyan tekintettel nézett rám, mint aki azonnal felnégyel, és a szibanövények alá ás el. Mondjuk...

A fanciaágyról vettem magamnak egy párnát és egy takarót, azokkal vackoltam be magam, a valljuk be kicsit sem kényelmes kanapéra, aminek hangot is adtam, azzal, hogy, nyöszörögtem, miközben forgolódtam is, ezzel teljesen magamra csavarva a takarót. Negyed óra szenvedés után hangokat hallottam, majd két láb csattant a márvány padlón, mellém lépkedtek, és egy határozott mozdulattal kirántotta a fejem alól a párnát, mire csak döbbenten néztem a nőre, aki visszabattyogott az ágyhoz, ledobta arra a párnát, és vissza feküdt eddigi helyére.

- Told ide a nagy segged Gasly, mert meggondolom magam.- motyogta, majd szinte azonnal el is aludt, miközben nekem nem kellett kétszer mondania, mert szinte azonnal ott is teremten az ágyon.

Az ágyon, ahol a nő félig magzatpózban aludt, amivel elöször nem is volt bajom, de ahogy én is és ő is mocorogtunk, a nő feneke valahogy a csípőmhöz ért, mire mélyen és élesen szívtam be a levegőt.

Kellett nekem ő előbb elhozni...

manon.xaupí

34 209 ember kedveli

szinte még egy hónapja se ismerlek, de már tönkreteszel...

1 009 hozzászólás

•🌼•

Remélem egy így este kicsit nyugtatóan hát ez a rész, és hogy így végig egy szemszögből is élvezhetőek voltam az események!❤️

Remélem mindenkinek jól alakul a hete!🥰