Borzalmas fejfájásra ébredtem reggel. Nehezen ugyan, de sikerült kinyitnom szemeimet majd szép lassan felültem. Hol a fészkes fenében lehetek? Nem emlékszem semmire a tegnapi napból, de valamiért úgy érzem, ez nem is akkora baj.

A szoba fekete bútorokkal volt berendezve, a padló szintén fekete volt. A falakat sötétzöld színre festették, a plafonnal együtt. Ismerős ez a hely, már jártam itt, de mégis mikor? Talán..nem, az lehetetlen.

Lassan nyitódott ki a szoba ajtaja, és pont ahogy sejtettem, elmúlt öt évem megkeserítője lépett be rajta. Rémültem másztam ki az ágyból, és óvatosan hátrálni kezdtem az ablak irányába.

- Nem vagy még túl jól, szerintem feküdj vissza. Nem foglak bántani, semmi hasznom nem lenne belőle. Na meg, Taehyung jóban van Nammal, ő pedig a te haverod. - érzelemmentes hangja még jobban összetörte az amúgy is törött szívemet, de most a lelkizésnek nincs itt az ideje. Mióta vannak ezek jóban?

- Ki hozott ide? És miért?

- Taehyung és NamJoon. Nam megtalált téged a sulitól nem messze, azt mondta alig álltál a lábadon. Aztán összeestél, és ő Taehyungot hívta fel, aki szólt nekem, hogy készítsek ki gyógyszert meg hasonlókat. Nem tudtam hogy neked kellenek, csak amikor megláttalak Nam karjaiban. Szó szerint berontott a házamba és behozott a szobámba.

Épp válaszolni akartam, amikor hangos lépteket majd a szoba ajtó nyitódását, inkább kivágódását hallottam. Csoda hogy nem szakadt ki a helyéről szegény ajtó.

- YoonGi, elárulnád hogy mi a franc bajod volt tegnap?

- É -én sem tudom. Csak rosszul lettem.

- Ugyan olyan szarul hazudsz, mint régen, Suga. - fapofával állt az ajtónál a falnak támaszkodva, én pedig úgy érzem, itt helyben lesz szükségünk egy hullaszállítóra, ha nem fogja be a száját ez a kis senkiházi.

Hogy mer még mindig a becenevemen szólítani? Kisétált az életemből, úgyhogy nincs joga hozzá.

- Te csak fogd be a szád, és ne merészelj még egyszer Sugának hívni, világos? - mérgemben úgy üvöltöttem Vele, hogy az egész ház beleremegett.

- Mi a fene folyik itt? - hallom meg Jimin hangját a folyosóról.

- Áhh, hogy ők még nem is tudják. Értem. Itt az ideje el...

- Ne merészelj mégegyszer megszólalni, vagy kitekerem a nyakad! - eddig bírtam. Szegény ujjaim hatalmasat reccsentek ahogy öklöm találkozott arccsontjával, ezzel a padlóra küldve Őt.

Ráültem csípőjére, és tovább ütöttem, de sajnos a fiúk hamar észbe kaptak, és lerángattak Róla, amire nem lett volna szükség, mert akármennyire gyűlölöm, még mindig szeretem.

- YoonGi elég. Mi a fene folyik itt?

- Semmi. Az ég világon semmi. - jobb kezemet kihúztam Jimin szorításából, majd leguggoltam a félig eszméletlen "barátom" mellé.

- Remélem nem kell mondanom, hogy tűnj a közelemből, és soha ne is lássalak. Utállak. Gyűlöllek mindennél jobban. Húzz az életemből jó messzire, és vissza se gyere.

Fájt kimondani, de jobb, ha azt hiszi, hogy gyűlölöm. Ami részben igaz is.
Felegyenesedtem, leporoltam a nadrágomat, majd elindultam kifele, nyomomban a srácokkal. Magyarázat kell nekik, ezt tudom. De még nem állok készen arra, hogy elmondjam.

- YoonGi... - megálltam és szembefordultam a hang forrásával, aki nem más volt, mint J-Hope.

- Nem. Még nem. Majd talán egyszer elmondom, de nem most. Köszi mindent srácok, jól vagyok.

Hátat fordítva vettem az irányt a folyóhoz, ahová akkor szoktam menni, ha gondolkodásra van szükségem. Márpedig most, hogy Mr.Tegyük Tönkre Mások Életét Egy Hülye Ötlettel megint belefolyt az életembe, nagyon is szükségem van rá.

