🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

- Franciaországban vagyunk.- lökte meg valaki gyengéden a kezemet, amivel a fejem volt kitámasztva, miközben aludtam. De én még aludni akarok...

- Máris?- motyogtam az orrom alatt, miközben elszakadtam az eddigi aranyos ablakomtól, amiben támaszkodtam.

- Máris?- nevetett mellettem a pilóta- Lassan fél napja úton vagyunk, ilyen vagy olyan formában.

- De csak mert valaki meg akarta enni az utolsó csokis kekszet is az átszállások.- morogtam magam elé, miközben kiropogtatva csontjaimat nyújtóztam egyet.

- Jézusom, te még egyben vagy?

- Állítások szerint igen. És abban is kell maradnom, mert Chloé szétszed, pikométernyi kis darabkákra.

- Érdekes puzzle lenne.- nevetett mellettem saját viccén a férfi.

- Na kössz.- motyogtam, majd megdörzsöltem szemeimet, annak reményében, hogy végre teljes mértékben felébredek. Kis segítség, rohadtul de nem jött össze...

- Negyed óra, és leszállunk.- ült vissza mellém normális helyzetbe a francia férfi.

- Nem azt mondtad, hogy Franciaországban vagyunk?- nyögtem fel magam elé emelt kezekkel.

- De, Franciaországban is vagyunk, de azz nem mondtam, hogy le is szálltunk.- nevetett fel ismét mellettem a férfi.

- Szemét alak vagy Pierre Gasly, szemét alak.- ütöttem meg a felkarját. Mondjuk ez lehet, hogy nekem fájt jobban, mintsem neki...

- Egyben van még a kezed?- emeli fel az emlegetett testrészemet, mire csak unottan nézek rá fél szemmel, amit hajlandó voltam  kinyitni.

- Köszönöni szépen, ha egy bizonyos fenyia származású, egoista, Alpha Tauris pilóta nem rángatja ki egyesével az ujjaimat a helyéről, akkor igen, egyben vannak.- Gasly ismét csak nevetni kezdett mellettem, de a kezemet nem engedte el, és masszírozni kezdte az ujjtöveimet, mire csak jólesően felnyögtem.

- Ez tetszik, mi?

- Mhm. Tudsz te ha akarsz Gasly.

- Na kössz...- nevetett fel a francia, majd elengedte a kezem, így az leesett a kartartóra.

- Aucs Gasly! Az órák alatt felépített imidzsedet nyolc másodperc alatt tudod tönkre vágni.- masszírozom a csuklómat immár teljesen éberen.

- Mikor lesz a következő bemutatótok?

- Most egy ideig nem, mert az intézet tanulói adnak elő egy saját koreográfiát, amibe maximum be kell segítenünk. Miért?

- Csak mert most lesz az első futam, amire

- Amire már Max meghívott.- vágta bele a mondandójába, mire csak döbbenten nézett rám- Te komolyan azt hiszed, hogy Verstappen nem ír rám, hogy mentsem ki a seggét a fogadásból? Kishitű vagy Pierre Gasly.- ingatom a fejem.

- Akkor csak e miatt voltál ott?- nézett rám összeszorított ajkakkal.

- Nem, akkor már egy nap után hazarepültem volna, de érdekelt, ami ott folyik. Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de nem néz ki rossz sportnak, meg vannak ott aranyos emberek is.- rántottam vállat, miközben lekötöttem magam a pilótával együtt, hiszen lassan kezdődik a leszállás.

- Szóval akkor az első futamra is ezért jössz?

- Oh nem, nem, nem, oda nyilván azért megyek, hogy lássam a Britney Spears 2.0 koncertet, abban a jó kis egyenruhában.- vigyorogtam rá, mire csak megforgatta szemeit.

- Hát nyilván...

- Olyan vagy, mint egy durcás nagy gyerek.- nevettem fel, amikor végre kiszállhattunk a gépből, és egy mélyet szippantottam a levegőből.

- Mi a fene kisasszony, ennyire honvágya volt?- nevetett mellettem a francia, amikor tekintetével körbepáztázta a repteret ő is.

- Természetesen, főleg, hogy utálom elhagyni Európát.

