(Elkezdtem a 30 napos bias kihívást is, aki szeretné, csekkolja le. ^-^ )

----------------------

- Nem sejtek jót. És ez egyre rosszabbul néz ki.. Jin, vér van a patakban, és..

Megtorpantam. Földbe gyökerezett a lábam a látványtól.

- YoonGi, mi az isten van már, ne idegesíts fel.

Nem tudtam megszólalni. Azt, amit láttam, nem hittem el. Nem akartam elhinni. De mégis, itt van előttem, és ez a valóság.

- Ez nem lehet igaz.. Ó te jóságos ég.. miért?..

- Jin, küldök koordinátákat, gyertek ide. Szükség lesz valakire, aki jó a sebek ellátásában, Hoseok valamennyire ért hozzá. Siessetek, kérlek... 

Kinyomtam a hívást, pár másodperc alatt elküldtem Jinnek a koordinátákat, majd telefonom épségét leszarva dobtam a földre és rohantam előre. 

Ne, ne, ne. Kérlek, nem veheted el tőlem. Tudom, egy bunkó fasz voltam, de ő nem ezt érdemli. Letérdeltem a földön fekvő JungKook mellé, és megvizsgáltam a pulzusát. Nem a legerősebb, de kibírja. Az oldalát egy éles kő durván felsértette, erősen vérzett. 

Lerángattam magamról a pulóveremet, nem érdekelt mennyire van vagy nincs hideg. Gombócba gyűrve szorítottam a kis Nyuszi oldalához. Bal kezemmel óvatosan pofozgatni kezdtem arcát, hátha eszméleténél van. 

- JungKook, hallod, kérlek nyisd ki a szemed. Vagy csak mondd, hogy egy fasz vagyok, és küldj el melegebb éghajlatra. Hallod, nem hagyhatsz itt minket, mindenkinek szüksége van rád. Kérlek.... - itt már nem bírtam, megeredtek a könnyeim, és megállás nélkül sírtam.

Arca hideg volt, ahogy kezei is. A pulcsim kezdett átázni, de csak még erősebben szorítottam a sebhez. Pár perc múlva kiáltásokra lettem figyelmes, Jinék megérkeztek.

- Nincs magánál, és erősen vérzik, Hobie, kérlek mondd, hogy van nálad kötszer.

- Hoztam, persze. Na mutasd azt a sebet. 

Elengedtem a pulcsimat, és JungKook fejéhez térdeltem, amíg Hoseok bekötözte az oldalát. Kezemmel megragadtam kihűlt mancsait, és azokat szorongattam. Könnyeim ismét megeredtek, belül ostoroztam magam emiatt a helyzet miatt. Az egész az én hibám..

- JungKook, sajnálom. Nagyon sajnálom, kérlek, térj magadhoz. Nem tudok nélküled élni, egyszer már elvesztettelek, nem akarlak mégegyszer.. Kérlek...

- YoonGi, nem azért, ez szép meg minden, de vissza kell vinnünk a szállásra. 

- Majd én viszem, hozzátok a cuccom légyszi. - Óvatosan felemeltem gyenge testét a földről, és karjaimban tartva elindultam a szállás felé. Lassan haladtam, nem akartam, hogy ennél is nagyobb baja legyen.

Odafigyelve lépéseimre baktattam a sziklák között, ügyelve JungKook oldalára. Térdein horzsolások látszódtak, ahogy könyökénél és vállainál is. Nem tudom mit csinált, de nagy szerencséje van, hogy megtaláltuk. 

Ha még egyszer elveszíteném, én nem tudom mihez kezdenék. Az életem része, nem hagyhatom, hogy bármi baja legyen. De már késő, ezt is én okoztam. Szemeimből újra előtörtek a sós cseppek, és végig folyva arcomon államról egyenesen JungKook arcára estek. 

Most kéne hogy kinyissa a szemeit és kipattanva szorításomból azt kiáltsa, "Minden rendben, semmi bajom.,, Jah, a tündérmesékben biztos. YoonGi ébredj, ez a valóság. 

Nem gondolkoztam, csak tettem amit jónak láttam. Közel hajoltam JungKook arcához, majd lassan és finoman megcsókoltam. Rövid volt, de minden szomorúságomat beleadtam.

- Ironman, ne hagyj itt. Erős vagy, tudom hogy kibírod. Mindjárt ott vagyunk, aztán ha felkelsz százszor is felpofozhatsz és elküldhetsz a pokolba is. Nyuszi, szeretlek a francba is..

Suttogtam, de reméltem, hogy hallja amit mondok, és majd megvalósítja. Megérdemelném már ezek után, plíz. Már láttam a szállás bejáratát, és mindenki aggódva figyelte, ahogy közeledünk. 

- Suga... akkora egy fasz vagy, remélem tudod... - épp hogy beléptem a kapun, kikerekedett szemekkel néztem le a kezemben fekvő, félig nyitott szemmel engem pásztázó fiúra.

Lábaim megadták magukat, és térdre estem a tömeg közepén. Szerencsére JungKookot nem ejtettem el, az kéne még. 

Ma már negyedszerre előtörtek könnyeim, de most a boldogságtól. Nem hittem a fülemnek.

- Ne már.. te kérted, hogy mondjam ezt, most meg sírsz? Rosszabb vagy mint gondoltam.. - hangja erőtlenül csengett, számomra mégis egy megváltás volt. Szorosan magamhoz öleltem, amennyire csak tudtam, vigyázva sebeire. 

Nem törődtem senkivel, csak is Vele. Ezek után azt hiszem magamhoz láncolom.

