JungKook

Megvettük, vagyis pontosabban megvettem hyungomnak a fülhallgatóját, most pedig valahova el akarunk menni kajálni, amit szintén én fizetek.

Hogy idézzem YoonGit: "Nem elégszem ám meg egy fülessel, ami a közelében sincs a volt fülesemnek, el kell vinned vacsorázni, és utána kérek egy kávét valamilyen sütivel.,,

Ilyenkor nagyon tudom szeretni.. khm. Tehát jelenleg a kedvenc kajáldánk felé tartunk, és semmiségekről beszélgetünk, mint például ki és mit fog csinálni a nyáron.

Mivel mindkettőnknek szabad lesz a nyara, egyik héten én alszom YoonGinál, másik héten majd fordítva. Igaz, még van pár hét addig - kábé 8 - , de én már elképesztően várom.

Gondolkodásomat egy kéz zavarja meg, ami hyungomhoz tartozik, én pedig csak annyit látok, hogy valamit tátog, majd a hang is elér tudatomig.

- ...tünk.

- Mi? Nem figyeltem, milyen tünk?

- Aigoo Kook. Mondom megérkeztünk. - ujjával a mellettünk lévő hamburgeresre mutat, majd halványan elmosolyodik, és eddig összekulcsolt ujjainkat most szétválasztja, de csak annyi ideig, hogy utána rendesen megfogja kezem és behúzzon az ajtón.

Leülünk egy asztalhoz, ami a gyorsétterem egyik eldugottabb sarkában helyezkedik el, így megkímélve minket a bámészkodó szempároktól.

A semmiből jelent meg mellettünk egy pincér, aki miután letette elénk az étlapokat, előkapja jegyzettömbjét.

- Jó napot. Innivalót esetleg hozhatok?

- Én egy narancs dzsúzt kérek. Kook?

- Nekem is jó lesz a narancs, köszönöm. - mosolyogva nézek a pincér srác felé, aki nem lehet több 22 évesnél.

- Rendben, máris hozom.

Ezzel elegánsan eltűnik látókörünkből, mi pedig elkezdjük tanulmányozni az étlapot.

- Mit eszel, Kook? - kérdezi hirtelen a semmiből YoonGi, majd kíváncsian rám emeli tekintetét.

- M-még nem tudom. Talán egy menüt.

- Jó. - ennyivel lezártnak tekintette beszélgetésünket, és tovább bambulta az étlapot, mikor pedig megunta, engem kezdett kémlelni, vagy a gyorsétteremben tartózkodó embereket, de végül mindig megakadt a szeme rajtam.

Arcom egyre jobban kezdte felvenni a vörös színt, végül zavarodottságomban lehajtottam fejem, és a hirtelen elég érdekessé váló cipőmet kezdtem tanulmányozni. Most, hogy jobban megnézem, le kéne takarítanom valamelyik nap, már nem annyira fehér, mint volt.

- Parancsoljanak. Sikerült választani? - a pincér hangjára felkapom fejem, majd pár másodperc bámulás után végre sikerült kinyögnöm, mit is szeretnék.

- Egy sima hamburger menüt kérnék.

- Szintén. - szólalt fel előlem barátom,mire kikerekedtek szemeim. Ezért bámulta ilyen sokáig azt az étlapot? Esküszöm a sírba visz.

- Rendben, köszönöm. - a pincér, aki mellesleg elég ismerős volt, most, hogy így megnéztem, sarkon fordult, és távozni készült, de hirtelen megtorpant, és visszasietett hozzánk, majd YoonGira nézett.

- Mit is mondtál? Kook?

- Öhm, ja. Ő itt Kook, miért? - a srác most rám nézett, tetőtől talpig végigmért, majd bólintott.

- Jeon JungKook akkor, ha nem tévedek. - mosolyra húzta száját, kezét felém nyújtotta. - Két éve találkoztunk utoljára, örülök, hogy látlak. JaeHyeong nagyon hiányol még most is.

- Mi? JaeHyeong? - néztem a srácra kikerekedett szemekkel, amikor leesett, ki is áll velem szemben, homlokomra csaptam. - HaJoon? Lee HaJoon?

- Én volnék, szervusz. - vigyorodott el, s megborzolta hajkoronámat.

- Khm.. - hallottuk meg YoonGit, akiről egy pillanatra el is feledkeztem. Ahogy ráemeltem tekintetem, láttam szemében az idegességet, és erről ökölbe szorult kezei is árulkodtak. - Valaki elmondaná, miről van szó? Vagy tudjátok mit, kettesben is hagyhatlak titeket. - állt volna fel, de én visszarántottam, immár magam mellé a székre.

- Sajnálom YoonGi. - nyomtam egy puszit feje búbjára, amit morogva fogadott, de azért nyugton maradt.

- Na várj csak Kookie. Ő itt az a YoonGi, akire gondolok?

- Aish.. igen HaJoon, az a YoonGi. És ha tudni szeretnéd, vagy inkább  szeretnétek JaeHyeongal, akkor igen, együtt vagyunk. Ezért sem találkoztam veletek azután a nap után.

- Ohh, értem. Akkor.. én.. mindjárt hozom a rendelésetek.