- Miért is?- nézett vissza rám, vagyis gondolom, hogy azt csinálta, mert napszemüveg volt rajta, így csak következtetni merek, hogy nem az eget bámulta.

- A kíváncsiság nem tesz jót a szépségnek, Mr. Gasly.- sétálok el mellette mosolyogva, hogy átvehessem a bőröndömet.

- Kedden megyek érted amikor vége a próbádnak, megint magángéppel utazom, és kell valaki, aki szórakoztat.- állít meg a férfi azzal, hogy utána kiabál.

- Ezt elcseszted, mivel nekem csütörtöktől szól a szobafoglalás.- fordulok vissza felé, mire csak egy sejtelmes mosollyal néz rám.

- Akkor kénytelen leszel velem aludni!- ezzel a gépről érkező pilóta felé fordul, akivel azonnal kezét is fog.

- Gasly nem alszom vele, akkor sem, ha az életem múlik rajta!- néztem rá kétségbeesetten, mire csak nevetve halad el mellettem, de még megáll pár lépéssel előttem.

- Tudod, ha nem akarnál velem aludni, akkor nem álltál volna le vitatkozni velem.- nézett vissza rám egy hatalmas mosollyal.

- Ez nem igaz!- indultam el utána.

- Nem? Akkor nem loholnák utánam úgy, mintha az életed múlna rajta.- nevetett még mindig a francia.

- Fordulj fel, Gasly!- kerültem ki, hogy minél előbb elhagyhassam a reptér területét.

Egy taxit leintve vitettem magam haza, majd szinte azonnal fogtam is a következő taxit, hogy mehessek Gabehez, és végre elhozzam tőle Sansat. A nő háza előtt megállva kopogtam be az ajtón, tekintve, hogy a kapukódot azt tudtam. 

- Ha nem pizzát hoztál, akkor mehetsz is el!- hallottam meg barátnőmet, aki pár pillanat múlva már nyitotta is nekem az ajtót.

- Sajnos pizzát nemhoztam.- néztem rá lekonyult ajkakkal.

- Jaj te nő.- ölelt azonnal magához.

- Na akkor bemehetek?- nevetek fel a nő karjai között, aki még a szuszt is kinyomta belőlem.

- Jézusom, jóhogy, hozom is a bort, és a sajtot, és mindenről részletes beszámolót kérek minden egyes percről!- rántott be maga mellett a lakásba a nő, majd máris a konyha felé vette az irányt, míg én szinte nevetve mentem Gabe után.

- Szevasz Sansa.- kaptam fel a felém ugráló kis jószágot.

- Hoztam is a bort, meg a sajtot, sőt még szőlőt is találtam, szóval mesélhetsz is.- dobta le magát vigyorogva a kanapére a nő, majd töltött is mind a két pohárba bort, és megveregette maga mellett a nakapét, így ott foglaltam helyet kezemben a kis Corgival, akinek a hasát simiztem- Szóval akkor mi is volt ott a hétvégén?- nézett rám szinte már csillogó szemekkel a nő, mire én is magamhoz vettem az italomat, és mesélni kezdtem.

Elmondtam neki, hogy Pierre először az őrületbe keregetett, majd egy szobát kaptam vele, vagyis csak félig, majd tök jófej lett a férfi, de utána, amikor beszéltem vele, akkor ismét flegma lett, mondjuk azt a mai napig nem tudom, hogy miért, utána Max vett a szárnyai alá, amikoris ismét a francia kezei közé kerültem, akkor pedig már megint kedves volt.

- Határozottan beléd van esve.- bólintott a nő, mire csak nevetve néztem rá.

 Gabrielle, komolyan, a Dalai lámáról előbb elhiszem, hogy belém esett, mint Pierre Gaslyról.

- Pedig ez így van, mondj amit akarsz.- mutatott rám a poharával a nő- Szerintem miért hívott volna el a követekző futamra, ha nem lenne fülig beléd zuhanva, vagy esve?- gondolkodott le a nő, majd nevetni kezdett. Na igen, lehet, hogy amíg meséltem egytől kicsit több üvegecske bor csúszott le.

- Pedig nagyon nincs, hidd el, azt már Verstappen kikotyogta volna, tiszta pletyka az az ember.- ingattam meg a fejem a hollandra gondolva.

