- JUNGKOOK -

Éles fájdalom hasított a fejembe, amikor megpróbáltam kinyitni szemeim. Fehér plafon, fehér retinaégető fény, fehér falak, fehér takaró, nagy világoskék ajtó. Mi a fene, meghaltam volna?

Gondolkodni sem volt időm, az ajtó kitárult, és egy fehér köpenyes férfi lépett be rajta. Remek, tehát egy kórház.

- Jó reggelt, látom felébredt. Tegnap hozták be, összeesett az utcán, egy barátja találta meg. Túl sokat ivott, de ha ma már jól érzi magát, délután hazamehet.

- Öhm, rendben, köszönöm. Megtudhatom ki volt az a barátom?

- Sajnos nem árulhatom el, megkért, hogy semmit se mondjak róla. Hogy érzi magát? Fáj valamije?

- Értem.. - mégis ki az, aki nem akarja, hogy megtudjam a nevét? Ez kezd gyanús lenni.. - csak a fejem, de semmi komoly.

- Rendben. Küldök fájdalom csillapítót, ha bevette, utána még pihenjen egy keveset.

Sarkon fordult és kiment. Pár perccel később egy csinos nővér lépett be a kórterembe.

- A fájdalom csillapító, uram. Vegye be, és pihenjen. Délután kettőig kell bent maradnia, utána hazamehet.
Jó pihenést!

- Köszönöm.

Szuper, tehát összegezzük. Elmentem inni miután Suga kiosztott, aztán elindultam valamerre a sötét utcákon, majd képszakadás. Valahol itt eshettem össze. Most pedig egy kórházban töltöm az időmet, mert az egyik titokzatos barátom nem hagyott a betonon feküdni.

Ha megtudom ki volt az, első dolgom lesz megköszönni, hogy most nem a föld alatt egy koporsóban szellemként agyalok azon, hogy mi lett volna, ha megmentenek.

Köszönöm kedves újdonsült szellembarátom, remélem még összefutunk párszor.

Már épp aludtam volna, amikor kivágódott a kórterem ajtaja, és egy ijedt tekintetű Taehyung rohant oda hozzám.

- Jézusom JungKook, jól vagy?

- Persze, hála a titokzatos szellem haveromnak. Esetleg nem tudod hogy ki volt az? - kérdeztem felvont szemöldökkel legjobb barátomat, akinek az arckifejezését meglátva röhögésben törtem ki.

- JungKook, hívjak orvost? Biztos jól vagy?

- Persze, ne aggódj. Csak a doki azt mondta, hogy egy barátom hívta ki a mentőket, de a nevét nem árulhatja el.

- Melyik marha az, aki ilyet csinál? - kérdezte meglepetten, de erre nem tudtam neki válaszolni, csak lassan megráztam a fejem.

- Mindegy, mikor jöhetsz ki?

- Délután kettő után. Hazatalálok, menj csak Tae.

- Rendben, de gyere ötre a parkba.

Intett még egyet és elment. Miért menjek a parkba? Csak akkor megyünk oda, ha komolyabban akarunk elbeszélgetni, vagy ha nyugis helyet akarunk keresni. Taehyung mit tervezel?

--------------

Letusoltam, majd összekapkodva pár ruhát gyorsan felöltöztem, és rohantam a parkba. Fene se gondolta volna, hogy fél négyig visszaalszom a kórházban. Szegény nővérkének úgy kellett felébresztenie, mert szükségük volt a teremre.

Ezek után rohantam haza és egy gyors kajálás után már negyed öt volt. És most itt tartok, hogy futok a park felé, ugyanis már 17:05-öt mutat az óra. Remek, gratulálok JungKook, erre is csak te vagy képes.

Lihegve támaszkodtam meg térdemen, ahogy megérkeztem a találkozónk helyére. Taehyung ott ült az egyik eldugott részen, egy padon.

Elindultam felé, és hátulról fél kézzel átkaroltam nyakát, szabad kezemmel pedig eltakartam szemét.

Egy pillanatra megmerevedett, aztán egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját.

- JungKook. Késtél.

Levettem róla kezeimet, és leültem mellé.

- Tudom, bocsi, csak elaludtam.. Amúgy, miért hívtál ide?

- YOONGI -

Miután az orvos elmondta, hogy JungKooknak nincs különösebb baja, megkértem, hogy a kilétemet ne fedje fel JungKook előtt, amibe nehezen ugyan, de belement. Nem hiányzott az, hogy az a kis Nyuszi tudja, hogy én "mentettem meg", a végén megint rám szállna.

Hazafele ballagtam, és éppen a mai napomat tervezgettem. Pihenés, alvás, kaja, alvás. Tökéletes. Jobb nem is lehetne.

Ahogy hazaértem ledobtam magamról a kabátomat, cipőmet, és mentem a konyhába. Nem vagyok egy profi szakács, de tudok főzni, nem is olyan rosszul. A palacsinta mellett döntöttem, egyszerű, gyors, édes, és finom. Nyami.

Előkotortam egy nagy tálat, mérőedényeket, hozzávalókat, és elkezdtem kikeverni a tésztát. Amikor kész voltam, hagytam egy fél órát állni, addig elmentem letusolni.

