-Tudja atyám régen nem voltam templomba járos anyukám mindig azt mondta van bennem valami sötét valami gonosz akkor még nem értettem nem értettem akkor még semmit sem.-mondta a fiú
-Akkor mégis mi vett rá fiam?-kérdezte az atya
-Az emlékek atyám az emlékek.-felelte szomorúan a fiú
-Milyen emlékek fiam?-érdeklődőt az atya
-Rosszak nagyon rosszak.-ugyan az atya a gyontató fülke falai miatt nem látta a fiú arcát mégis érezte ahogy le hajtotta a fejét.
-Ugyan fiam Isten előtt ne legyen titkod az én felelősségem téged meg tisztítani és vissza vezetni a helyes útra te is csak egy elveszett bárány vagy! Fiam vallj mik azok a szörnyű emlékek melyek gyötörnek téged Isten úgy is meg jutalmaz madj érte bőségesen.-mondta az atya biztatóan ám a fiú nem hitt a szavának mégis úgy érezte el kell mondania mert e súly alatt ő egyedül össze roppana.
-Régen mikor még csak éretlen kisfiú voltam apukámmal mindig le kellett feküdnöm.-kezdte a fiú bár nem látta az atya arcát maga előtt tökéletesen el tudta képzelni az undort, a meglepetéset, és a szánalmat, sajnálatot olyan sok ember szemébe látta már mert igen ő volt az a fiú akit úgy neveztek "Egy régi történet egy fiúról" mindenki azt hitte ez is csak egy legenda de nem mert minden legenda igazság alapján alakul meg. Ezt már meg tanulta így hát folytata a mesélést.
-Apám azt mondta ez jó dolog hogy minden kisfiú ezt teszi az ő apukájával is hittem neki hittem mert szeretem.-mesélte a fiú nyugodtan talán túl nyugodtan is mert az atya nem kicsit rémült meg de nem szakította félbe hagyta hagy mondja mert tudta ha meg állítja annak nagyon rossz vége lenne így hát a fiú megint mesélni kezdett.
-Apám sehova sem engedett barátaim sem voltak régen nem tudtam mi az a fagylalt, vagy a játszótér, nem tudtam hogy lehet érezni nem tudtam milyen élni. Mert akkor még végtelen és ártatlan kis öt éves fiú voltam teli álmokal és reményekkel ám az egyik nap mikor apuval végeztünk az együttlét utáni mosdásal jött egy...egy férfi beszélt apával...nem nem is beszélt inkább tárgyaltak nem értettem mért van ott az a férfi hogy mit akar az apámtól de apám csak egy jókora összeget oda adott neki és a férfi elment de néha még most is hallom a hangját a fejemben ahogy rám néz és azt mondja nekem "Vigyázz kicsi fiú az ágyad alatt akárki lehet, a szekrénybe is nézzélbe lefekvés előtt, az emberek maszkot húznak vigyázz velük, egyszer még látsz majd engem!" azóta majdnem minden nap eszembe jut amit mondott.
-Az atya hallgatót és csak hallgatót nem bírta fel fogni hogy ilyen lehetséges e épp ésszel ezt nem lehet túl élni az atya úgy gondolta föl oldja szegény szenvedő lelkét de mire át ment volna a gyontató fülke másik felére ott már nem volt senki. Csak egy kis cetli amire az volt írva "Vigyázzon magára az ágyad alatt akárki lehet, a szekrénybe is nézzélbe lefekvés előtt, az emberek maszkot húznak vigyázz velük, egyszer még látsz majd engem!" azóta majdnem minden nap eszébe  jut az atyának ez a kis versike. Szóval vigyázz mert akár te is lehetsz az a fiú!

~Sziasztok tudom megint valami béna kis nemtom mit hozott itt össze nekünk a hülye író de remélem valakinek tetszik! És amúgy ez helix-jumpozas közbe jutott eszembe xd~