Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy folytatom!

A fekete csapat többi tagját is próbálom belesűríteni a történetbe, ami úgy sikerült, hogy Csenge és Zoli Hannával járnak, majd egy osztályba, mert a b-sek közé már egyáltalán nem fértek volna be. Az első két részbe ők azért nincsenek megemlítve, mert ez az ötlet csak most jutott eszembe.

Renivel ketten ballagtunk hazafelé, mert úgy beszéltük meg útközben, hogy ő átjön hozzánk. Apu biztos örülni fog annak, hogy barátkozom, mert erre már nem volt példa körülbelül egy éve. A mellettem sétáló lány felhívta az anyját, hogy tájékoztassa hollétéről, miközben én az elmúlt két nap történésein gondolkodtam. A legkevesebb esélyt sem láttam arra, hogy bármi is megváltozna az életemben, ha idekerülök. De már látom, hogy van esély arra, hogy máshogy alakuljanak a dolgok. Jó irányba.

A gondolatmenetemből Reni hangja zökkentett ki:

- És milyen itt, az új suliban? - tette fel a kérdést mosolyogva, miközben egy könyvet tartott a kezében, amiről ezt a címet olvastam le: Legyek ura.

- Sokkal jobban érzem magam itt, mint a másik sulimba - feleltem őszintén és komolyan gondoltam azt amit mondtam. Tényleg így volt, és ezt képtelen voltam megcáfolni.

- Örülök. - bólintott a lány, majd mielőtt bármit is kérdezhetett volna, a kezében tartott könyvre böktem.

- Szeretsz olvasni? - kérdeztem, mire a lány elnevette magát, és bólintott.

- Az nem kifejezés, hogy szeretek olvasni. Imádok. Van olvasószakkör a suliban, oda is járok. Ha van kedved, gyere te is! - invitált, mire megráztam a fejem.

- Nem, azt hiszem az nem nekem való. - utasítottam el a meghívást, mire a lány egy pillanatra elszomorodott, majd újabb kérdést tett fel.

- Akkor sportolsz valamit? - kérdezte, mire ismét megráztam a fejem.

- Nem, én inkább a matekban jeleskedem - feleltem, mire elismerően bólintott.

- Mesélj a többiekről! Virágról és Kingáról, ők miben jók? - kérdeztem, mivel szerettem volna több dolgot is megtudni a lányokról. Reni nagy levegőt vett, majd elkezdte sorolni a lányok erősségeit, de hamar rátért a jellemzésükre.

- Oké. Kinga maximalista, ezért ő mindenből jól teljesít. Mindig. Viszont soha ne teljesíts jobban nála valamiben vagy ne hangoztasd előtte, mert nagyon ki tud akadni. Emellett lovagol, számos díjat nyert, többek közt ezt szereti hangoztatni. Azt még fontos tudni róla, hogy nagyon kritikus alkat. Sajnos kevesebb az építő kritika, de legalább őszinte és nem játssza meg magát, mint Dináék. - Reniből szinte dőltek a szavak, én pedig csendben hallgattam és az összes infót elraktároztam magamnak.

- Jó, azt hiszem Kingáról ennyit. Virág. - gondolkodott el egy pillanatra, majd folytatta. - Virág nagyon jó rajzos, de komolyan. Sőt, nem csak rajzol, hanem fest is. Konkrétan bármit képes lefesteni vagy lerajzolni, ehhez képest én egy semmi vagyok. Még egy házikót se tudok lerajzolni - nevette el magát kínjában, mire elképedve fordultam felé.

- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem, mert még nem találkoztam olyan emberrel, aki még ilyen alap dolgokat, mint egy ház, nem tud lerajzolni. Oké, én sem vagyok egy Picasso, de azért na!

- Nem, esküszöm. A rajz tanár konkrétan gyűlöl engem, azt hiszi direkt csinálom, hogy őt bosszantsam - bizonygatta Reni, majd legyintett egyet és folytatta Virág jellemzését. - Ahhoz képest, hogy Virág jó rajzból, a többi tantárgyból sajnos nem olyan jó. Ha tanulna, szerintem simán lehetne egy 4-es tanuló is. Hacsak egy kicsit is megerőltetné magát...- folytatta Reni, mire bólintottam, majd megálltam. Elérkeztünk a házunk elé. Reni ment még volna tovább, de miután meglátta, hogy megálltam, visszasétált hozzám.