- E -ez, nem hiszem el.. JungKook, t -te é -élsz? - szipogtam pár sort, mire válaszolt.

- Nem, egy halottal társalogsz, és megőrültél. Szerinted meghaltam, ha beszélek hozzád, te agyhalott? - mosolygott. Nem néztem rá, de tisztán hallottam, hogy még a mosolygásra van ereje. Halkan felkuncogtam, majd szép lassan felálltam. 

Körbenéztem, és kicsit sem lepődtem meg. Mindenki minket nézett, még a szinte két perce befutott ofőnk is Nammal és Hoseokkal. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el szájukat, majd rám néztek.

Könnyes szemeimet rájuk emeltem és egy bíztató mosolyt küldtem feléjük, majd megindultam faházunk felé. Hobie jött utánunk, ugyanis a kulcs a táskában volt, na meg a cuccaimat kérem vissza. 

Miután sikeresen kinyitottuk az ajtót, lóarcú barátom elmondta, mikor kell kötést cserélni, és hogyan. Táskámat ledobta ágyamra, és elindult kifele.

- Hobie.. - kérdőn visszanézett, én pedig egy mosoly kíséretében folytattam. - Köszönöm.

Biccentett, majd elhagyta a házat. Szép lassan lefektettem JungKookot az ágyára, én pedig ellentmondást nem tűrően odafeküdtem mellé. Jobb kezemmel átnyúltam bal oldalára, és bal kezét feltettem hasára. Ráhelyeztem jobbomat, és mutatóujjammal körkörösen kezdtem simogatni kézfejét.

- Hyung... -kissé ledermedtem, sosem hívott még hyungnak.

- Igen Kook? - bal könyökömre támaszkodva néztem rá arcára, úgy vártam válaszát. 

- Jennie.. izé.. mióta vagytok.. e -együtt?

Baszki, tényleg. El kéne mondanom neki, hogy mi a fenét műveltünk, mielőtt totál félreérti. Már így is borzalmasan viselkedtem, megérdemel annyit, hogy tudja. 

- Nem vagyunk együtt. - szólásra nyitotta száját, de gyorsan folytattam. - Gondolom emlékszel arra, hogy mit tettél velem régen.. khm.. nem volt a legkellemesebb.

- Sajnálom. - apró csillogást láttam szemeiben, ami lassan könnycseppekké nőtt. 

- Ne sírj, Kook. Volt, elmúlt. Tehát mint mondtam, nem vagyunk együtt. Csupán kíváncsi voltam, mit teszel, ha játszadozom veled kicsit, miközben "barátnőm van". De te tudod a legjobban, hogy meleg vagyok, és hogy kit szeretek. 

Értetlen fejet vágva nézett rám, nekem pedig erre muszáj volt elnevetnem magam. Biztos hogy hallotta. Ha azt is hallotta, hogy mondja nekem azt, egy fasz vagyok, akkor azt is hallania kellett, Szeretem.

- Ne tedd a hülyét, JungKook. Tudom, hogy hallottad. - apró mosoly kíséretében ránéztem, ő pedig elkapta fejét amint tekintetünk találkozott. 

Fejcsóválva feküdtem vissza mellé, kézfejét tovább cirógatva. Egyenletes levegővételét hallgattam, ami egyre jobban kezdett felgyorsulni. Ha ezt a közelségem váltja ki belőle, le sem tagadhatja, mit érez. Gondolataimba merülve hallgattam tovább egyre szaporább lélegzését.

A mai nap járt a fejemben. Ha talán később találom meg, lehet, már nem élne. Vagy ki tudja, mi történt volna. Nem szándékosan bántotta magát, ami megnyugtatott valamennyire. Ha nincs ott az a hegyes kő, ez meg sem történik. 

Áhh, tudok jobbat. Ha nem vagyok Én, akkor az egész eddigi élete meg sem történik, és lehet már egy aranyos barátnője lenne, én pedig azt sem tudnám, ki ő. 

- YoonGi.. izé.. ugye most már nem gond, ha Sugának hívlak?

- Nem. Annak hívsz, aminek szeretnél. Sőt, szerintem hívj Faszfejnek. Az a legjobb. - Erre a kijelentésemre mindketten felnevettünk, majd újra csend telepedett közénk. Éreztem, hogy szeretne még valamit mondani, de nem sürgettem. Majd elmondja. 

Körülbelül húsz percig feküdhettünk még így, ugyanis már azt hittem bealudt a drága. Lassan megpróbáltam kikecmeregni mellőle, hogy elpakolhassak, de a kis sunyi hirtelen jobb kezem után kapott, és visszahúzott maga mellé.

- És ha Szerelmem -nek hívlak?

Annyeong! :3

Itten is van a következő rész, remélem mindenki szíve valamennyire megnyugodott. :D És most a végén pedig újra kikerekedett szemekkel bambultok a képernyőre. :D

Nagyon szépen köszönööm a *perverz fej* 69 szavazatot. :3 No meg a 350+ megtekintést. :D

Készülök egy NamJin fanfictionnel is, természetesen ha ezt befejeztem, (ami még nem most lesz, nyugi) csak akkor fogom publikálni, de elkezdtem már azt is. :D

Illetve szeretnék majd OneShotokat is írni, természetesen BTS -el, szóval ha van ötletetek, milyen párosokat tegyek bele, írjátok le légyszi. No meg lehet kérni is párosokkal majd, nektek írok, de akkor valami kis opciót adjatok meg, hogy fantasy legyen, vagy háborús, vagy valami tök más, rátok bízom. :P 

Na, regény írást befejeztem, ha tetszett jelezzétek valahogy. ^^

Byee! (O_O)/   ^-^