- Ezt majd holnap még kivesézzük, de addig is,- állt fel óvatosan a nő- tudod merre van a vendég szoba, ott van Sansa ágya is. 

- Kösz, hogy csak így itt hagysz.- nevettem el magam, miközben én is feláltam, hogy elfoglalhassam a nekem ma éjszakára kiutalt szobát.

A szobába érve letettem a kis jószágot a saját ágyába, majd az egyik komódhoz lépve vettem ki magamnak a pizsamámat, ami itt volt a biztonság kedvéért, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

- És akkor a kisasszonyok az urakkal együtt a szüfrazsett tiszeteltére fognak egy műsort rendezni, amelyben Miss Xaupí és Mr. Ricci fognak segíteni önöknek.- vázolta fel a terveket Chloé az intézet tanulóinak, akik csak kétkedve néztek ránk.

- Jézusom, ezek úgy néznek ránk, mintha mi lennénk a világ utolsó emberei, akik értenek a baletthez.- néztem fintorogva a mellettem helyet foglaló olasz férfira, aki csak hasonlóan fájó arckifejezéssel nézett rám.

- Azt hiszem Clo, hogy ezt mi megszívtuk.- ivott bele a kulacsába Daniel.

- Én akarok Miss Xaupíval táncolni.- nézett rám egy szőke fiú szemöldökét vonogatva, jézusom, valaki nyomja ki a szemeimet...

- Sajnos Miss Xaupí nem fog táncolni, mivel van neki jobb dolga is.- mosolyogtam negédesen a maximum tizenöt éves gyerekre. 

- Hogy mondta Miss Xaupí?- frodult felém Chloé a mappájában a papírokat rendezgetve.

- Csak éppen azt ecsetelte, hogy ez a nap nem rólam és Daniról fog szólni, hanem az intézeti tanulókról, akik végre bizonyíthatnak.- mosolyogtam a nőre, mire csak szintén mosolyogva bólintott.

- Pontosan így gondolom én is Clotilde, így csak annyi lenne a dolgotok, hogy előadtok ma nekem egy kis részletet az Óz a nagy varázslóból, na hajrá fiatalok.- tapsolt kettőt a nő, mi pedig nyögve keltünk fel a már lenyomott kétszer négy órás próba után.

Szinte holtan zuhantam be a szobámba az ágyamra, ahol Sansa ugrált körbe, hogy végre menjünk el sétálni, mert ő ma még nem volt sehol, és nem bírja a bezártságot.

- Megyünk már kincsem.- simogattam meg, majd azonnal meg fel is keltem, mert különben nem sikerült volna ma elindulnom.

Összeszedtem a dolgokat, ami az esti sétánkhoz kellhet, és el is indultam Sansaval a kijárat felé, hogy minél előbb ágyban tudhassam magam. A hatalmas ajtót kinyitva léptem ki a hűvös levegőre, de meg is akadt a szemem egy ismerős alakon. 

- Csiripelték a madara, hogy későn érsz haza, gondoltam ez jól esne.- nyújtott felém egy poharat Pierre, amiből nála is maradt egy.

- És tel eljöttél csak azért, hogy ezt ide add?- vettem el tőle egy kávét.

- Egy köszönöm is megteszi.- nézett rám felvont szemöldökkel.

- Köszönöm.- bólintottam felé.

- Amúgy is régen voltam már csak úgy sétálni a városban.- léeptt mellém, és kivette a kezemből a fekete bőr pórázt, majd elindult sétálni maga mellett Sansaval, akinek láthatólag igenazán tetszett a kialakult helyzet- Menjünk el kocsival egy parkhoz, ott jobb lesz majd Sansanak is.- intett az autója felé fejével.

Honnan tudta, hogy most megyek kutyát sétáltatni?

manon.xaupí

28 367 ember kedveli

azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy élet mentés...

876 hozzászólás

•🌼•

Kezdem azt érezni, hogy nem ez a könyv lesz a legeseménydúsabb, amit valaha írtam, de nekem így is tetszik, ami őszintén furcsa... Na de remélem nektek is tetszett a rész, és még mindig itt vagytok Clotilde és Pierre története mellett!🥰

Áldott húsvétot!❤️