Ezzel elviharzott, párom pedig dühösen meredt a fiú után. Bár megértem, hogy miért. Neki sem idéz fel az az időszak szép emlékeket.

- Majd otthon megbeszéljük, ha szeretnéd. - eresztek el egy fáradt sóhajt, YoonGi pedig kibújva karjaim közül visszaül helyére, és frusztráltan, kissé idegesen bámul maga elé. Na ezt jól megcsináltam. Inkább csöndben kellett volna ülnöm, és nem szóba állni HaJoonal.

Régi barátom bátyja kihozta nekünk a rendelést, amit ugyan olyan kínos csöndben fogyasztottunk el, szép lassan.

Mikor végeztünk, fizettem, majd elindultunk másik kedvenc helyünk, egy hangulatos kis kávézó felé.

Út közben ugyan nem szóltunk egymáshoz, de egy idő után éreztem, ahogy Suga keze hozzáér az enyémhez. Eleinte úgy gondoltam, véletlen volt, de aztán egyre többször éreztem meg selymes bőrét és hideg ujjait, végül megfogtam kezét és összekulcsoltam ujjainkat.

Nem ellenkezett, sőt, mintha egy megkönnyebbült sóhaj hagyta volna el ajkait.

Amint odaértünk a kávézóhoz, kikértük a szokásosat - cappucinot csokis illetve mandulás sütivel - a pultnál álló Jisoo-tól, aki Jennie barátnője. Nem véletlenül ez a kedvenc kávézónk. Odaadtam az összeget desszertünkért, majd YoonGival leültünk ismét egy eldugottabb asztalhoz.

Továbbra sem szóltunk semmit, de ez a csönd most inkább kellemes volt, mint kínos. Kis idő elteltével felemeltem eddig lehajtott fejem, és ahogy megláttam YoonGi arcát, elkuncogtam magam.

- Mi olyan vicces? - kérdezte flegmán, mint aki jelenleg leszar mindent, és lehetőleg hagyják békén.

- Csak ez itt. - kuncogva letöröltem hüvelyk ujjammal szája széléről pár morzsát egy kis tejhabbal körítve, majd szemeibe nézve lenyaltam őket ujjamról, mire egy nagyot nyelt, de rögtön bevágta a durcit.

- Ilyenkor nagyon aranyos vagy.

- Tudod ki az aranyos. Elmész te a jó büdös francba, Jeon. - puffogott tovább, amit szintén nem hagyhattam szó nélkül.

- Ne puffogj, nem áll jól neked. A morcos pofi aranyosabb.

- Még egy ilyen beszólás Jeon, és esküszöm, hogy a puffogó viperám betalál a barlangodba.

Erre csak tágra nyílt szemekkel, és lehajtott, enyhén - na jó, nagyon - vörös fejjel reagáltam.

Elégedetten bólintott, majd folytatta itala elfogyasztását. Nem kapkodtunk, nyugisan megettük maradék sütijeinket, és egy gyors fizetés után elköszöntünk a lányoktól.

Hazafele úton megragadtam YoonGi kezét, és ahelyett, hogy az otthona felé mentünk volna, elkezdtem húzni őt egy teljesen más irányba.

- Kook, nem erre lakom.

- Tudom. De régen említetted, hogy szeretnéd kipróbálni egyszer a billiárdot. Úgyhogy most elviszlek, és megtanítalak.

Nem szólt semmit, csak egy aprót bólintott, én pedig tovább vezettem őt úticélunk felé.

Mikor megérkeztünk, odaszóltam a srácnak, hogy két dzsúzt dobjon nekünk, és a snooker asztalt bérelnénk ki, lehetőleg két órára.

- Suga, válassz dákót. - mutattam a falon lévő példányokra. Leemelt egy zöldet, én pedig maradtam a kéknél.

- Oké, szóval. Jól figyelj, mert nem akarom mind a két órát magyarázással tölteni.

Kábé negyven percet töltöttem azzal, hogy elmagyarázzam hyungomnak a billiárd szabályait, illetve megtanítottam őt normálisan ütni a dákóval.

Már amennyire normálisan meg lehet azt tanítani. Néha még most is két marokra fogja és csak bököd vele a levegőbe, esetlegesen eltalálva a fehér golyót, jobb esetben odébb is gurul három milliméterrel.

A második játék után már egész szépen kezdett belejönni a játékba, igaz, hogy talán egy másik dákóval jobban bánt a játék közben, mint amelyikkel a golyókat kellett volna lökni, de annyi baj legyen.

Végül már annyira, de annyira felhúzott - mind idegileg, mind szexuálisan - hogy leszarva azt, hogy nekünk épp folytatni kéne a mérkőzést, letettem a pénzt a srác elé a pultra, és lehúzva utolsó csepp italunkat kirángattam Sugát a teremből.

Hello, hello!
Khm.. izé. Remélem most senki sem akar elásni, bár lehet megérdemelném, ugyanis itt mertem abbahagyni. 😂
És ne haragudjatok, de még lesz pár (2-4) ilyen filler jellegű "elütjük az időt,, rész. 🙇❤
Ha tetszett, ne felejtsétek el jelezni szóban-írásban, avagy azzal az aranyos kis csillagocskával! Arigatou! ^-^