5.5
🅶︎🅰︎🆂︎🅻︎🆈︎
- És komolyan engeded, hogy a melletted lévő szobában aludjon, egy ilyen nyolcas?- mutat az éppen ebédet főző nőre Chalres.
- Nyolc? Kicsit több.- ingatom a fejem lassan.
- Kilenc?
- Talán inkább tíz, főleg a feneke.- harapok rá alsó ajkamra.
- Na várj, te már- mutat egy női alakok a levegőben, mire csak megforgatom a szemem- Szóval igen.- vigyorgott saját magán Chalres- Miről is nem tudok én?
- Csak arról, ami nem rád tartozik.
- Ja, nyilván.- legyintett a férfi- Csiripeljél csak kicsikém.- rúgta meg a térdem a monacói.
- Még egy ilyen és kiteszlek Leclerc!
- Ne öljétek már egymást!- szólt ki a konyhából Manon, hiszem az utolsó mondatot nem éppen halálra sikerült.
- Clo! Pierre bánt!- sipítozott Chalres, én pedig döbbenten néztem rá.
- Pierre, hagy békén Chalrest, mert ma Sansaval eszel!
Már éppen visszavágtam volna, csakhogy valaki kopogott. Charles megfeszült, Manon nem is reagált legjobb barátunk a rendőr érkezésére. Elindult az ajtó felé, miközben Charles a lépcső takarásába húzódott.
- Szép napot!- nyitottam ki hatalmas lendülettel az ajtót.
- Mr. Gasly.- bólintott felém a férfi- Esetleg van itt valaki?
- Miért lenne?- dőlök kényelmesen az ajtófélfának, szemöldökömet összehúzva.
- Itt áll egy Ferrari a ház előtt.- elnézek a válla felett, és valóban ott parkol az emlïtett autó. Ennyire nem lehet majom még Leclerc se.
- Bocsánat, de nincsenek olyan fellengzős, nagyzoló ismerőseink, akik Ferrarit vezetnek, pláne nem ilyen feltűnőt. Amúgy is minden Ferrari tulajdonos egy paraszt.- vontam vállat, visszanézve a rendőrre, aki csak bólintott.
- Be kellene vásárolni önöknek?
- Igen, ezek kellenek.- jelent meg mellettem azonnal Manon, majd egy papírt nyomott a férfi kezébe, és már vissza is indult a konyhába.
- Maguk- kezdett bele a rendőr, de még időben közbe vágtam.
- Nem! De, ha igen, se lenne köze hozzá!- ezzel rá is csaptam az ajtót, egyre kevésbé bírom az olaszokat.
- Fellengzős paraszt?- szólalt meg Charles, amikor már biztos volt benne, hogy a rendőr nem hallhatja meg.
- Pontosan az, és még a bejáratot is elállta az a nyomorult egoista f
- Be ne fejezd Gasly, mert komolyan Sansa mellett eszel!- mutatott felém fenyegetően Manon a fakanállal, Leclerc pedig csak nevetni kezdett mellettem, amire reagálva tarkón csaptam- Két nagy gyerek! Menjetek inkább füvet vágni! Úgyis nagyon ráértek.- intett a nő a kert felé szigorúan, mire lecsapott fejjel indultunk meg mindketten arra.
- Már most olyan, mint egy zsarnok.- motyogta az orra alatt Leclerc.
- Amíg nem voltál itt, addig nyugodt életem volt vele.- mordultam rá, mert ez teljesen igaz is volt.
- Ja, láttam, majd beleestél a szájába.- döbbenten fordultam felé, mire csak megforgatta szemeit- Aznap, amikor jöttem, ha nem kopogok be, ott fekteted meg a konyhában.
- Átkozom azt a napot.
- Amikor jöttem?