Az utolsó palacsintákat sütöttem, amikor megszólalt a telefonom. Feloldottam, és egy sms virított a képernyőn, NamJoon küdte.
Megnyitottam, és nem kicsit lepődtem meg a tartalmán.

Monie: Szia YoonGi. Öhm, nem tudom kihez fordulhatnék, remélem te megértesz. Annyi a szitu, hogy... én azt hiszem, szerelmes vagyok... egy fiúba.

Állj! Mivan? NamJoon szerelmes! Egy fiúba!! Mi az isten..

Swag: Nam, beteg vagy?? Te szerelmes?? Hát oké. Ki a szerencsés? 😶

Nem kellett sokat várnom, a válasz szinte azonnal érkezett.

Monie: Öhm, hát izé. Ezt elég fura kimondani de..

Swag: Nam, az isten szerelmére írd már le!!!

Monie: Jó... a neve Kim SeokJin.

Swag: Hogy mivan??!?!??! Az osztályfőnökünk?? Te normális vagy? Ki is csaphatnak ezért... Remélem nem csináltál még semmi hülyeséget..

Monie: Dehogy.. De ne aggódj, rám se bagózik.. Amúgy lenne kedved találkozni? Mondjuk fél 6-kor a parkban.

Swag: Jó, ezt meg majd ott folytatjuk, részleteket kérek! 😌😐 Hello!

Monie: Megkapod. Szevasz!

Ezek után már nem volt kedvem a lustuláshoz. Összeszedtem a ruháimat, és rendbe tettem a konyhát. Megkajáltam, majd leültem filmezni, de fél óra után meguntam.

Összekészültem, és elindultam a parkba. Még csak négy óra volt, ezért leültem a tó melletti kis padra, és néztem a vizet meg a vidáman úszkáló kacsákat.

Húsz perce bámulhattam magam elé, amikor valaki levágódott mellém a padra. Oldalra fordítottam a fejem, és megláttam Taehyungot.

- Mit akarsz? - hangom olyan rideg volt, mint még soha.

- Na, már semmi szia, vagy szevasz?

- Átpártoltál életem megkeserítőjéhez, amint elkezdett megalázni a régi sulinkban. Mégis mit vársz ezek után? Hogy majd puszi pajtásként viselkedek veled? Na ne röhögtess.

Hangom még ridegebb lett, de a válaszától kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- Úgy bánsz velem, ahogy akarsz. De nem hagyom, hogy kihasználd JungKookot. Tisztában vagyok vele, hogy mit érzel iránta, nem fogom hagyni, hogy a közelébe menj.

- Tessék? Mégis ki vagy te, hogy ezt csak így eldöntöd? - állok fel mostmár a padról, mert szét vet az idegesség.

- JungKook legjobb barátja, ha tudni szeretnéd. És jól jegyezd meg amit mondtam.

Felállt, majd elviharzott. Mi a fene volt ez? Honnan tud róla? Lehetetlen.
Gondolataim folyamatosan Taehyung es JungKook körül forogtak. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy bármikor kitudódhat a múltam, és a jelenem is.

Az, hogy Min YoonGi, a heterok heteroja, a nőcsábászok nőcsábásza, mégsem akkora nagymenő. Mèg sem olyan erős lelkileg, és főleg nem hetero, hanem nagyon is meleg.

Megindultam a NamJoonnal megbeszélt találkahely felé, hiába volt még csak 17:10. Ahogy haladtam az egyik kis ösvényen, akaratlanul is elkaptam egy beszélgetést. A hangok pedig lesokkoltak.

- JungKook. Késtél.

- Tudom, bocsi, csak elaludtam.. Amúgy, miért hívtál ide?

- Fontos dologról akartam veled beszélni. Egy elég komoly témáról.

- Mi az Taehyung? Valami baj van?

- Nem, nincs.. csak..

- Taehyung, mondd már.

Pár autó elhaladt mellettem, így kevésbé hallottam, mit beszélnek. Közelebb mentem, hogy tisztán halljam és lássam, ami történik, de hiba volt.

- JungKook, azt hiszem.. azt hiszem én szerelmes vagyok beléd.

Taehyung egyre közelebb hajolt JungKookhoz, majd megcsókolta.
A Nyuszi fiú a kezdeti sokktól nem csinált semmit, majd realizálta mi történik.

Finoman eltolta magától Taehyungot, akit most kedvem lett volna péppé verni.

- Taehyung.. én.. én nem tudom viszonozni ezt.. sajnálom.

- Miért?

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de a következő mondattól földbegyökerezett a lábam. Olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam.

- Mert... mert én még mindig.. YoonGit szeretem..

Hogy mivan?!?

Annyeong! 😶

Ne kövezzetek meg, plíz! 😂
Estére megszállt az írói szellem, szóval lefirkantottam egy részt nektek, remélem tetszett! 🙌

Ha tetszett jelezzétek valahogy, köszii! 😊

A következő rész is már íródik, úgyhogy remélhetőleg az is hamarosan kint lesz. 😐😬😌

Jó éjszakát nektek, sziasztok! 😇😁🤗💙