- Wow! Ez lenne a házatok? - ámult, miközben az épületet nézte. Én is ráemeltem a tekintetem a házra. Fehérre mázolt falak, vörös palatető. A kerítésen át, rálátni a kertre, a sok virágra, amik sorba voltak ültetve. Volt köztük piros, sárga, fehér, sőt, még lila is. A virágágyások mellett egy fehérszínű hintaágy foglalt helyet. A hely nagy nyugalmat árasztott magából, legalábbis mások számára. De nekem csak fájdalmat okozott továbbra is. Mert ebben a házban, ebben a kertben egy éve még anyuval élvezhettük ezt a nyugalmat, de ő már nincs többé. És ez a nyugalom, ez a tisztaság, anyuval együtt a semmibe veszett.

Gyorsan megráztam a fejem, majd a pillanatnyi szomorúságtól is megszabadulva, újra Reni felé fordultam.

- Akkor menjünk. - mondtam, majd a táskámból előkotortam a kulcsomat és kinyitottam vele a kaput. Mindketten besétáltunk rajta, majd a bejárati ajtón is átlépve, beértünk a lakásba. Apu még nem volt itthon, bár hogy is lett volna, hiszen már nincs nyár. Új iskolai év vette kezdetét, nemcsak nekem, hanem apunak is. 

Amíg én gondolkoztam, Reni körül nézett, de nem hagytam neki sok időt, mert intettem, hogy menjünk a szobámba, ő pedig követett. Amint beléptünk a szobámba, ugyanaz a fehér fal fogadott, mint a háznál.

- Jó nagy rendet tartasz - mondta Reni arra utalva, hogy a szobámba egyáltalán nem volt rendetlenség. Egy ruha vagy egy ceruza sem hevert a földön, mindennek meg volt a helye, és gondoskodtam arról, hogy minden a helyén maradjon. Nem csak azért volt minden rendben, mert szeretek rendet tartani, hanem azért is, mert amikor anyu jár a fejemben, muszáj elterelnem a gondolataimat. Ez mindenkinek más, nekem ez rendrakás.

- Hát igen - néztem én is körül, majd leültem az ágyamra, Reni pedig a székemen foglalt helyet. Aztán elkezdtünk beszélgetni úgy mindenféléről és hamar rájöttem arra, hogy oly sok év után sikerült valakivel megtalálnom a közös hangot.

A sok téma közepette, arra eszméltem fel, hogy Reni osztálytársairól van szó. Azt hiszem Ricsiről, igen, így hívják. A memóriám szerencsére most sem hagyott cserben.

- Tehát Ricsi tök jófej meg minden és egyben Cortez barátja is. Amúgy kémiából is én korrepetálom. Ez kicsit hülyén fog hangzani, de az hogy mi valamennyire jóban vagyunk, úgy érzem egy kicsit Cortez-hez köt. - mondta, de hirtelen közbe szóltam, és amit mondtam azzal saját magamat is megdöbbentettem.

- És Kornél? - tettem fel a kérdést, de miután ki mondtam, azonnal meg is bántam. A lány rám emelte zöld színű szemeit, majd átgondolta, hogy mit is mondhatna a fiúról. Amikor már azt hittem ad valami fontos infót, résnyire húzta a szemét, majd összefonta maga előtt a karjait.

- Miért érdekel annyira? - kérdezte huncut mosollyal az ajkán, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy nekem bejön az a srác! Nem, már hogyan jöhetne be, hiszen alig ismerem!

- Csak azért, mert kihagytad őt a felsorolásból - mondtam, és ebben nem hazudtam, mert a lány körülbelül mindenkiről beszélt, kivéve a kajakosról.

