JungKook mondata visszhangzott a fejemben. Mi az isten... még mindig szeret? De... akkor miért? Ez nekem kezd sok lenni.

Gondolatmenetemből Taehyung hangja szakít ki.

- Tessék? Te ezt nem gondolod komolyan..

- De igen hyung, komolyan gondolom. Nem érdekel, hogy gyakorlatilag miatta mentem el inni tegnap, és hogy  megvert. Megérdemeltem.

Ahogy megláttam azt a kis bűnbánó nyuszi pofiját, akaratlanul is elmosolyodtam. Milyen kis aranyos. Remélem akkor is ilyen kis cukorfalat lesz, ha végeztem a játszadozással.

Elindultam a park másik végébe NamJoonhoz, már biztos vár, ugyanis megint kések.

Bő két perc séta után megpillantottam  rózsaszín hajú barátomat. Mögé érve láttam, hogy a fülese a fülében van, ezért csak egy laza mozdulattal átvetettem magam a pad háttámláján, és lehuppantam mellé.

Szerencsétlent jól megijeszthettem, mert akkorát ugrott, mint egy kenguru.

- YoonGi te normális vagy? Jó, hogy nem kaptam szívrohamot ember..

- Neked is szia. Na kivele, mi a helyzet Mr.Kimmel?

- Jin. Megkért, hogy hívjam Jinnek. Ezen kívül pedig csak néha beszélgetünk sulin kívül. És elhívott moziba. - itt rendesen elpirult, és a földet kezdte bámulni. Ó, hogy egyem a lelkét, milyen kis aranyos pár lenne belőlük.

- Nem rossz. És már megcsókoltad?

- Te megvesztél? Dehogy is... tuti hogy hetero.

- Honnan veszed? Lehet hogy tetszel neki.. - küldtem felé egy biztató mosolyt, majd folytattam. - Most, hogy te is megosztottál velem egy ilyen infót, én vagyok a soros.

Kérdőn felvonta szemöldökét, én pedig belekezdtem a JungKookos történetbe, persze a múltat kihagyva. Figyelmesen végighallgatott, aztán megszólalt.

- Tehát összegezve. JungKook valamit tett anno, amit még mindig nem vagy hajlandó megosztani velünk, és most, hogy megtudtad, szeret téged, még könnyebb lesz megvalósítani a tervedet.

- Pontosan. Jah, és nem vagyok hetero. Ezt kihagytam.

Tipikus wtf fejjel rámnézett, próbálta emészteni az infókat.

- Ahha, vágom én.

- Én meg szeletelem. Na én mentem, kösz a mesét, sok sikert Jinhez. Reggel. Szevasz! - felálltam, intettem neki egyet és elindultam haza.

Siettem, mert még át kellett gondolnom, hogy pontosan hogy is fogom megvalósítani a tervemet. Első napirendi pont, közel kerülni JungKookhoz annyira, hogy lehessen vele szórakozni. Tökéletes.

Hazaérve ledobtam magamról a cuccaimat, elmentem zuhanyozni, és bedőltem az ágyamba. Mozgalmas hétvégém volt, nem tagadom. Bár holnap kezdődik csak az igazi élet.

- JUNGKOOK -

Reggel olyan voltam, mint egy zombi. Szó szerint. Na meg.. mint a mosott szar. Taehyung szerelmes belém.. és én nem tudom viszonozni. Sajnálom őt, de ez van.

Kimásztam az ágyamból, és levánszorogtam a konyhába, ahol a szokásos dolgok vártak. Csend, cetli, reggeli, csomagolt kaja. Anyámék mindig korán elmennek dolgozni, de nem felejtik el, hogy van egy fiuk.

Szép lassan elfogyasztom a reggelimet, majd a tányért a mosogatóba helyezve felkapom szendvicsemet és megindulok a szobámba.

Ebédemet elrakom, és kinyitom a ruhás szekrényt. Fekete, szürke, fehér, barna, sötétkék. Igazán vidám színek. Egy sima, kissé feszülős farmer, egy fehér póló, és bingo. Kész is vagyok.

Vállamra felveszem táskámat, lebattyogok a lépcsőn, barna cipőmet felhúzom, és elindulok suliba. Út közben meglátom YoonGit és a kis csapatát, és akaratlanul is összeszorul a gyomrom. Tisztes távolságból követem őket, de pechemre YoonGi megfordul, és észrevesz. Arcán gonosz mosoly fut végig, majd elkezd integetni.

- JungKookie! Hello. - óvatosan visszaintek neki, de nem szólalok meg. Viszont ők úgy gondolják megvárnak, menekülési esélyem nincs. Remek.

- Na miaz, elvitte a cica a nyelvedet? - kérdezi gúnyosan YoonGi, és átkarolja a vállam.

- M -mit akarsz tőlem? - gratulálok JungKook, remegjen még a hangod, azaz.

- Barátkozni, talán? 

- Eddig az életedbe sem kívántál, most meg barátkozni akarsz? Kösz, én ezt kihagynám. - lassan lehámozom kezeit vállamról, de ezzel csak azt érem el, hogy mancsait derekamon pihentesse tovább.

- Nem szabadulsz tőlem olyan könnyen. - suttogja fülembe, és ráadásként meg is harapja fülcimpámat, amitől leblokkolok.

