Ariana vagyok 14 éves . Mióta csak tudom , hogy élek azóta gyermekházban nevelkedem .
Szüleimet sem ismertem , családnevemet sem tudom és barátaim se nagyon vannak .

-Ariana gyere mutatok valamit !

Aki most hozzám szólt ő az egyedüli és egyben a legjobb barátnőm Anne .

-Megyek !
Viszont amint odaértem lefagyott a fejemről a mosoly .
Az a tölgy fa amit kiskoromtól kezdve nevelgettem kivágták.
-Ki tette ezt ?-kérdeztem gyűlölettel a szememben .
-A karbantartó azt mondta túl nagyra nőtt és kivágta .
-Ja bezzeg a fenyőt a hátsó kertben ...
-Azt most vágja ...-mondta Anne .

Este kiszöktem a tölgy fához legalábbis ahoz ami megmaradt belőle .
Tudom más gyereknek nem fáj ennyire egy fa elvesztése de nekem olyan volt akár egy barát .
Amit meghagytak belőle törzsöt az a derekamig ért . Félé hajoltam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon .
Amint az a törzshöz ért az fényleni kezdett és egy botszerű valami kezdett kitüremkedni belőle .
A fényesség abbamaradt mikor a ,,bot" teljesen feljött , de ketté volt törve .
-Ariana ? Hol vagy ? Takarodó !

Na ja , aki most ordibált az a felügyelőnőnk aki folyamatosan mindig leszid . Mi csak úgy hívjuk , hogy Aszaltszilva . Mivel úgy néz ki mint egy szilva amit kimostak .
Én gyorsan megragadtam a ,,botot" és próbáltam besurranni ,de nem jártam sikerrel .
-Ariana nagy probléma lesz ...
-Ha még egyszer megszököm . -mondtam neki gúnyosan majd beszaladtam a szobámba .
Aszaltszilva  úgy lefagyott , nem számított a beszólásomra . De ez van 3012-t írunk és haladni kell a korral de ő valahol leragadt az ősembernél .

Bedőltem az ágyba és nézegetni kezdtem a tárgyat amit találtam .
Nem tűnt egy ártalmatlan fadarabnak .

Másnap Anne ébresztett fel .
-Ari .
-Mivan ? -szóltam hozzá kómásan .
-Aszaltszilva beszédet fog tartani 10 perc múlva .
-Miért hány óra ?
-5:20 .
-Mi ?
Szóval felkeltem és átöltöztem .
Éppen indulni akartam mikor eszembe jutott valami , a ,,bot"  visszaszaladtam érte , majd beraktam a zsebembe .
-Az meg mi ?-kérdezte Anne kíváncsian .
-Majd elmondom neked miután kiaszaltak .
Ő csak nevetett egyet majd elindultunk .

Leültünk a székekbe és hallgatni kezdtük a remek beszédet :
-Kedves gyerekek . Mostanában tapasztaltam , hogy szemtelenkedtek velem, így arra a döntésre jutottam , hogy büntetést fogok kiszabni a vádlottaknak .
Nem fogom tűrni a feleselést és a  parancs megszegést .
De , hogy ne csak a rosszról beszéljünk , ma megyünk túrázni, szóval menjetek a ruhatárhoz ott találtok meleg ruhákat .
Annéval elindultunk az ajtó felé de az az aszadék megállított minket :
-Ti ketten nem mentek sehova ! Ti fogjátok ugyanis kitakarítani az előteret és az udvart .
-Minek néz minket ?- vágta oda Anne a kérdést .
-Neveletlen idióta kölyköknek .
Majd hátat fordított nekünk és elment .
-Én esküszöm tényleg kiaszalom ezt a nőt !-dünnyögött Anne .

Amikor a többiek elindultak mi Annal levágtuk a seprűket a földre és elszaladtunk a tölgyhöz .
Elmondtam neki a történetet , majd megmutattam neki a ,,botot" .
-Ariana , szerintem ez nem egy bot .
-Akkor mi ?-tettem fel a kíváncsi kérdést .
-Ez egy pálca .
-Ezt , hogy érted ?
-Aszaltszilva tavaly adta oda azt a dolgot amit a szüleim rám hagytak, egy könyv volt az .
De nem egy olyan átlagos könyv . Igaz kopottas mert már nagyon régi és az író nevéből is csak annyi látszik J.K.
-Na és azzal mi van ?
-Hát , hogy a könyv egy varázsló fiúról szól a neve Harry Potter .
-Varázsló ? És ebből neked hány rész van meg ?
-Csak az első . De nem tudom összesen mennyi van belőle .
-Elolvashatom ?
-Igen persze !- felelte Anne majd elindultunk befelé .

Pár óra múlva elolvastam a történetet .
Majd Annéval úgy döntöttünk , hogy elmegyünk a számítógépszobához ahol utána nézünk ennek az J.K.-nak .
-Nézd ott van .- böktem oda az első sorra amit a gép kihozott .
-Szóval a teljes neve J.K.Rowling .
Leghíresebb kötete a Harry Potter című könyve amit filmben is megjelenítettek  , azonban a kötetet szinte összes példányát valaki eltüntette  . Úgy tudjuk, hogy az utolsó darabokat amit mai napig őriznek a King's Cross vasútállomáson találták meg  .
Többet nem tudunk róla . -olvastam hangosan amit láttam .
-Elmegyünk oda . -jelentette ki Anne .
-Dehogy ! Ha észreveszik , hogy eltűntünk nekünk végünk .
-Dehogy veszik észre ja és hozd a pálcád is .
Hát ez kész őrület . Oké , hogy az állomás csak 1,5km.-re van de akkor is .

Az úton nézegettem a számomra még mindig botnak tűnő PÁLCÁT , mármint elvileg az ...
A törés helyére helyeztem a kezem és arra gondoltam mi lenne ha hirtelen összeforrna a repedés .

Hirtelen kirázott a hideg . Egy érzés végigsuhant rajtam , öröm és fájdalom egyben . A földre rogytam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon egyenesen a ,,botra" , ami fényleni kezdett és szikrákat szórt . Felemelkedett a levegőbe és a törés összeforrt rajta .
Majd mikor belepottyant a kezembe egy vésett írást láttam meg rajta :
Én vagyok a bodzapálca .

Köszönöm az olvasást és ha érdekel a történet olvasd a folytatást !!! ❤