- Ó, tényleg - kapott a fejéhez, és úgy tűnt alább hagyott a lelkesedése, ezzel kapcsolatban. Miközben mindenféléről beszéltünk, feltűnt, hogy Reni elég romantikus alkat  és képes bármilyen helyzetbe beleképzelni a romantikát. A könyvekről pedig szintén nagyon sokat tudna beszélni, de nem teszi, ugyanis figyelemmel van a körülötte lévőkre.

- Hát, Kornél rendes srác. Ő is jóban van Cortezzel, de nem annyira, mint Ricsi. Mint említettem, kajakos, ezért elég sokszor jár versenyekre, meg sokat eddz, így előfordul, hogy hiányzik a suliból. Ő is általában a fiúkkal szokott ácsorogni az árkádoknál, de van, hogy inkább bent marad, beszélgetni néhány a-ssal, Zolival és Csengével. Ők is amúgy jófejek, de Csenge szerintem nem volt itt az utóbbi két napban. - gondolkodott el, majd csak legyintett egyet. - Mindegy. Tehát igen...nagyon sokat én sem tudok róla, de az biztos, hogy a lányok nagyon odavannak érte a gimiben, de őt ez nem nagyon érdekli. Ilyen téren kissé olyan, mint Cortez...- mondta, és abban a pillanatban ahogy kimondta a fiú nevét, éreztem, hogy elfog térni a témától, ezért figyelmeztettem, hogy maradjon a témánál.

- Oké, elhiszem. Cortez szép és jó, de ne térj el a témától - mondtam könyörögve, mire a lány bólintott, majd folytatta. 

- Oké, tehát sok lány koslat utána, de köztük van Dina is, aki csak azért küzdd érte, hogy Cortezt féltékennyé tegye, ami valljuk be, eddig sem sikerült neki, így nem hiszem, hogy most is sikerrel járna. Sőt, szerintem Kornél nem is járna vele...- mondta, miközben az állát a tenyerén támasztotta. Eközben én elgondolkodtam és talán még én sem tudtam, hogy miért érdekel engem ennyire ez a fiú.

Ezen a napon már a sokadik gondolatmenetemet sikerült megszakítani, ugyanis hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Ez csak azt jelenthette, hogy apu hazaért.

- Azt hiszem az apám hazaért, úgyhogy bemutatlak neki - szóltam, majd felálltam az ágyamról.

- Oké - vonta meg a vállát Reni, majd mindketten  kiléptünk a szobából, és köszöntöttük aput, aki nagyon meglepődött, hogy nem egyedül vagyok. Azonnal bemutattam Renit apunak, és szinte láttam apun a boldogságot. Boldog volt, mert nem voltam egyedül és boldog volt, hogy valamennyire boldognak láthatott.

Egy kis ideig még beszélgettünk, majd Reni elköszönt, mert már későre járt és ezzel apu is egyetértett. Gyorsan lefürödtem, majd bekapcsoltam a laptopomat, amire 3 értesítés is érkezett. Az egyik egy üzenet volt Kingától, aki azt írta, idézem: ,,Remélem Renáta nem untatott halálra". Ezen az üzeneten elnevettem magam, majd válaszoltam, hogy ,,Nem, még életben vagyok" üzenettel. A második üzenet Virágtól érkezett, aki csak annyit írt, hogy: ,,Haliiiii!". És igen. Nagyon sok i betűvel a végén. Elmosolyodtam ezen az üzeneten is, majd visszaírtam neki, hogy szia.

A harmadik értesítésnél, még számomra is érthetetlen módon, nagyot dobbant a szívem. Kornél felvett MSN-re. Talán csak ezért kérdezte meg a nevem? Ki tudja...de ezt sajnos nem tudtam kiverni a fejemből.

Kikapcsoltam a gépem, majd lekapcsoltam a villanyt és bemásztam az ágyamba. Hiába voltam fáradt, Kornél gondolata valahogy ébren tartott. Az éjszaka közepén saját magamat győzködtem, arról, hogy ő engem egyáltalán nem érdekel és ez fordítva ugyanígy van. De mégis...minden egyes vonása élt a fejemben, a sötétbarna haja, a barna szeme, a deltás testalkata és a maga 180 cm-je...