🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- De nem érted?

- De értem, belehabarodtál a kis francia pilótába.- csivitelte a vonal végén Gabe.

- Ha át lehetne nyúlni a telefonon, már halott ember lennél.

- Neked is jó reggelt Clo.- jött be nyújtózkodva a konyhába Chalres- Nem szeretnél nekem reggelit csinálni?- nyöszörgitt a monacói.

- Azt csinálom.- mutattam körbe, ahol mindenféle zöldség hevert a pulton, ő pedig csak bólintva helyet foglalt az egyik bárszéken, miután töltött magának kávét.

- Hé! Te itt vagy?- szólalat meg a vonalban lévő barátnőm.

- Itt, de el ne kezd megint! Nem igaz! Jó?!

- Akkor nem főznél neki.

- Nem is.

- Akkor kinek? Talán valami haverja pattant be, vagy mi van?- kezdett el nevetni a vonal végén.

- Valójában rátapintottál.

- Jézusom ennek ilyen hülye haverjai vannak?

- Ez ugye költői kérdés volt?

- Na jól van drágám, majd akkor hívlak, ha Chloé nem öl meg ma mindenkit. Igaz, hogy azt mondtad neki, hogy tegyen át Oroszországba?

- Igaz, és teljesen komolyan is gondolom.

- CH?- kapott azonnal az alkalmon.

- Mhüm.

- Komolyan Oroszország?- nyöszörgőtt a nő, ami megmosolyogtatott.

- Jó a vodkájuk.- vontam vállat háttal állva a pilótának, aki végig a beszélgetést figyelte.

- Alkoholista.

- Szia Gabrielle!- nyomtam ki nevetve a hívást.

A telefont a márvány pultra tettem, és elővettem egy nagyobb keverő tálat, hogy minden zöldséget bele tudjak dobni, amit eddig felszegtem, salátának, a pirítós és főt tojás mellé.

- Te és az a tejbetök komolyan külön alszatok?- törte meg a csendet a monacói férfi, mire rá kaptam a tekintetem.

- Persze.- néztem rá felvont szemöldökkel- Miért aludnánk együtt?

- Ugyan kérlek.- forgatja meg szemeit- Amikor tegnap ideértem majdnem lenyelt téged.- azt hiszem annyira meglepett, hogy az állam szó szerint a földön csattanást volna, ha nem lenne az állkapcsom, a férfi azonban csak nevetve figyelt engem- Amúgy azért bocsi, de nem várhattam meg, még megront téged, mert akkor még most is ott kint ülnék az ajtó előtt, és kiskutya szemekkel néznék befelé.- olyan piros lehette, mint egy paradiszom, amikor elfprdultam a másik irányba.

- És kényelmesebb volt a kanapé, mint a kert?- Charles csak ismét nevetni kezdett, de nem válaszolta meg a kérdést, amikor a ház harmadik lakója is megjelent a konyha ajtajában.

- Mi ez a nagy jókedv?- motyogta Pierre, amikor lerogyott a monacói férfi mellé.

- Na mi van Casanova, csak nem korán van?- kacsintott rá Charles, Pierre pedig döbbenten nézett rám.

- Hagyd rá, agyára ment a kanapéd.- legyintettem felé.

- Nem, már előtte is ilyen volt.

- Amúgy megjegyezném először is, hogy én is itt vagyok.- tette fel a kezét Charles- Másodszor pedig valami végignyalogatta a talpamat éjszaka.

- Hol van Sansa Manon? Ma több jutifalit érdemel.- indult a nappali felé Pierre, hogy megkeresse a Corgit, aki éppen a kanapén végignyúlva hempergett.

- Sansa?- nézett rám felvont szemöldökkel a monacói férfi.

- Egy Corgi, a kutyusom, ő is itt volt kénytelen maradni velem.

- Ja vágom. És miért nyalta meg a talpam?

- Biztos lúdtalpad van, és azt hitte, hogy az kaja.- lépett be ismét a francia férfi a konyhába a kis jószágot nyaggatva.

- Nagyon humoros vagy Gasly, egyem a kis szívedet. Te még élsz ez mellett Clotilde?- nézett rám a férfi, mire csak vállat vonatm.

- Csak főzni nem tud, amúgy egész használható, mondjuk hogy takarítson Sansa után.