- Amikor megszülettél.- javítom ki, mire csak meglökött, amivel nem is lett volna baj, ha nem éppen a medence mellett jöttünk volna el, ami miatt abba beleesetem, amikor pedig felnyomtam magam a felszínre egy hasát fogva nevető Charlesszal találtam szembe magam- Rohadt humoros vagy, na segíts inkább ki, ez rohadt hideg.- nyújtottam felé a kezem, amit meg is fogott, és ki akart húzni, csakhogy azzal a lendülettel, amivel ő kirántott, és őt bele rántottam, így fordult a kocka, és ő figyelt engem döbbenten.
Amikor Charles is kiszenvedte magát a medencéből elindultunk befelé, de az üvegajtón belül Manon állt velünk szemben kicsit sem barátságos arckifejezéssel, majd ugyan ezzel a hévvel ki is csapta az üvegajtót.
- Normálisak vagytok ti ketten?! NORMÁLISAK?! Most pancsi pancsiztok? Hát elmentek nálatok otthonról?! Tüdőgyulladást akartok kapni?! MOST?! Levetkőzni. MOST AZONNAL!- kiabált ránk, majd felén dobott egy-egy törölközőt és pokrócot, mi pedig mint két megszeppent kisgyerek csináltuk, amit mondott nekünk. Mondjuk teljes mértékben igaza is volt- Két túlméretezett esetlen bébi fóka.- morogta a nő, amikor a fejünkre húzott egy-egy sapkát- Húzzatok fel megfürödni. AZONNAL!- dobbantott egyet a lábával, majd beviharzott a házba, ahová mi is követtük.
- Menj csak.- intettem az emelet felé, én pedig leültem a kanapéra magamra csavarva a törölközőt. Pár perc múlva Manon jelent meg előttem és a kezembe nyomott egy forró teát, és valahonnan elvett még egy takarót, majd azt is körém tekerve ezzel egyidőben eligazította az elsőt is, ami rajtam volt.
- Miért kell nektek mindig valami baromságot csinálni?- néz rám hatalmas féltő tekintettel Manon.
- Sajnálom.- motyogtam, majd egyik karokkal magamhoz húztam a nő törékeny testét, a másikban pedig még mindig a tea volt.
- Nem sajnálnod kéne, hanem elkerülni azt a dolgot, amit utána meg kell bánni.- ölelt át apró kezeivel, majd nagyon lassan el is engedett.
- Ezt megjegyzem.- mosolyogtam rá, mire ő a homlokomra nyomta ajkait, majd ott is tartotta azokat, ami miatt melegség járt át.
- Nincs lázad.- hajolt el tőle lassan- Még.- ingatta meg a fejét- Idd meg a teádat légy szíves, méz és citromlé van benne.
- Rendben.- bólintottam egyet, ő pedig ezzel egy időben ismét el is tűnt a konyhában, én pedig valóban beleittam a teli bögrébe, és valóban borzalmasan jól esett a forró ital.
- Mehetsz haver, és add oda nekem a takaróid.- jött le hozzám Charles egy hoszú melegítő szettben, de még így is rezgett, és le akarta cibálni rólam a takarókat.
- Charles, kérlek, hagyd, jó?- jött vissza hozzánk Manon- Ezekbe csavard bele magad, te nagy gyerek.- ültette le a monacóit mellém, majd becsavarta őt is a takarókba, ahogy előtte engem- Menj fel zuhanyozni Pierre, kérlek szépen, és vidd a bögréd is.- kezdett el felfelé terelgetni, mire el is indultam arra, de még éppen hallottam, hogy Charles is kap egy hasonló bögrét, mint amilyent én.
🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎
- Melyikőtök fázott meg?- futottam le a lépcsőn, hogy megnézzem van e valami baja valamelyik pilótának, a franciának a homlokára nyomtam egy csókot, míg a monacóinak a homlokára nyomtam a tenyerem. A francia férfi homloka pedig sokkal melegebb volt, mint normál esetben kellene legyen.
- Na! Én is olyant akarok.- háborodott fel azonnal a Ferraris pilóta, és a kezemnél fogva próbált magához húzni.
