Apu tegnap intézett el mindent az új sulival kapcsolatban. Azt mondta, jó lenne nekem egy kis környezet változás, és jó lenne, ha új embereket ismernék meg. Nem tudom, hogy ez menni fog - e, vagy csak egyedül lézengek majd az iskolában, miközben mindenki a barátaival beszélget.
Apu szerint elfeldtetné velem a régi sulimat, a volt barátaimat, akik miután kötözködni mertem velük, nem is beszéltünk többet. Már nem akarták, hogy együtt ,,lógjunk", engem meg akkor már egyáltalán nem érdekelt. Még mindig nem tudom magam túl tenni anyu halálán. Mintha csak tegnap lett volna.Egyszerűen nem tudok nem gondolni rá. Folyton eszembe jut, és akkor amikor ez megtörténik, nem tudom kiverni a fejemből.
Tehát ma van az első tanítási nap az új iskolámban, egy bizonyos Szent Johanna gimiben.
Miután felkeltem, felöltöztem. Az iskola ünneplőjét kellett felvennem, és azt hiszem, hogy ez nem lesz a szívem csücske.
- Hanna! Indulnunk kell! - kiáltotta apu a földszintről.
- Megyek - válaszoltam, majd felkaptam a táskám, és lesiettem a konyhába.
- Jó reggelt! - üdvözöltem aput, majd kivettem a hűtőből a rakott kelt, amit még tegnap este készítettem. Az ételt apu kezébe adtam, aki tágra nyílt szemmel nézte a doboz tartalmát.
- Ez mi? - kérdezte, és láttam, hogy nagyon undorodik az ételtől.
- A mai ebéded - válaszoltam frappánsan, majd, felvettem a kabátom, és indulásra készen megálltam apu előtt.
- Akkor menjünk - mondta apu, miközben a táskájába süllyesztette a rakott kelt.
Beszálltunk az autóba, és elindultunk az új iskolám felé.
Mikor megérkeztünk, kiszálltam az autóból, és körül néztem. Egy csomó diák csapatokba verődve sétált az iskolához, miközben én az autó előtt ácsorogtam.
- Akkor...Szia apu! - köszöntem el, majd nagy levegőt vettem, és beléptem az iskola ajtaján.
- Belépő kártya! - szólt rám a portás, én meg bambán néztem rá.
- Mutasd meg a belépő kártyád! - ismételte meg magát, mire észbe kaptam, és elkezdtem magyarázkodni.
- Elnézést, én új vagyok itt, és még nincsen. - feleltem, mire a portás horkantott egyet, majd azt mondta az igazgatóhelyettes útba igazít. Oké, de mégis honnan tudjam, hogy ki az igazgatóhelyettes? Na, nem kellett sokáig gondolkodnom.
- Dorina. Mégis milyen magas sarka van ennek a cipőnek? Ha már lehet annak nevezni. Most azonnal haza indulsz, és felveszel egy laposabb talpú cipőt. Úgy számolom, ez körülbelül 10 perc. Ami azt jelenti, hogy visszaérsz az iskolába 7:50 - re. - torkolta le egy nő az előttem lévő lányt. - Na, mire vársz? Indulj! - tapsolt a nő, mire a lány azonnal sarkon fordult, és kisietett az iskolából.
Próbáltam észrevétlenül elmenni a nő mellett, akinek egy vonalzó (!!!) volt a kezében. Mikor már majdnem elértem a lépcsőt, az asszony utánam kiáltott.
- Kisasszony, ön hová igyekszik? - kérdezte gyanúsan.
- Csak az igazgatóhelyettest keresem. Új vagyok. - magyaráztam. A nő végig mért a szemével, majd bólintott és utánam jött.
- Máday Emília vagyok, az igazgatóhelyettes asszony. - mondta miközben felfelé haladtunk a lépcsőn.
- Értem. - mondtam. Eközben már felértünk az emeletre.
- Várj még itt. - utasított a nő, majd bement egy irodába. Nem kellett sokat várnom rá, már azonnal ki is jött a kártyával, meg egy másik nővel a nyomában.