- Nagyon vicces vagy Manon.- morogta Pierre, majd letette Sansat a padlóra, és a hátsójánál elkezdte felém tolni- Támadd meg Manont, gyerünk!- a Corgi amikor elém ért hátára vetette magát, hogy simogassam meg a pocakját, mivel imádja, ha valaki azt csinálja.

- Nem bántod te a mamit, igaz kicsi kincsem?- hajoltam le hozzá, és megtettem neki, amit szeretett volna.

- Nem nyert Gasly!- veregette meg a vállát a monacói a barátjának- Hol vannak a tányérok? Megyek megterítek.- mosolygott rám a férfi, amit viszonoztam, majd kinyitottam neki a szekrényt, ahonnan ki is vette a szükséges dolgokat, majd elindult az emelet felé.

Pár másodpercbe sem telt bele, amikor egy testet éreztem meg magam mögött, ami szinte a konyhapultnak préselt, majd arcomon végighúzva kezét igazította hajamat hátra.

- Tegnap sikerült Charlesnak nagyon csúnyán belerondítania a dolgokba.- duruzsolta a fülembe a francia, mire felemeltem a fejem, és lecsuktam a pilláimat.

- És bármikor vissza is jöhet.- suttogtam, mire a férfi halkan felnevetett, majd maga felé fordította az arcomat, és egy lány csókot nyomott arcélemre, amikor lábdobogás hallatszott a lépcső felől, így a francia férfi el is lépett mögülem.

- Hol vannak az evőeszközök?

- Csak ezt vidd fel kérlek.- nyomtam a kezébe a hatalmas tál salátát, ő pedig bólintva már el is indult felfelé- Te pedig valami felvágottat vigyél fel, meg a tojást.- mutattam a hűtőre, a francia férfi pedig tette is amit mondatm.

Összeszedtem az evőeszközöket és a szószokat, majd én is elindulok felfelé, hogy végre én is tudjak enni valamit. A két férfi már kedélyesen beszélgetett, amikor odaértem hozzájuk.

- Clo, te teniszezel?- nézett fel rám hatalmas mosollyal Charles.

- Öm, nem igazán rajongok érte. Miért?- ültem le összehúzott szemekkel a kér férfi közé.

- Gondoltam tartunk itt az udvarban egy kisebb bajnokságot Gaslyval, csak hogy hivatalosan is elverjem, tudod, és eszembe jutott, hogy akár te is beszállhatnál, ha akarsz, de ha nem szeretnéd, akkortermészetesen nem muszáj.- mosolygot rám a férfi.

- Nem hiszem, hogy a társulat vezetője nem igazán örülne neki.- húztam el a számat.

- Chloé egy hisztis picsa.- forgatta meg szemeit Pierre, Charles pedig csak felvon szemöldökkel nézett rá és rám felváltva.

- Néha igen.- bólintottam lassan.

- Néha? Mindig.- ingatta a fejét a francia férfi.

- Vele volt az a vodkás beszólás az előbb?- gondolkodott el Charles.

- Nem, az Gabrielle volt.- nevettem el magam- De az a vodkás beszólás Chloéra utalt vissza.

- Vodka?- nézett rám Pierre is.

- Mondtam neki, hogy küldjön el Oroszországba, ha ennyire baja van velem.- rántottam vállat, és kiszedtem magamnak a reggelimet.

- És nem félsz, hogy oda is tesz?

- Nem igen izgat, mondtam, hogy hogy kerültem egyáltalán a társulathoz, lehet, hogy ez ennyi volt, de ez van, az Orosz Balett pedig legalább olyan jó, mint a francia, és új hely, új emberekkel, néha kell a váltás.

- Pierre, nem szeletnél egy kicsit azon igyekezni, hogy legalább egy minimális érzelmi és értelmi intelligencia rád ragadjon?- fordult haverja felé Charles, aki csak bemutatott neki.

- Jó, a nagycsoport tegye magát takarékra, és egyetek, mert nem nőtök nagyra.

- Ettől nagyobb barom már remélem nem leszel Leclerc.- ingatta meg a fejét Pierre, viszont ezek után szerencsére már csendben fogyasztottuk el a reggelinket, ami után a két férfi visszahordta a mosatlant a konyhába, majd valóban a kertben telepedtek le egy-egy teniszütő társaságában.