A folyó partja csendes volt, mint általában. Kezdett sötétedni, tökéletes idő volt, hogy végig gondoljam, akarok-e egyáltalán valamit Tőle, vagy sem. Régen csak játszott velem, kihasznált, és megalázott. Pedig a legjobb barátom volt. Bíztam benne, de feleslegesen. Ezek után nem tudom, képes leszek-e újra bízni benne.

Leültem a fűbe, és a vizet kezdtem el pásztázni. Annak ellenére, hogy fújt a szél, a víz felszíne is nyugodtabb volt az én életemnél.

Nem engedhetem, hogy azt lássa rajtam, amit régen. Kedden új erővel fogok bemenni a suliba, felkészülve a kirándulásra. Vissza fogja kapni mindenki a suli menő rosszfiúját és bandáját.

Újult erővel kelek fel a kissé vizes fűből, és indulok haza. Elég sötét van már, ezért sietősre fogom a lépteimet.
Alig mászkál egy két ember a kihalt daegui utcán, de amerre én lakok, arra túl sok a sikátor.

Már majdnem hazaértem, amikor egy ismerős alakot látok meg a túloldalon. Alig áll a lábán, biztos a piától. Bár nem értem, miért ivott annyit, ha nem bírja, az üveg még mindig ott van a kezében. Egy oszlop takarásából figyelem, de hirtelen összeesik.

Franc se tudja ki az, de a jó lelkemnek hála átsietek az úton, és ahogy közelebb érek, meglátom Őt. Ezt nem hiszem el.

Arca sebes, biztos még az ütéseimtől, amiket már egy kicsit megbántam. A piásüveg kiesett a kezéből, de már üres volt. Lélegzett, de szemeit nem nyitotta ki. A francba már.

Telefonomat előkaptam és tárcsáztam a mentőket. Alig telt el tíz perc, már meg is érkeztek, felfektették egy hordágyra volt barátomat, majd jöttek a szokásos kérdések.

- Mi történt pontosan?

- Nem tudom, mit csinált, csak annyit láttam, hogy sétál, majd összeesik.

- Esetleg van valami ötlete, hogy mi történhetett? A sebhelyek az arcán?

Nem mondhatom el a mentősnek a délután történteket, mert az már megint a múltam előhozásával történne, amit nem akarok. Elég volt egyszer átélni.

- N -nem tudom. Hazafele sétáltam amikor összeesett, nem láttam a környéken senkit.

- Értem. Ön az egyik hozzátartozója? Esetleg barátja?

- É -én.. - ha most igent mondok, berángatnak vele együtt a kórházba. Ha nemet mondok, szarul fogom magam érezni és lőttek a tervemnek. Remek.

- Nos?

Az eszem azt súgja, hagyjam a francba, és húzzak haza, de belül valahogy úgy érzem, nem hagyhatom magára.

- Én... én az egyik barátja vagyok. Bemehetnék vele?

- Rendben, jöjjön.

- Köszönöm.

Lehet, hogy Ő faképnél hagyott engem, megalázott, a földbe tiport, de én nem hagyom itt Őt, pedig szóba se kéne állnom Vele azért, amit tett.

- Uram, a nevét megtudhatnánk?

- Min YoonGi vagyok.

- Köszönöm, ezt már tudjuk. A barátja nevét szeretnénk tudni.

Nagyot nyeltem. Nagyon régen nem mondtam már ki ezt a nevet. De most muszáj lesz. Szedd össze magad te idióta, és mondd ki a nevét..

- A -a neve... a neve..

- Uram, sietnünk kell, ha életben akarjuk tartani.

- A neve.. J -jeon JungKook.

- Köszönjük. Megvárhatja őt itt kint, az orvos hamarosan jön.

- Rendben.

A neve Jeon JungKook. És bármennyire is gyűlölöm, be kell látnom.

Még mindig szeretem, hogy a fene essen belé.

Épülj fel JungKook, kérlek. Még szeretnék veled Játszadozni egy kicsit, mert Min YoonGi játéka, még csak most kezdődik.

Sziasztook!

Itt is lenne a második rész, remélem nem lett olyan borzalmas. 😅

Köszönöm az eddigi megtekintéseket! 🙌

Jövőhéten hozom a következő részt remélhetőleg. 😅😶

Bye! 🤗💙