- Tessék, itt a belépő kártyád. - nyomta a kezembe, majd a mellette lévő nőre mutatott. - Ő Farkas tanárnő. Ő lesz az osztályfőnököd. A 10.a - ba fogsz járni. - mondta mosolyogva, én meg folyamatosan bólogattam.
- Mondd csak, mi is a neved? - kérdezte a tanárnő.
- Újvári Hanna - feleltem.
- Gyere, bevezetlek az osztályba - intett a fejével a folyosó felé. Ő elindult, én pedig utána mentem.
Nem kellett sokáig menni, rögtön a folyosó elején volt a terem.
A tanárnő benyitott a terembe, mire mindenki elhalkult. Mikor beléptem a helyiségbe és megálltam a tanárnő mellett, hallottam, hogy többen összesúgnak, de nem foglalkoztam velük, hanem inkább az Ofőre néztem.
- Sziasztok! Új tanév, új esélyek és egy új osztálytárs. Kérlek mutatkozz be a többieknek és mondj pár dolgot magadról. - kérte a tanárnő kedves mosollyal az arcán, én pedig az osztály felé fordultam, akik érdeklődve figyeltek.
- Újvári Hanna vagyok, magamról pedig nem szeretnék beszélni - hajtottam le a fejem, és a cipőm orrát bámultam.
- Rendben, akkor ülj le arra szabad helyre. - mutatott a középső padsor harmadik padjára. Szó nélkül leültem, és elővettem a füzetemet amibe egész órán jegyzeteltem.
Elérkezett az első szünet. Mikor úgy döntöttem veszek valamit a büfében, négy lány állta el az utam az ajtó előtt.
- Hello, Edina vagyok, de a barátaimnak csak Dina - mutatkozott be a festett szőke hajú lány.
- Szia - köszöntem neki, de valahogy nem tetszett a személyisége, és minden ami a lányon volt, nagyon erőltetettnek tűnt. A festett szőke haj mellé pink ruha társult, és egy csomó smink, amit valószínűleg mindennap felmázol magára. - Ők Tami, Ivett és Rami - mutatta be a többi lányt, akik konkrétan Dina hasonmásai voltak.
- Arra gondoltam, sétálhatnánk egyet. Nem jössz velünk? - kérdezte.
- Nem, most nem. Veszek valamit a büfében. - ráztam meg a fejem, és úgy láttam a szőke lány eléggé felkapta a vizet.
- Hah - vetette hátra szőke haját. - Nem is kell jönnöd ha nem akarsz. Megvagyunk nélküled is. - mondta, majd sarkon fordult és a többi lánnyal együtt kiment a teremből. Úgy látszik nem kedveltek meg. Nem is nagyon bántam. Egytől egyig cicababák.
Szóval elindultam a büfé felé, vagyis inkább gondoltam, hogy a büfé felé, mert nem tudtam, hogy mi hol van. Miközben mentem, láttam három lányt, ahogy elhaladnak mellettem. Sokkal normálisabbnak tűntek, mint az én osztályomban a lányok. Ahogy láttam elég nagy eszmecserében lehettek, mert nem is figyelték, hogy merre mennek azonnal besiettek a lány mosdóba. Az egyikük egy sötét szőke hajú lány volt, a másik csupa feketébe volt öltözve, a harmadik elég szép lány volt. Csak azt figyeltem meg, hogy egyenesen tartja a hátát és szoros copfba van kötve a haja.
Ők biztos sokkal jobb társaság, mint akik az én osztályomban vannak.
Mindegy, szóval tovább mentem és végül megtaláltam a büfét. Vettem egy fantát és egy kakaós csigát, majd visszamentem a terembe, ahol Dináéktól csak szúrós pillantásokat kaptam. Minden esetre nem érdekelt.
Letudtuk a második órát is. Éreztem, hogy valakinek a tekintete lyukat éget a hátamba. Naná, hogy Dináé volt az.
Következő szünetben, elmentem mosdóba, de mikor benyitottam, láttam, hogy félbe szakítottam egy kupaktanácsot.