Amikor ismét összerámolta a konyhát, amit már az elmúlt napokban párszor megtettem, ezzel felfedve a francia előtt, hogy nem csak kanalai és kései vannak a villák mellett elfoglaltam a tetőteret, hogy bele tudjak nézni az elmúlt idők előadásaiba, és elkezdejk valami összeállítani a kisebb csoportoknak. 

Viszont minden alkalommal, amikor valami új dolgot pötyögtem be a keresőbe csak egy név körül kerigtek a gondolataim. Vanya Zlatin, ha tényleg olyan híres az az asszony, akkor csak kell, hogy legyen róla valami az interneten. 

Bizonytalanul írtam be a nevet a keresőbe, majd nyomtam az enterre. Több cikk is jelent meg róla. Tanár, oktató, koreográfus, mentor, zsarnok, talán ez az öt szó volt, amit először le tudtam vonni az első oldal címeiből. Mint kiderült, az elmúlt években sem tétlenkedett, több príma balerínát adott ki kezei közül, több kisebb társulatnak segítette felverekednie magát a nagyok mögé. 

Legalább háromnegyed órát kellett lapozgatnom az oldalakat, és meneteni pár cikket, mire megtaláltam azt, ami engem érdekelt. 

Volt tánctanára is gyászolja Kalina Koroljov elhunyt balett táncost

Kalina Koroljov kisasszony a napokban hunyt el helikopter szerencsétlenségben, melyről családja értesítette a nagyvilágot. Családja már akkor felvette a gyászruhát, és amilyen zárt körben csak lehetett lebonyolították az elhunyt nő temetését is. Ekkor még Vanya Zlatin semmiről sem tudott, ahogy azt el is mondta nekünk, viszont most megszólalt lapunknak:

,, Koroljov kisasszony már kisgyermek kora óra a tanítványom volt, és azóta sem találkoztam nála szorgalmasabb hölggyel. A szülei Londonba száműzték, vagyis az ottani balett intézetbe, ám a kisasszony nem sokkal ezek után haza is tért, pontosabban akkor, amikor Nina a nővére megszülte a legfiatalabb Mazepint. A kisasszony felkeresett akkor engem, mert a szülei elüldözték otthonról, valami miatt. Az a család tönkre tett egy csodát, egy csodát, amit a világ már nem kap vissza, és ne tudom ennek mi lehet az oka, de akkor és ott Kalina megtört lelkileg, az a család minden tagját tönkre teszi. 

Kalina nem tért vissza többé Oroszországba, és nem is akart, ezt megírta nekem levélben, és azt is írta abban a levélben, hogy soha nem volt még olyan boldog, mint ott Londonban, és ott történetek meg vele élete legszebb pillanatai, valamint meghívott magához és a vőlegényéhez Londonba, mert egy olyan csoda dolog történt ott vele, amit muszáj lesz megosztania velem is. Sajnos erre már soha nem került sor, és ez nekem jelenleg mindennél jobban fáj. Nem tudom mi történt Kalinaval, és lehet, hogy nem is akarom tudni, viszont az a tudta, hogy boldog volt Londonban, az mindennél boldogabbá tesz engem is, hiszen Kalina Koroljov szinte a lányom volt."

A cikk végén egy kép volt a nőről és az anyámról, és mintha saját magamat látnám vissza a képernyőrő, az a mosolygós arc, a csokoládébarna haj, a szürke szemek, és amilyen boldog volt Vanya Zlatin mellett...

- Szép kép.- hallottam meg a francia férfi hangját, amikor a hátamra terített egy takarót. Ijedtembe lecsaptam a laptop tetejét, majd a férfira néztem- Nem akartalak megijeszteni, sajnálom, de vihar lesz.- mutatott az égre, amit valóban fekete felhők takartak el, eddig észre sem vettem- Gyere be, mert megfázol.- nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen, amikor felvette a laptopot az asztalról.

Vajon az anyám valóban boldog volt miattam? Vajon boldog lett volna velem? És az apámmal?

•🌼•

Legyen mindenkinek gyönyörű hete, és vigyázzatok magatok, mert a megfázás tavasszal sem jó!😂❤️❤️