🆇︎🅰︎🆄︎🅿︎🅸︎

Pierre szorosan ölelő karjaiban ébredtem reggel, miközben a férfi feje a nyakhajlatomban pihent, éppen úgy, ahogyan az éjszaka helyet foglalt mögöttem, mint aki mindenkitől és mindentől meg akar óvni.

Csak éppen a reggeli betolakodóktól nem...

Lassan kihámoztam magam a férfi hatalmas és szoros karjai körül, aki erre ugyan mocorogni kezdett, de még nem ébredt fel. A rajtam lévő eléggé hiányos ruházatomra csak Pierre melegítő alsóját kaptam fel, a hatalmas ingével együtt és persze egy szobai papucsot, majd így tipegtek, khm trappoltam el az ajtóig, amit ki is nyitottam azonnal. Max állt velem szemben, majd tetőtől talpig végigmért, de nem, mint nőt, sokkal inkább, mit valakit, akiről azt sem hiszi el, hogy előtte állhat.

- Minden rendben van Max?- nézek rá felvont szöldökkel, miközben egy nagyot ásítva az ajtó félfának dőlök.

- Ezek szerint, elvesztettem a fogadást.- motyogta az orra alatt, miközben megdörgöli szemeit- Mondjuk azt a cipőből is gondolhattam volna.- int a még tegnap Pierre által eldobott lábbelik felé.

- Milyen fogadás?- nézek rá értetlenül, de éppen ekkor megjelenik mögöttem a francia férfi, csak egy alsóban, lustán átfogja a derekamat, majd miután egy csókot nyomott a kulcscsontomra állát a vállamon támasztja meg.

- Szevasz Max!- intett felé egy ásítást elnyomva.

- Verstappen milyen fogadás?!- néztem ismét a hollandra, aki eddig nem méltatott válaszra, vagy csak még nem fogta fel, mit is kérdeztem, erre a kérdésre azonban Pierre mögöttem érezhetően megfeszült, és ujjait jobban bőrömbe mélyesztette.

- Clo figyelj, mi nem- kezdett bele a folyosón álló férfi, miközben egyre hátrált feltartott kezekkel.

- Max én teljesen figyelek, de milyen fogadás?- léptem ki a francia kezei közül, ezzel Max felé téve egy lépést.

- Fogadtunk, hogy lefekszel-e velem.- suttogta szinte remegő hanggal Pierre, majd mikor felé kaptam a fejem, ő lehajtotta sajátját, és felém lépett egyet, de én ezzel egy időben hátráltam, miközben a világ legnagyobb undorával gondoltam a velem szemben álló férfira, de magamra is, amiért engedtem ezt neki tegnap éjszaka- De ez nem- nem tudta befejezni, amit elkezdett, mert a kezem az arcán landolt, olyan erővel, amennyivel csak rendelkeztem ebben a helyzetben, én pedig ezek után azonnal el is indultam szinte futólépésben a földszint felé, hatalmas könnyes szemekkel, majd ugyan ilyen könnyes arccal.

Csak az utcára érve kezdtem el ezen az egész helyzeten gondolkodni. Az, hogy valaki folyton megzavart bennünket, és soha nem jutottunk el addig a bizonyos pontig, már abban sem vagyok biztos, hogy azt nem a pilóta intézte le folyamatosan, hogy elérje a végleges célját, hogy megnyerje a fogadást... És hogy pont most nyerje meg azt, mert ez sem lehet a véletlen műve, hogy éppen ekkor, és ebben a helyzetben. Trófea. És ekkor nem értettem az egész helyzetet, hogy akkor mire kellett neki az a milliónyi kedves szó, az a sok-sok gesztus...

Beletúrtam a nadrág zsebéb, amiben szerencsére a telefonom volt. Hát persze, az a nyomorult még ezt is elvette tőlem az este, nyilván, biztos ami biztos alapon. Egy ismeretlen szám üzenete fogadott benne, amiben egy cím volt, és a C.H. monogramm.

Mivel már közel sem a hotel előtt voltam, így taxit fogva jutottam el a megadott címre, hiszen a telefon tokomban szerencsére pénz mindig van, azonban a helyén, ahol voltam szinte semmi nem volt, mintha a mai napon már a második hatalmas pofont kaptam volna, és ismét egy féri ütött volna meg, ekkor azonban ismét megrezzent a telefon a kezemben, így feloldottam azt.

Örülök, hogy végre találkozhatunk személyesen is, még ha ilyen borzalms körülmények között is történik meg most ez drága kincsem;

Minden világon létező szeretettel Christian Horner!

Felnézve az üzenetből, és körbe fordulva valóban egy férfi állt az út túloldalán. Christian Horner.

Gyűlölni akartam, mindennél és mindenkinél jobban gyűlölni, de ebben a helyzetben nem ment...

Maga C.H. állt előttem. A mai reggel után, a végig sírt taxi út után, az egész kálvária után keserédes érzés keveredett a kis boldogsággal, amikor könnyeimet törölgetve indultam el a férfi felé, aki szintén könnyeit törölte le. Ebben a helyzetben, csak egy ölelést szerettem volna tőle, valakitől, aki talán szeret, de már soha nem értem oda az engem mosolyogva váró apám kitárt karjaiba, hiszen a levegőt csak egy utolsó éles dudaszó szelte át, éppen amikor a telefon rezegve esett ki a kezemből, miközben fejem az aszfaltnak csapódott...

Pierre

Manon!

Merre vagy?!

Szeretlek!

•🌼•

Mindig eljön a pillanat, amikor ki kell tenni egy utolsó pontot, és el kell felejteni egy történetet, még ha idézőjelesen is. Az a pont kikerül, a könyv pedig felkerül a képzeletbeli polcra, lezárva.

Amikor annó a fizika órán, ellenőrző közben eszemben jutott ez a történet, vagyis pontosabban annak az eleje, nem gondoltam volna, hogy éppen ilyen lesz a vége, vagyis akkor még abszolút nem ilyen véget szántam ennek az egésznek, de ez egy ilyen kerek dolog lett, a maga kicsit deformált módján.

Imádtam írni minden fejezetét, a kicsit kusza leveleket, a mindig egymásba gabalyodó főszereplőket, azt az érzelmi hullámvasutat, amit az egész könyv előidézett.

Megmondom őszintén először azt hittem, hogy ez a vég így olyan üres, befejezetlen lesz, de most nem érzem így, igaz önmagában ez nem egy átlagos mindneki álltak várt és/vagy kedvelt befejezés, de ez a lényeg, mert ehhez kellettek ti magatok is, hogy eldöntsétek, mit hoz számotokra ez a befejezés. Nekem is van egy alternatív ötletem, természetesen... És remélem, hogy nektek is lesz!

Nagyon bízom abban, hogy maga ez a rész, és az egész történt nem volt időpazarlás, nem okozott csalódást, csak mert én imádtam minden egyes olvasót, aki megfordult itt bármilyen formában is!

Annyi gyönyörű és kedves vagy éppen vicces gondolattal halmoztatok el egy-egy rész alatt, ami miatt még most sem győzöm hálálkodni, mert minden egyes szó szebbé tette a napomat, és mind segített abban, hogy most itt lehessek veletek, amikor vége van ennek a történetnek is.

Legyen gyönyörű hetetek, és azt hiszem ha egyre többször ír az ember búcsút egyre nehezebb lesz... Remélem még találkozom minden csodás emberrel valahol az internet világában...!❤️

Emese

U.i.: ha bármilyen javaslatod, ötleted, vagy hasonló megosztani valódi van velem/egy történettel kapcsolatban te tartsd magadban...🌼