- Oh, bocsánat. Inkább megyek. - Kezdtem el hátrálni, mert láttam, hogy az a három lány tanácskozik éppen, akiket a folyosón láttam.
- Nem kell elmenned - felelte az egyik kedvesen.
- Köszi - feleltem, majd már mentem volna a fülkék felé, de az egyik lány megállított.
- Téged még nem láttalak. Melyik osztályba jársz? - kérdezte az a lány akinek szoros copfba volt kötve a haja.
- A 10.a - ba. Új vagyok. - magyaráztam, mire a lányok elhúzták a szájukat.
- Dináék osztályába jársz? - kérdezte az emós.
- Oh, ne is mondd. Megőrülök tőlük. - sóhajtottam. A lányok erre csodálkozva néztek.
- Azt hittük, hogy te is beállsz a sorba. - felelte a szőke.
- Nem én nem vagyok olyan. Amúgy Hanna vagyok - nyújtottam feléjük a kezem.
- Szatmáry Kinga - rázta meg a kezem a szoros copfos lány.
- Rentai Renáta, de csak Reni - felelte a szőke.
- Bencze Virág - mondta végül az emós lány.
- Nem csatlakozol hozzánk, ha már itt vagy? - kérdezte Reni.
- Miért is ne? Úgysem ismerek itt senkit ha másokról beszéltek. - vontam meg a vállam, majd leültem a földre Reni mellé.
- Szóval. Van egy bizonyos Cortez, aki a mi osztályunkba jár. 10.b - be. Na, ezután a srác után Renáta oda van, meg vissza, de túl szerencsétlen ahhoz, hogy bármit is tegyen az ügyért. - vázolta fel a helyzetet Kinga.
- Kinga! - szólt rá Reni kissé elpirulva. Gondolom zavarban volt, mivel Kinga konkrétan kitalálta a szerelmi életét.
- Értem. - bólintottam, mire Kinga folytatta.
- Na, de Dinának is erre a fiúra fáj a foga. De nem fogja fel, hogy Cortezt egyáltalán nem érdekli. - nevette el magát gúnyosan a lány. - Minden fiúra próbál rászállni, mert azt hiszi, hogy így féltékennyé teheti. Ezért körülbelül a fél Szent Johannával járt már. - fejezte be.
- Ez elég szánalmas. - mondtam miközben felálltam, mert meghallottam a csengő hangját. - Mennünk kell. - állapítottam meg, majd a három lánnyal együtt kimentünk a mosdóból.
Mikor beléptem a terembe, leültem a helyemre és vártam az Ofőt. Dináék eközben mögöttem pusmogtak, és ahogy hallottam, rólam beszéltek.
Dina: Láttam, hogy Kingáékkal jött ki a mosdóból, persze velünk nem akart beszélgetni, inkább átállt a nyomik oldalára.
Rami: Igen, ahhoz a könyvmolyhoz, meg ahhoz az emóshoz. Plusz Kinga aki normális, bár mondjuk nem értem, hogy lóghat ezekkel.
Ivett: Ja. Visszatérve erre a csajra. Szerintem tök menőnek hiszi magát. Ha velünk barátkozna, az lenne. Még nem is tudom, olyan nagyképű alkatnak tűnik.
Mikor ezt a részét hallgattam a beszélgetésnek, Farkas tanárnő jött be a terembe, mire mind a három lány elhallgatott. A tanár tovább folytatta a diktálást, amit előző órán hagytunk abba.
Végül vége lett az utolsó órának is, így hazamentem. Otthon, mikor hazaértem elmondtam apunak, hogy mi történt a suliba. Mikor említettem, hogy találkoztam néhány rendes lánnyal, annak eléggé megörült. Én végül ráhagytam, majd elindultam a szobámba, és úgy gondoltam felmegyek a netre. Mikor bekapcsoltam a gépet, három értsítés érkezett, miszerint Kinga, Reni és Virág felvett MSN - re. Mindhárom lányt visszaigazoltam, majd még tovább nézelődtem a számítógépen.