* 3 hónappal később *

Július 17, már eléggé benne vagyunk a nyárban, de még semmi értelmes dolgot nem csináltunk a srácokkal. 

YoonGi hyung sikeresen leériettségizett, és átment a vizsgáin. Terveit nem árulta el nekem, de eddig nagyon úgy tűnik, nem szeretne tovább tanulni sehol sem. Pedig lenne hozzá tehetsége. 

A park felé vettem utamat, ugyanis Taehyungék már vártak rám. Végre a nyár első programján is túl fogunk esni, ami egy három napos kiruccanás lesz, valamelyik közeli városban, előtte viszont egy közös ebéd és összecuccolás sem árt.

Siettem, ugyanis késésben voltam, de szerencsémre már láttam a park bejáratát, ahol hat fiú álldogált és beszélgetett.

Jimin észrevett, de jelentőségteljesen ránéztem és nemet intettem fejemmel, jelezve, ne mondjon semmit. YoonGi pont háttal állt nekem, így kapóra jött a helyzet.

Elkezdtem futni, majd mikor már alig volt köztünk két méter, rávetettem magam hátára, mire szegény majdnem megkóstolta a betont, de sikerült megtartania.

- JungKook én esküszöm megöllek.. - sziszegte YoonGi de én csak elnevettem magam a többiekkel együtt.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Nam Jin kezét szorongatva.

- Persze. - bólintottunk egyszerre, majd megindultunk kedvenc éttermünk felé - természetesen én még mindig hyungom hátán tanyázva.

Út közben pár visongó lányon kívül semmi érdekes nem történt - már ha a visongó lányokat érdekesnek lehet mondani.

YoonGi dobott rajtam párat, mikor kezdte úgy érezni, lecsúszom róla, ami rendszerint egy: "Baszki JungKook..,, -al végződött.

Megérkezve az étteremhez leszálltam hyungom hátáról, aki ezt egy megkönnyebbült sóhajjal jelezte, majd bementünk a nem túl tágas, de annál otthonosabb épületbe.

--------------

- JungKook kész vagy már? - ordított lentről Suga, miközben én még mindig pakoltam sporttáskámba cuccaimat. Valahonnan ismerős ez a helyzet.

- Sietek, pillanat! - kiabáltam le ugyan olyan hangerővel. Ismét csak rám vártak a srácok, s mikor úgy éreztem mindent bepakoltam, lerohantam a lépcsőn de nem számítottam a lépcső aljában várakozó Suga hyungra, akire sikeresen rázuhantam táskástul.

- S-sajnálom hyung.. jól vagy? - kérdeztem fölötte támaszkodva, majd realizálva a helyzetet erősen rokonságba kerültem egy paradicsommal. Álltam volna fel, de YoonGi visszarántott.

- Ez ma már a sokadik húzásod, remélem tudod hogy ez mit jelent. - suttogta fülembe, majd nyakamra puszilt és szó szerint lelökött magáról, végül felállt.

- Kapd be Min YoonGi - szóltam oda neki miután felálltam és utána indultam.

- Óh amiatt nem kell aggódnod - perverz vigyorra húzta ajkait és kisietett az ajtón, én pedig fortyogva követtem.

Beszálltunk Jin kocsijába s megindultunk a bő két órás utunkra. Ennyit arról a közeli városról.

TaeTae és Hoseok egész úton beszélgettek, csak úgy mint NamJoon és Jin hyung is. Jimin zenét hallgatott fejét az ablaknak döntve, bal kezével Tae combját simogatva.

Nagyot sóhajtva fújtam ki eddig bent tartott levegőmet s fejemet Suga vállára döntöttem, aki hajamba puszilt majd ujjait rákulcsolta az enyémre.

Elaludhattam, ugyanis arra ébredtem, hogy valaki tincseimet simogatva kelteget miközben nevemet suttogja. Lassan kinyitottam szemeimet s egy aranyos cukor fogadott. Elmosolyodtam majd fejemet nyakhajlatába fúrva öleltem.

- Kookie, gyere. Várnank minket a többiek.

Nemtetszésemet kifejezve fújtam egy nagyot, s eleresztve hyungomat kiakartam szállni a kocsiból, de az a galád csak nem engedett. Szembe fordított magával majd lágy csókot nyomott ajkaimra s elmosolyodott.

- Na gyere Nyuszika. - nyújtotta felém kezét amit megfogva bevonszoltuk magunkat a házba.

Három szobát foglalhattunk el, ugyanis Jin nagyszülei elutaztak szintén, ezért ránk maradt a lakás. Kettő az emeleten, egy a földszinten. YoonGival lecsaptunk az egyik emeleti szobára, ami a folyosó végén volt.

