Taeminhez siettem, aki felaggatott rám pár kábelt illetve az egyik fülembe gyömöszölt egy hangszórót is, majd a kezembe nyomott egy még kikapcsolt állapotban lévő mikrofont.

- Hajrá! Ne felejtsd el, minden számod után legalább öt perc beszélgetés a közönséggel. Na indíts! - kilökött a függönyök takarásához, és jelzett a segítőknek, akik elsötétítettek mindent. Sűrű színpadi füstöt kavartak és széthúzták a függönyöket is majd elindították a kezdő számomat.

JungKook

Megbabonázva figyeltem YoonGit ahogy kilép a színpadra, és idegességemben Tae keze után kaptam amit erősen megszorítottam.

Még mindig nem tudtam elhinni, hogy ismét találkoztunk. Eleinte viccesnek találtam, hisz' a becenevemből könnyen rájöhetett volna, ki is vagyok, de ez nem történt meg. Így viszont még jobban élveztem az arckifejezését mikor meglátott.

Le sem vettem a színpadon mászkáló és rappelő egyénről a szemem, ahhoz túlságosan lekötött minden egyes mozdulata.

Szűk egy óra múlva a befejező száma következett, amikor is YoonGi türelmet kért a közönségtől, és kisietett hozzánk a backstagebe.

- Te meg mégis mit csinálsz? - kérdezte idegesen Taemin, de a szőke hajú barátom csak magabiztosan az egyik kisasztalhoz lépett ahol volt még pár tartalék mikrofon. Egyet felkapott és a kezembe nyomta mire értetlenül néztem rá.

- Kook, ezt veled fejezem be.

- Mi?? De hát.. nem tudok rappelni, se énekelni, a szöveget sem tudom és... - nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.

- Egy; nagyon jól tudod a szövegeimet, hiszen éjjel nappal róluk áradoztál amikor chateltünk. Kettő; tudsz rappelni, hiszen hallottalak még régebben a suliban, énekelni pedig most nem kell, de ahhoz is van tehetséged. És három; a párom vagy, szóval veled fejezem be a koncertet. Indulás, nem várakoztathatjuk meg a közönséget - lágy puszit nyomott ajkaimra de továbbra is ijedten meredtem magam elé.

Taehyung maga felé fordított és a szemembe nézett.

- Igaza van Kook. Menni fog, itt leszünk. Ignoráld az embereket odakint, csinálj úgy mintha YoonGinak adnád elő. Világos? - nagyot nyelve bólintottam majd reszketeg léptekkel indultam meg barátom után aki a függönyöknél megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat majd így vezetett ki a színpadra.

- Srácok és lányok, ő itt egy nagyon fontos személy számomra. A segítségével nem állnék most itt. Igaz ő maga sem tudja, de rengeteget segített nekem. És akkor csapjunk is bele az utolsó számba, aminek a címe Give it to me.

A tömeg tapsolt, fütyült és üvöltött. YoonGi közelebb lépett hozzám és a fülembe suttogta azoknak a versszakoknak a számát amiket egyedül, majd azokét amiket közösen kell előadnunk. Hatalmasat sóhajtva bólintottam mikor végre felcsendült a kezdő hang.

Átadtam magam a ritmusnak, az ütemnek és igyekeztem kizárni a külső zajokat, és ez egészen addig sikerült is, ameddig YoonGi szerepelt. Aztán jöttem én. Ahha. Jó vicc. Leblokkoltam, és a szöveg felét elfelejtettem. Nagyon halkan makogtam valamit a mikrofonba de szerencsémre szőke barátom vette a lapot és nekikezdett ő is, így felbátorodva hangosabban rappeltem. Vagyis csak próbáltam, de ahhoz képest hogy nem bírom a nagyobb tömeg előtti szereplést egész jól ment.

Már lassan a szám végén jártunk, amit közösen zártunk le egymás szemébe bámulva. Lihegve engedtük le magunk mellé a mikrofonokat a közönség pedig tombolt, és ujjongott, nem fértek a bőrükbe. Pár mondatot elkaptam az első sorokból, hasonlókat mint "Nagyon jó voltál Oppa!" , "Szeretlek Oppa!" , "Oppa imádunk!Fighting!". Kezdett zavarni a sok nyivákoló lány, ami az arcomra is kiülhetett, de YoonGi ismét a fejemben olvasott, mert szemforgatva emelte szája elé a mikrofont és sétált mellém.

- Khm - köhintett egyet mire a tömeg elhallgatott és érdeklődve figyelte további mozdulatait ahogy én is - Egy dolgot, vagyis kettőt tisztázni szeretnék. Először is; van valakim - itt páran lemondóan sóhajtottak, néhányan fantáziálgatva suttogtak olyasmit, mint "Biztos gyönyörű lány" , páran pedig kíváncsian fürkészték tovább barátomat az én arcom pedig egyre vörösebb lett és úgy éreztem mentem megfulladok - Másodszor; Sajnálom, de engem nem a lányok érdekelnek - kínos mosolyra húzta ajkait és átkarolta derekamat ezzel közelebb húzva magához engem.

A helyszínen néma csend állt be, mindenki emésztette az előbb elhangzottakat. Zavaromban tenyerembe temettem arcomat és vártam a halálos ítéletet, mi szerint mi most nagyon durván le leszünk szólva, YoonGi pályafutásának vége, és mehetünk csövelni a híd alá amíg fel nem vesznek minket utcaseprőnek vagy vécépucolónak.

- Nézzétek de aranyos! Fighting srácok, veletek vagyunk! - üvöltött ki valaki a tömegből mire ijedten kaptam fel a fejem és meglepetésemre  a közönség nagy része mosolyogva vagy éppen fanolva tapsolt. Akadtak olyanok is, főleg fiúk, akik egy szájhúzással lereagálták a dolgot, és páran el is hagyták a helyszínt de különösebben nem tudott érdekelni, hisz a többség maradt.

YoonGi örömében maga felé fordított és egy rövid, szerelmes csókot nyomott ajkaimra amit megmosolyogtam.

- Köszönjük a támogatást! Hamarosan új album srácok és lányok, figyeljétek a hivatalos oldalaimat! Köszönjük hogy itt voltatok, fél óra múlva a VIP jegyeseket várjuk a backstagenél. Sziasztok - elköszönve a rajongóktól vonultunk le a színpadról ahol Taehyung a nyakamba ugrott és alaposan megszorongatott.

- Hihetetlenek voltatok fiúk, elismerésem - veregetett vállba Taemin is majd együtt indultunk el a kis privát szoba felé hogy felfrissüljünk húsz perc alatt.

Ahoy guys,
Huhh, megszületett ez is:D
Rendszert faragtam a dolgokból, így még vagy ezen a héten, vagy jövő hét elején lezárom ezt a történetet, tehát max 1-2 rész lesz már csak:)
Hwaiting! ✌❤