Szép lassan elenged, és folytatja útját Jiminékkel a suli felé. Persze még mielőtt bemennének hátrafordul, és kihívóan rámkacsint.

Na most mondja már meg nekem valaki, hogy mi az isten vol ez... Szerintem YoonGinak agyára ment a sok levegőzés, biztos keveset aludt.

- JungKookiee~

Oldalra pillantottam és megláttam az éppen felém rohanó Taehyungot. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott a tegnap. Nem haragudott, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit, és ugyan úgy a barátom maradt.

- Szia Taehyung! - szorosan megöleltem üdvözlésképp, és együtt indultunk el órára.

A nap folyamán még párszor összefutottam YoonGiékkal, de mintha ott se lettem volna. Szépen megfogalmazva le se szartak. Taehyungal töltöttem a napot, mint általában, de ma nem tudott velem hazajönni sajnos.

Egyedül baktattam az utcán, azon gondolkozva, hogy mit is kéne csinálnom otthon. Kinyitottam a kertkaput, vagyis.. kinyitottam volna, ha nem lenne tárva nyitva. Mi a fene..?

Átszáguldottam a kerten, és pont ahogy sejtettem, nyitva a bejárati ajtó. Óvatosan benyitottam a házba, minél halkabban, annál jobb. Senki nem volt itthon, ezért még inkább féltem.

Benéztem a konyhába, nappaliba, lépcső alá, de semmi. Felosontam a lépcsőn, és sorra végignéztem a szobákat. Mindegyiket megnéztem kivéve az enyémet.

Szinte lábujjhegyen mentem a szobámig, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Lassan kezdtem kinyitni az ajtót, de hirtelen egy kéz fonódott a csuklóm köré, és berántott a szobámba. A kéz tulajdonosa a falnak szorított, majd bezárta az ajtót. A függönyök be voltak húzva, a redőny leengedve, vagyis teljes sötétség uralkodott idebent.

Támadóm egy kendőszerűséget kötött szemeim elé, majd óvatosan megfordított, így mostmár a hátam nyomódott a falnak. Meleg lehelletet éreztem bal fülem mellett.

- Ne félj, nem bántalak. Ahhoz túl aranyos vagy, JungKook.

Ez a hang.. nagyon ismerős.

- Ki vagy? - tudtam hogy választ nem fogok kapni, de azért próbálkozni szabad.

- Nem ismered meg a hangom? Hm, annál jobb. Akkor engedd meg, hogy segítsek. Hátha erről megismersz.

- Mégis mi a...

Nem hagyta, hogy befejezzem, ugyanis mutatóujját a szám elé helyezte, ezzel belémfojtva a szót.

- JungKookie, ne beszélj. Próbálj felismerni.

Mielőtt bármi mást mondhattam volan, betapasztotta számat a sajátjával. Lassan, de követelőzőn kezdte falni ajkaimat, én pedig a sokktól csak pár másodperc múlva tudtam visszacsókolni. Kíváncsi voltam, kit rejt a szobám sötétsége, ezért belementem a játékba.

A csókja ismerős volt, a hangja szintén. Nyelvével végignyalt alsó ajkamon, ezzel bejutást kérve, amit habozva ugyan, de megadtam neki. Kezeimet fejem mellett szorította a falhoz csuklóimnál, mutatóujjával cirógatni kezdte tenyeremet.

Amikor már úgy éreztük, megfulladunk, elváltunk egymástól, és lihegve néztünk a másikra. Vagyis csak ő rám, mivel én még mindig nem láttam semmit, de már tudtam, ki van velem szemben.

- Mostmár emlékszel, JungKookie?

- Miért..?

- Egyszerű. Még mindig szeretsz, igaz?

Leblokkoltam. Honnan tudja? Látta volna rajtam..? Pedig olyan ridegen próbáltam vele viselkedni. Egészen ma reggelig.

- Na miaz, nem válaszolsz?

- YoonGi, engedj el. Kérlek.

- Nem. Addig nem, amíg nem kapom meg a választ.

- És mi lesz, ha nem válaszolok? Megversz? Megutálsz? Megalázol? Tudod mit! Csak tessék. Megérdemlem.

Nem érkezett válasz, és a csuklómon lévő szorítása is enyhült. Vártam, hátha elenged, és szó nélkül elmegy, de nem.

Kezeivel levette rólam a kendőt, így már láthattam körvonalát magam előtt. Amint szemem hozzászokott a sötéthez, már YoonGit is egész jól láttam.

- Nem JungKook. Én arra nem vagyok képes. Kegyetlenebb is tudok lenni. Sokkal.

Közelebb hajolt fülemhez, és ijesztően mély hangon belesuttogta.

- Mindaddig, amíg nem válaszolsz nekem, Ez csak egy Játék.. lesz.

Elhajolt, eleresztette kezeimet, és elment. Itthagyott ezzel a sok kérdéssel a fejemben.

Min YoonGi, mi a fenét művelsz velem?

Annyeong! 🙋

Waa, először is bocsánatot kérek, de nem tudtam tegnap kitenni ezt a részt ugyanis nem volt még kész teljesen. Gomene~ 🙇

Másodszor, nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, kommenteket, díjakat, követéseket, szavazatokat! 🙌❤😶

Igyekszem a folytatással, és mivel itt a nyári szünet, ezért elképzelhető, hogy több időm is lesz majd. Szóval igyekszem. 😬

Bye! 💙