Felcipeltük táskáinkat a szobánkba, majd elkezdtünk kipakolni. Ahogy kinyitottam a htalamas szekrényt, elkapott egy kisebb köhögőroham a sok portól. YoonGi vette az adást és kinyitotta az ablakokat, hátha nem fulladunk majd meg ebben a három napban.

- Kookie, mit csináljunk? - motyogta fekete hajú barátom miközben telefonját nyomkodta az ágyon.

- Most hogy már a pakolással is végeztünk, nem tudom - dőltem le mellé s a plafont kezdtem bámulni.

Csend telepedett közénk. Nem az a tipikus kínos csend, hanem inkább a kellemes. Azon kezdtem gondolkozni, vajon YoonGi akar-e egyáltalán egyetemre menni. Tehetséges az írásban, a zongorázásban. Mehetne zenei egyetemre. Vagy valamilyen céghez. Mondta, hogy szeretne majd később ezzel foglalkozni, én pedig támogatnám. Aish..

- Suga..

- Mi az JungKookie?

- Te.. izé.. gondolkoztál már egyetemen, vagy főiskolán? - kérdésemre nyelt egy nagyot, amit tisztán hallottam és szaporábban kezdte venni a levegőt.

- Mi-miért érdekel? - hangja remegett, amit nagyon kezdtem furcsállni.

- Mert lenne hozzá tehetséged. Van a városban sok jó egyetem és fősuli.

- Nem.. egyenlőre jó ez így, Sütim. Ne aggódj miattam - karjait körém fonta majd szorosan megölelt, és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.

----------------

Azután a nap után nem firtattam ezt a továbbtanulásos dolgot. Ráhagytam Sugára. 

És most itt vagyok, Taehyung lakása előtt kábé hat szatyorral, mert ő urasága lusta bevásárolni.

Becsörtettem a konyhába s letettem a szatyrokat a pultra, majd egyenesen a nappali felé indultam. Tae a kanapén ülve bámulta kedvenc sorozatának legújabb részét. Hát persze, hiszen július 27-e van, ezért volt ő olyan lusta bevásárolni.

Levágódtam mellé a kanapéra majd tekintetemet a képernyőre szegeztem.
Kábé egy óra múlva lett vége, de Tae annyira belemerült, hogy még mindig csillogó szemekkel bámulta a készüléket.

- Taehyung, hahó! - lengettem meg szemei előtt mancsomat, mire felkapta fejét - Ki kéne pakolni és jó lenne ha segítenél, ha már a vásárlást nekem passzoltad.

- Bocsi Kookie, menjünk, segítek.

Kivánszorogtunk a konyhába, ahol gondosan elraktunk mindent a helyére. Felnéztem az órára, ami 17:10-et mutatott. Jól elszaladt az idő.

Nem telt bele negyed óra, de jelzett a telefonom, miszerint üzenetem jött valakitől.

Előhúztam zsebemből majd feloldottam s megnéztem.

Suga: Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek.

Rossz előérzetem támadt és ezt nem is lepleztem.

- JungKook, mi a baj?

- Tae, most rohannom kell. Majd beszélünk.

Magamra kapkodtam cipőmet és már rohantam is. Nem tudtam merre futok, csak vittek a lábaim.

Útközben jó pár járókelőnek nekimentem, de nem foglalkoxva a szitkozódásokkal mentem tovább.

Megnéztem az időt, 17:32. Még van három perced Kook. Ne add fel.

De hogy pontosan mihez is van három percem azt nem tudom.

Befordultam a következő sarkon, és megpillantottam az állomást. Villámként csapott át rajtam az álmom, s ha lehet méggyorsabban rohantam, egyenesen a hatosra.

Suga.. Suga, Suga, Suga kérlek ne.

A lépcső tetejéről láttam ahogy egy ismerős fekete bőrönd tűnik el a nemsokára induló vonat ajtajában.

Nem, az valaki más, mondd hogy nem te vagy.

Az ajtók becsukódtak, a kerekek megmozdultak, és a vonat elindult.

Én pedig már csak egy szeretett fekete hajkoronás fiút láttam az ablakban aki kisírt szemekkel formáz szívet kezeiből és azt tátogja: Sajnálom.

Helloka!
Pfuh, hát hol is kezdjem.
Először is röstellem nagyon ezt a 2-2,5 hét kimaradást. Borzasztóan sajnálom.
Másodszor pedig.. hát, hamarosan vége ennek a storynak. Előzetesben annyit, hogy: Ez volt az első történetem wattpadon, meg is látszik. Nagyon látszik, de azért minden erőmmel - ami még maradt - azon vagyok, hogy megpróbáljam kimaxolni a maradék pár részt.
Köszönöm a már majdnem 4K megtekintést!! Hihetetlen annak ellenére, hogy egyre laposabbak a részek.. :')

MondoCon: Kire számíthatok? Ki jön, és ki szeretne összefutni majd azok alapján (infók) amiket kiraktam ma? ^^