- Neked barátnőd van Leclerc!- lökte el társa kezét rólam, majd magához húzott, és magához ölelt.
- Miért vagy ilyen bújós Pierre?- fordulok felé döbbenten, mert nem szokott ilyen lenni.
- Ajaj, akkor beteg.- ingatta meg a fejét Charles- Olyankor mindig ölelget valamit vagy valakit.
- Pierre engedj el drágám.- simítottam végig az arcán- Le kell hoznom a lázmérőt az emeletről.- erre csak megingatta a fejét, amit a nyakhajlatomba fúrva pihentetett- Pierre muszáj, hogy tudjam, mennyi lázcsillapító kell, vagy kell-e egyáltalán.
- Lehozom én.- állt fel a francia férfi, majd elindult az emelet felé.
- Jól vagy Pierre?- hajoltam kicsit hátra, hogy láthassam a férfit, akinek szemei csillogtak, csakhogy most nem a boldogságtól, hanem a láztól.
- Nem igazán.- lehelte lassan a szavakat, és ismét magához szorított. Tényleg nagyon bújós lesz, ha beteg, csak még azt nem sikerült eldöntenem, hogy ez nekem most jó vagy rossz.
- Engedj szépen el drágám, főzök neked levest és teát, vacsorára, jó?- simítok végig a fején, mire csak még jobban magához húz.
- Jó.
- De így nem fog menni, ha nem engedsz el.- nevetek fel halkan.
- Jó.- ezzel lassan enged a szorításán, és végül teljesen ki tudok szabadulni hatalmas meleg öleléséből. Még egy takarót terítek a férfira, majd ajkaimat ismét homlokához érintem, ami egyre melegebb lesz.
Arcán végigsimítva indulok el a konyha felé, hogy főzzek neki levest, és forró teát, mellé pedig pirítóst. Mindent felraktam a tűzhelyre, hogy még emberi időben készen legyen.
- Na nem haver, nem, nem, engem nem ölelgetsz. Clotilde, gyere ide! Meg akar ölelni!- sipítozott a monacói, a nappaliból.
- Charles kérlek szépen, csak mérd meg a lázát drágám!- szóltam neki oda.
- De macinak akar használni!
- CHARLES! Ha szereted az alsó részeid, akkor mérd meg a lázát!
- Jó! De Pierre legyél szíves, ne akarj macit csinálni belőlem!
Negyed óra múlva, amikor már félig készen volt minden, akkor jelent meg a konyha ajtóban Charles, izzadtan, kezében egy lázmérővel, amit hősiesen tartott fel, a kis készülék pedig folyamatosan csipogott a kezében.
- Na add ide, mielőtt idegösszeroppanást kapok a csipogástól.- vettem el a kezéből a lázmérőt.
39,2. Levettem egy doboz orvosságot felső polcról, majd a pilóta kezébe nyomtam azt egy kis üveg vízzel.
- Egy szemet adj neki oda, és lehetőleg egye is meg. Utána készen lesz a vacsorája. Te kérsz valamit?
- Nem köszönöm.- ingatta meg a fejét mosolyogva- Aranyos vagy, ahogy ápolod Clotilde. Megleszel vele egyedül, ha holnap itt hagylak benneteket?
- Persze, nem lehet olyan rossz beteg.- mosolyogtam rá, mire csak elnevette magát.
- Charles! Gyere már, haldoklom!- hallatszott a nappaliból a férfi, talán nyöszögött vagy vinnyogott?
- Nem vinnél esetleg mégis magaddal?- néztem nevetve a monacói férfira, ő pedig csak bólogatva hátrált ki a helyiségből, hogy megnézze, mit produkált már megint a francia.
Komolyan, amíg nem mondtam, hogy beteg, semmi baja se volt... Tipikus férfi!
•🌼•
Gondoltam meg volt a rész, és még esik is, szóval miért ne osztanám meg veletek. Remélem mindenkinek tetszik!
Legyen gyönyörű hétvégétek!❤️
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top